Ezen a blogon mindig igyekeztem tárgyilagos maradni, tényekkel és adatokkal felvezetni egyes problémákat, majd azokat érvekkel megtámogatott javaslataimmal próbáltam megoldani.

Ez a bejegyzés azonban kivétel lesz ebből a szempontból. Tekinthető inkább egyfajta keserű elmélkedésnek bizonyos jelenségekről, melyek eltörléséhez, megfordításához, vagy éppen visszafordításához sok esetben az egész Világot kellene változásra bírni.

Figyelmünket fordítsuk ezúttal a nőkre, a fiatal lányokra, asszonyokra, ezekre a csodálatos, kedves, bizonytalan, gyenge, érzelemgazdag lényekre, akiknek az Életet köszönhetjük, akikben a Jövőnk lakozik, akik nélkül a férfiember csak egy nagy adag erőfeszítés cél nélkül; és akiket hagyunk bűnös módon elzülleni, tönkremenni, elkallódni, lealjasodni.
Miként lehet, hogy minden trend, ami manapság bejön, az leginkább őket sújtja?

Alkohol

Az elmúlt években egyre szembetűnőbb a tendencia, mely szerint a lányok egyre nagyobb arányban fogyasztanak alkoholt, egyre korábban kezdik, és egyre többször jutnak el a részegségig. Ugyan ebben még a férfiak járnak elöl, de a különbség eltűnőben van.
Az én fiatalkoromban anyám azt mondta nekem, hogy a részeg férfi undorító, de egy részeg nőnél nincs undorítóbb. Manapság ez már nem igaz?
Ráadásul a lányok nálunk is egyre gyakrabban "angol-módra", kampányszerűen isznak, azaz egy hétvégi estén csoportba gyűlnek, és azzal a deklarált céllal vágnak neki az éjszakának, hogy márpedig a lehető leggyorsabban, és a lehető legtöbb szeszt döntik magukba.
Ez a magatartás a nyilvánvaló veszélyeken túl a lányok esetében még egy hozadékkal jár. A lányból ugyanis egyszer anya lesz; de milyen anya lesz egy olyan lányból, aki a szervezetét serdülőkorában, mikor a legsebezhetőbb, mikor a legfogékonyabb, szétbombázta?
Ugyanez a felvetés igaz a következő pontra is.

Dohányzás

Ugyanaz elmondható, ami az alkoholról: míg a fiatal fiúk körében ugyan a cigarettát kipróbálók, arra rászokók aránya továbbra is magasabb, addig ez a távolság folyamatosan csökken a lányokétól. És, míg a fiúk jelentős része kipróbálja, aztán hagyja a fenébe, addig a lányok rákapnak, és többnyire rá is szoknak. Egy időben a környezetemben minden, de tényleg az összes fiatal lány kötelező jelleggel szívta azt a vacakot.
Ez, és az alkohol valamiféle irányított lázadás a szülők, az anyai szó ellen? Annál boldogabb a lány, minél jobban ráncolja a homlokát az anyja?

Korai és meggondolatlan szexuális élet

Erről a témáról már regények születtek. Hogy jutottunk el odáig, hogy a lányoknak az ártatlanságuk nem büszkeség, vagy érték, hanem ciki és nyűg? Miért dobják oda a testüket virtusból bárkinek, mikor számukra a szex eleve az érzelmektől lesz értékes? A következmények skálája ráadásul elég széles, a nem kívánt terhességtől és az AIDS-tól egészen a lassan népbetegségnek számító, amúgy tünetmentes chlamydiáig, ami nem mellesleg meddőséget, vagy méhnyakrákot okozhat.

Anorexia és egyéb táplálkozási zavarok

Ez a kórság viszont tipikusan női, férfiak is szenvednek tőle, de az arány valami 95% a nők "javára". Kórosan lesoványodó, alultáplált serdülő szervezeteket látunk, egy olyan fejlődési időszakban, amikor éppen a legjobb, legminőségibb táplálékot kellene a szervezetnek biztosítani a későbbi egészséges felnőttkorhoz. Súlyosbítva bulémiával, ami savtól szétmart nyelőcsövet és szájüreget, kihulló, elrothadó fogazatot eredményez.
És mindez miért? A médiában, a divatvilágban közvetített torz szépségideálért, valamiféle, az életkorral és a nemi jelleggel együtt járó túlzott megfelelési igénnyel súlyosbítva. Ez utóbbiról még lesz szó.

Plasztikai műtétek

Alaptétel, hogy minden egészséges fiatal lány gyönyörű, amennyiben nem kórosan túlsúlyos. Léteznek olyan évszázados praktikák, amikkel a külső szépségeit kihangsúlyozni, a gyengéit elfedni lehetséges.
Természetes, hogy egy idősödő nőnek van igénye némi, szó szerinti ráncfelvarrásra, némi haladékra a könyörtelen időtől, egy kis kegyes csalásra.
De hogy juthattunk el odáig, hogy átlagosan szép, fiatal, huszonéves lányok tömegével fekszenek kés alá, nagyobb mellekért, felfújt ajkakért, vagy ami a legbetegebb, és ami pl Angliában lassan vezető plasztikai beavatkozás lesz: fazonírozott szeméremajkakért(!!).
Felesleges és káros beavatkozások ezek, élethosszat rövidítő altatásokkal, rákkeltő implantátumokkal.

Tetoválás és testékszerek

Két, védhetetlenül elmebeteg dolog. Most nem megyek külön bele az egyes "díszítések" fertőzésveszélyességébe, vegyünk simán egy esztétikai szempontot. Milyen énképük lesz ezeknek a lányoknak 30, 40, 50 és 60 évesen? Hogy fog mutatni rajtuk AKKOR ez a pár, életre szóló beavatkozás? Vajon ugyanúgy, és ugyanazt gondolják majd egy-egy motívumról, mint fiatal fejjel?
A másik: a tetoválás egy nőn nem szép. Ezzel semmi értelme vitázni. Elég, ha megfordítjuk a dolgot: ha egy tetovált nő szép, akkor az a tetoválásától szép? Szebb, vagy csúnyább lenne a tetoválása nélkül? Ha egy nő - uram bocsá - csúnya, akkor van olyan tetoválás, ami megszépíti?
Ugyanez igaz a testékszerekre. Persze, a fülbevaló az más, azt megszoktuk. De hogy manapság minden második lánynak kötelező kellék a piercing, orrban, szájban, arcban, nyakban, nyelvben(!), köldökben, a háton, a csípő környékén, meg még ki tudja, hol (tudjuk persze, hogy még hol), az erősen megindokolhatatlan.
A tetoválás a macsó, rossz, bűnös férfi szubkultúra része, ennélfogva nincs az a cuki, nőies minta, ami ezt a tényt felül tudná írni.
A testékszer pedig kb emberevő bennszülött törzsektől importált szokás, a mi kultúránkban teljesen értelmezhetetlen és leginkább zavaró.

Divat: emeletes cipők és kilógó derekak

Néha úgy érzem, a divatszakma kimondottan ellensége a női nemnek.
Ott vannak ugye a lehetetlen, pipiskedős pózba kényszerített lábak a különféle rafinált cipősarkak által. Biztos vagyok benne, hogy ez az anatómiailag helytelen, természetellenes testtartás hosszú távon káros is lehet. Bár az tény, hogy a folyamatos lábujjhegyen való egyensúlyozás szép, formás vádlit is csinál.
De amire nincs mentség, az az őszi-téli időszakra megkreált, a derekat szabadon hagyó alsó-és felsőruházatok kombinációja.
Ha egy fiatal lánynak csak egyvalamit lehetséges melegen tartania, akkor az a dereka kell, hogy legyen. A folyamatos felfázások, a medencegyulladások, mind-mind a későbbi anyaságukat veszélyeztető tényezők.

Állandó mobiltelefon-és kütyü piszkálás

Ez a jelenség egy egész korosztályt sújt, fiúk kezében is látni tömközl járműveken megállás nélkül nyomkodott telefont, de amit a hasonló korú lányok művelnek, az már tényleg túlzás. Mindegyik, de tényleg szinte kivétel nélkül, a kezében tartja azt a vacakot: vagy azért, mert telefonál, vagy mert sms-t ír, vagy mert zenét hallgat rajta, vagy mert facebookozik, vagy mert valamit játszik...
A dolog egészségügyi vonzatai nagyjából közismertek: a telefon környezetében csontritkulás, a sok beszélgetéstől agydaganat, stb. Nyilván ez sem elhanyagolható, de a dolog másik vonzata legalább ennyire elszomorító.
Annak a fajta elszigetelődésnek, elidegenedésnek, begubózásnak, ami ezzel a mobiltelefóniával jár, pár év alatt szintén jelentős irodalma képződött. És valóban: fiatalok, akiknek mindenre nyitottnak, kíváncsinak, szemlélődőnek és érdeklődőnek kellene lenniük, a napi szintű utazásaikat egy készülék képernyőjébe bújva teszik meg. A hagyományos kapcsolataik elsikkadnak, az őket körülvevő világra vakok és tudatlanok. Csak a folyamatos online jelenlét, a lájkok és viszontlájkok hálózata, az állapotfrissítésekkel való naprakészség az, ami számít - szerintük.
Itt is tetten érhető valamiféle túlzott megfelelési kényszer, a különbözőség, a másság miatt való kiközösítettség félelme.
Persze, lehet mondani, hogy mi érdekes van ugyanabban az utcában, nap mint nap, vagy egy hosszabb, Alföldön átvezető vonatútban? Elsőre nyilván semmi. De felteszek egy kérdést: hányan járnak, velem együtt, az 1-es villamossal a Stadionok környékén? Hányuknak tűnt már fel, hogy a régi Oltóanyaggyárnak mennyire szép kialakítású, és díszítésű a tetője? Sokan most azt kérdezik magukban: milyen oltóanyaggyár?


Nyilvánvalóan nem lehet az a végkicsengése ennek a bejegyzésnek, hogy forgassuk vissza az idő kerekét legalább kétszáz évvel, és várjuk el a lányoktól-fiatalasszonyoktól, hogy a kemencepadkán üldögélve és szerényen hímezgetve álmodozzanak a majdani férjük eljöveteléről, dehogy.

Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ez a tendencia egyre ijesztőbb és károsabb, és ahogy tudunk, tennünk kell a fékezése, hatásainak csillapítása érdekében. Nyilván nagyon fontos a család szerepe. Elsősorban gondolok most az általános példamutatásra, és az apa-lánya viszonyra.
Egy bizonyos kor meghaladta, többnyire a nemi érés megkezdése után a fiatal lányoknak az anyjuk ellenséggé, az ő fiatalságukra és szépségükre irigy és féltékeny személlyé válik, aki mondhat vagy tehet bármit, ők csakazértis az ellenkezőjét teszik. Ilyenkor jön a képbe a megnövekedett tekintélyű apa, aki finom presszionálással tudja vezetni a lányát. Mire gondolok a gyakorlatban? Pl megneszelik, hogy a lány a cigi kipróbálásának gondolatával kacérkodik.
Az első a példamutatás: azaz szerencsés, ha egyik szülő sem dohányzik.
A második az apai szó: megjegyezheti, hogy szerinte undorító, ha egy nő szája olyan, mint egy hamutartó, és ő nem szívesen csókolna meg ilyen lányt. Egész biztos, hogy a lány fejébe gyökeret ver a gondolat: akarja-e ő azt, hogy egy fiú se kívánja megcsókolni? Nyilván nem!

Annyi bizonyos, hogy a helyzet nem egyszerű, és változást leginkább mikroszinteken lehet kieszközölni.

Facebook-csoport