Legelőször is előrebocsájtom: Pesten születtem, itt nőttem fel, itt élek azóta is (kisebb megszakításokkal). Szeretem is Budapestet, annyira, amennyire egy épített környezetet egyáltalán szeretni értelmes.
Mégis úgy gondolom, hogy a város az ország méretéhez, lakosságszámához, illetve a 21. század nyújtotta lehetőségekhez mérten jelentősen túlméretezett.
Felbosszant, mikor azt hallom a mindenkori vezetőségtől, hogy Budapestet "világvárossá kell fejleszteni", meg "méltóvá kell tenni az európai fővárosok között betöltött rangjához" - a micsodához?!

Történelem: miként lett Budapest az "ország vízfeje"?

Nem akarok az őskortól napjainkig mély elemzésekbe belemenni, mindenki előtt ismertek az alap dolgok, folyóvíz, jó védhetőség, geopolitikai elhelyezkedés, stb. Mindezekkel együtt a város(ok) fejlődése lassú, és hellyel-közzel egyenletes volt. A középkori Magyarországon a lakosság jelentős része (90+%) vidéken, kisebb falvakban élt, a városias, polgárias jelleg nem volt olyan erős, mint "nyugaton". Érthető, hisz már akkoriban is mezőgazdasági ország voltunk.
Ez a decentralizáltság nyomon követhető az uralkodó, és a vele járó udvar változatos tartózkodásán is: Visegrád, (Székes)Fehérvár, majd Bécs közelsége miatt Pozsony. És persze közben, nem ritkán Buda.

A változást a Reformkor, majd a Kiegyezés utáni korszak lelkes iparosodása és polgáriasodása hozta el. Budapest növekedésének "jót tett" a Budapest-centrikussá megálmodott közlekedési hálózat; ezzel párhuzamosan az ipar, a kultúra, az üzleti világ, a sport, és persze a tőkés osztály városban való megtelepedése; a mindenkori Országgyűlés, és vele a közhivatalok letelepítése; és persze a kibontakozó büszke nacionalizmus, a Béccsel szembeni versengés, egyfajta "ellenpont" létesítése.

Az első világháborút követő területveszteségek révén az új határokon túlról beáramló menekültek nagy részét Budapest "szívta fel". A harmincas évek világválsága is először a vidékre csapott le, a munkanélküli tömegek egy újabb betelepedési hullámot jelentettek. A második világháborút követő időszakban ugyanezek a folyamatok zajlottak le, igaz, kisebb mértékben (ráadásul ugye a háború második leghosszabb ostromát átvészelő főváros magában is eléggé le volt amortizálva).

Az első világvárosi elképzelések Rákosiékhoz fűződnek. 1950-ben, az iparosodó, modern országhoz "dukáló" nagy, erős, népes, szintén jelentős újra-iparosításon keresztülmenő fővárost alkottak, zömében falusias alvóvárosok Budapesthez csatolásával. Újpest, vagy Kispest esetében kézenfekvőnek tűnik a dolog mai szemmel is, de pl Pesthidegkút, Rákos-borzasztók, vagy Nagytétény integrálása a mai napig megoldatlan.

Az emlékeimben élénken él egy térkép, egy régi, általános iskolai atlaszomból, amely az '80-as évekbeli Magyarország iparát mutatja be, kördiagramok segítségével. Sajnos a neten nem lelem, úgyhogy az olvasónak ezúttal hinnie kell a puszta memóriámnak: ezen a térképen Budapest egy emlékezetesen óriási kört alkotott, egy olyat, amelybe szinte az összes többi település diagramja belefért volna. Eljutottunk tehát 40 évnyi, a racionalitásokat figyelembe nem vevő, anyagi és személyi erőforrásokat nem kímélő munkával oda, hogy az ország össztermelésének túlnyomó része a fővárosban állítódott elő.

A jelen problémái

Mondjuk ki: a rendszerváltás után negyed évszázaddal, Budapesten élni semmi extrát nem ad. Budapesti azért lesz valaki, mert ide született, itt élnek a szülei, a barátai, ide járt iskolába, itt van hol laknia, itt lett szerelmes, itt talált munkát, stb.
Ezzel mindössze annyi a baj, hogy jelenleg majd' 2 millió ember él Budapesten csak azért, mert hát hol élhetne másként? Ők (mi) az erőltetett központosítás hagyatékai. Drága hagyaték ez.
Hiábavaló volt ezúttal is a kutakodásom a neten, a költségvetési adatokat (ki tudja, miért) cerberusként védik. Így még csak óvatos becsléseim sincsenek arról, hogy eddig, illetve évente mennyibe kerül az országnak az, hogy ezt a kétmilliós várost lakói számára élhetővé tegye. Ha csak az elmúlt évtizedek "kényszerű, kötelező, tovább már el nem odázható" beruházásait nézem, akkor elmondható: sokba.
Ennyi embert mozgatni kell, nap mint nap, a város legkülönfélébb pontjaitól a másik pontba. Az egyéni közlekedésre (utak, hidak, műtárgyak felújítása és építése, folyamatos és végeérhetetlen kátyúzás és egyéb útjavítások), illetve a tömegközlekedésre (BKV adósságállományának folyamatos "konszolidációja", felújítások-és hálózatbővítések, járműcserék) horror összegeket kell elkölteni - és még így is úgy néz ki a város, ahogy.
A bérlet-és jegyárak régóta elérték, sőt, meg is haladták a nyugati szintet, a töm.közl. mégis akadozva tart csak fejlődést az igényekkel - a belezúdított százmilliárdok ellenére is.
Magam ellen beszélek (pl itt, itt, és itt), de: szükséges ez?


A másik kiadás, ami folytonos és túlzó, az a közműhálózatok kiépítéséhez, és fenntartásához kapcsolódik. Meggyőződésem, hogy 20*100 000 lakos ivó-és szennyvíz hálózatát, csapadékvíz-elvezetését, gáz-, áramellátását nem hússzor huszadannyiba kerül kiépíteni és üzemeltetni, mint kétmillióét egy helyen.

Ezek mellé társul a szocializmusban még ismeretlen "rozsdazóna" kifejezés is. Ez az a terület, ahol egykoron ipari területek húzódtak, majd mára ezek zömmel kiürültek, de a funkcióváltásuk nem, vagy csak részben történt meg. Ezek a területek, melyek egykor összekötötték a belvárost a külső kertvárosokkal, mára leginkább még jobban szétválasztják azokat.

A fővárosban az ipartelepek a város közbülső kerületeiben helyezkednek el. Ennek oka, hogy amikor azok kialakultak (a 19. század végén, a 20. század elején), akkor még a külső kerületekben voltak, és a környező települések Budapesthez csatolásával (1950) kerültek mai, közbülső helyzetükbe. Ezek az ipartelepek nagyjából a Budapestről kivezető főbb vasúti és hajózási útvonalak mentén jöttek létre, zömmel a főváros északi, keleti és déli részén. A barnamezős térség 68-70 km2-t foglal el Budapest közigazgatási területéből.
A térképen szürkével jelölt területekről van szó:
Az északi szektor a III., IV., XIII., XV., XVI. kerület barnamezős területeit öleli fel.
A keleti szektor magjai a Kőbányát közrefogó vasúti fővonalak mentén alakultak ki, két 3 nagy kiterjedésű, egybefüggő ipari negyedet (szektort) alkotva. (A X., XVI., és a XVIII. kerületek barna zónáit foglalja magában.)
A déli szektor a IX., XVIII., XX., XXI., a budai oldalon pedig a XI. és XXII. kerület ipari-közlekedési övezeteit foglalja magában.

Ezen régiók revitalizálása számolatlan mennyiségű pénzbe kerülne, és egyáltalán nem bizonyos a megtérülés.

Budapest problémáiról elmélkednek ebben a figyelemreméltó, kétrészes cikkben, de megítélésem szerint túlzottan szakbarbár, csőlátású építészfejjel közelítenek a megoldáshoz:
Első rész
Második rész
Szerintük ugyanis a megoldás - mily meglepő! - a fejlesztés.

Indokolt-e ez a Budapest-központúság? Miért kapaszkodunk ennyire a világvárosi rangba?

Előszeretettel élek a blogban a kérdezz-felelek módszerrel, lássuk hát ezúttal is: mivel igazolhatjuk Budapest központi szerepét a XXI. század hajnalán?

- Földrajzi szempontból megkerülhetetlen-e?
- Nem.
Budapest, bár elég jó helyen van, de nem nélkülözhetetlen ekkora mértékben. Nem fekszik békés, jól hajózható tengeröbölben; vagy nem található az ország fjordok közül egyetlen kibukkanó nagyobb síkságán, mint pl Oslo.

- Alapvető erőforrások tekintetében kulcsfontosságú-e?
- Nem.
Bár a város híres a tiszta ivóvizéről, a jó minőségű forrásairól, ezzel nem áll egyedül a régióban. Magyarországon - szerencsére - a legtöbb helyen elérhető jó minőségű ivóvíz; de nincsenek Budapesten kívül sem nagy kiterjedésű, élhetetlen (örökké fagyott, mérgezett, sivatagos, mérges gázokkal teli stb) területek az országban.

- Gazdag ipari vagy mezőgazdasági adottsággal bíró helyen fekszik?
- Nem.
Ugyan az ipara a modern időkben mindig is jelentős volt, de elenyésző esetben épített a helyi nyersanyagokra. Budapestre mindig hozni kellett a hozzávalókat, és a készterméket nem ritkán a kitermelés helyszínére visszaszállítani.
A mezőgazdaságot tekintve hasonló a helyzet. Pest megye mezőgazdasági termelőinek egy 100 000-es, élelmiszeriparral foglalkozó város bőven elegendő volna.

- Szakrális szempontból különleges a város?
- Nem.
Igaz, hogy a nagyobb egyházak központja mind Budapesten van, legnagyobb befogadóképességű templomaik itt épültek, a főváros vallási jelentősége eltörpül, szinte nincs is, legalábbis önmagában vallási okokból semmiképp sem tudna fennmaradni, mint pl Jeruzsálem, Mekka, vagy akár ide vehetjük Rómát is.

- A GDP igen nagy hányada azért mégiscsak itt keletkezik. Ez jelent valamit, nem?
- Nem.
Na jó, de: ez pontosan azt jelenti, hogy a Magyarországon működő (tehát szerte az országban termelő) vállalatok központjai majdnem mind Budapesten vannak. Tehát Budapesten adóznak. Ennyit jelent, nem többet.
A fővárosban alacsony az ipari vállalkozások aránya, az ipar folyamatosan kitelepül az agglomerációba. A nagyiparban a fővárosiak 8,2%-a dolgozik. Minden 100 hazánkban működő külföldi érdekeltségű cégből 54-nek Budapesten van a székhelye. Innen irányítják az ország egész területén végzett tevékenységüket. Ilyen pl. a Matáv, a General Electric, a CIB Bank, a K&H Bank, a Budapest Bank, a Generali-Providencia, az ING biztosítók. Budapesten nyitott regionális központot pl. a Volvo, a Saab, a Ford, a Daewoo is.
A főváros a tercier ág országos központja. Itt bonyolódik a nemzetközi pénzforgalom 90%-a; az ingatlanközvetítés, a reklámtevékenység, a gazdasági tanácsadás 60%-a.

- Azért egy ekkora országnak egy kétmilliós főváros a minimum. Ez az átlag.
- Nem.
Ország: összlakosság Főváros: lakosság
USA: 318 millió Washington DC: 630 000
Kanada: 33 millió Ottawa: 860 000
Ausztrália: 23 millió Canberra: 320 000
Brazília: 201 millió Brazíliaváros: 200 000 (a szűk közigazgatás)
Dél-afrikai Köztársaság: 44 millió Pretoria: 2 300 000
Új-Zéland: 4 millió Wellington 180 000

- Az oktatás, és a kultúra központja azért mégiscsak Budapest.
- Igaz.
Sajnos. Bár Trianon előtt az elveszített nagyobb városainkban is elég nívós oktatás és művészeti élet folyt, és ezek nagyrészt "be is húzódtak" a csonka-ország periférikus nagyvárosaiba, idővel hozzákorcsosultak a 40 évnyi, többnyire tudatos vidék-sorvasztáshoz, a másodrendű országrész státuszhoz.
De azért azt ismerjük be, hogy önmagában pl a nívós felsőoktatás nem igényelne egy 2 milliós hátteret: Cambridge 123ezer; Oxford 151ezer; Bologna 384ezer; Heidelberg 148ezer; Cambridge (Harvard) 101ezer; New Haven (Yale) 131ezer lakossal is "elvegetál".

- A szép, épített, műemléki környezet együtt jár a nagyvárosi léptékekkel.
- Nem.
Legalábbis nem feltétlenül. A Stonehenge pl teljesen egymagában áll a pusztán, anélkül is "működik", hogy nincs körülötte egy milliós nagyváros. De életszerűbb példa a szétbombázott, majd gyönyörűen helyreállított Drezda (531ezer), aminek a belvárosa egy építészeti ékszerdoboz.


Megoldási javaslat: Kis-Budapest

Magyarországon jelenleg nincsenek "élhető" méretű, emberléptékű nagyvárosok (Krakkó: 756ezer; Dortmund 580ezer; Liverpool 466ezer; Zürich 384ezer stb). Amik voltak, azokat elveszítettük '18-ban (Zágráb 700ezer; Pozsony 415ezer; Kolozsvár 324ezer; Kassa 234ezer; Újvidék 231ezer - ezek nyilván mostani lakosságszámok, és nem elszakítás korabeliek).
Így van az, hogy ma Budapest a legnépesebb város 1 740 000 fővel, a második Debrecen 207 000-rel - és közte semmi!

Több évtizeddel ezelőttig az volt az uralkodó nézet, hogy ahol a termelés, ott vannak a munkástömegek, és a munkástömegeket kiszolgáló egyéb tömegek.
Ez manapság megváltozott. Ha lenne is Budapesten számottevő termelés (de láttuk, hogy nincs: szolgáltatók szolgáltatnak egymásnak, kereskedők kereskednek egymással, körbe-körbe), akkor se kellenének hozzá munkástömegek. A gépiesítés, a robotizálás korszakában 100 technikus és karbantartó elég ahhoz a munkához, amihez régen 50 000 szakmunkás, vagy szalagmunkás kellett.
A közlekedési, szállítási lehetőségek bővülése meghozta az ázsiai dömpingárut. Egyszerűen európai gyártó árban nem tud, minőségben pedig nem akar alámenni ennek, ennélfogva hosszú távon nem versenyképes.
És akkor a gyerekcipőben járó 3D-nyomtatást, és az abban rejlő lehetőségeket még nem is említettük...
Budapesten nem indokolt nagyszámú munkáskezet "tartani".

A korszerű hírközlés, szélessávú internet, okostelefonok, videóbeszélgetések, olyan lehetőségeket nyitnak meg a szolgáltatások, kultúra, szórakoztatás, egyéni kapcsolatok, közigazgatás(!), oktatás(!), egészségügy(!!), közéleti szerepvállalás, sajtó és hírközlés terén, melyek szintén szükségtelenné teszik az emberek koncentrációját.
Ha dolgozhatok otthonról, miért éljek egy zsúfolt, koszos, zajos, személytelen nagyvárosban?

A jövő a kis, és közepes közösségeké. De ez a jövő távoli. Ráadásul nem valósítható meg egyik napról a másikra.

A lehetőséget a fentebb bemutatott főváros - megyeszékhely közötti eltérésben látom. A megyeszékhelyeinkben jelentős potenciál rejtőzik, 10-20%-nyi lakosságnövekedésben is akár!

Számszerűsítsük:

Város neve jelenlegi lakosságszám -> változás (új lakosságszám)
Budapest 1 740 041 -> -476 613 (1 263 428)
Debrecen 207 594 -> 42 406 (250 000)
Szeged 170 052 -> 29 948 (200 000)
Miskolc 166 823 -> 33 177 (200 000)
Pécs 156 801 -> 43 199 (200 000)
Győr 131 564 -> 48 436 (180 000)
Nyíregyháza 117 658 -> 32 342 (150 000)
Kecskemét 114 226 -> 35 774 (150 000)
Székesfehérvár 101 722 -> 28 278 (130 000)
Szombathely 79 348 -> 20 652 (100 000)
Szolnok 74 341 -> 25 659 (100 000)
Tatabánya 70 003 -> 19 997 (90 000)
Kaposvár 67 686 -> 22 314 (90 000)
Veszprém 64 024 -> 15 976 (80 000)
Békéscsaba 63 752 -> 16 248 (80 000)
Zalaegerszeg 61 849 -> 18 151 (80 000)
Eger 56 166 -> 13 834 (70 000)
Salgótarján 36 467 -> 13 533 (50 000)
Szekszárd 33 311 -> 16 689 (50 000)

A prekoncepcióban csupán annyit tettem, hogy a megyeszékhelyeink lakosságszámát felduzzasztottam az első nagyobb, reális, kerek értékig. Csak ezzel, önmagában közel félmillióval csökkentettük Budapest népességét, és egy sokkal kiegyenlítettebb lakosságmegoszláshoz jutottunk, országos szinten.
(Természetesen ez nem minden, hiszen a terv feltételezi, hogy a vidéki nagyvárosokból a falvakba, tanyákra is visszacsábítható jónéhány tízezer ember, sőt, magából a fővárosból is. Így az elérni kívánt ~1 milliós budapesti lakosságszám reális lehet.)

Mi kell ehhez?
Nagyon leegyszerűsítve: a vidék sorvasztása vs. Budapest fejlesztése évszázados trendjét megfordítva, a vidéket erősíteni a főváros rovására.

Hogy lehetséges a fővárosiakat vidékre csábítani?
Forrásátcsoportosítással. Tudatos állami, vagy önkormányzati, illetve piaci alapú, de támogatott vidéki lakásépítési programokkal. Vidéki munkahelyteremtési, és azt ösztönző programokkal. (Mezőgazdasági termelői; mezőgazdasági feldolgozói; nagy élőerőt igénylő öko-, bio-, háztáji-, és kézműves termények és termékek előállítása. Kisipari, kézműves, egyedi könnyűipari termékek előállítása. Állami gépgyárak vidékre telepítése. Helyi építőipar, felújítások. Városrehabilitáció, közművesítés, parkosítás, stb...)

Hogyan lehet Budapestet mesterségesen "szűkíteni", netán kitelepülésre presszionálni?
A fenti térkép a budapesti népsűrűségről ad információt: minél zöldebb, annál ritkább, minél pirosabb, annál sűrűbb a lakosság.
Jól látszik a pesti rozsdazóna vastag sávja is.

Ki kellene jelölni kellő körültekintéssel, és alapossággal azokat a területeket, ahonnan mindenfajta lakó-, szolgáltató-, és termelő funkciót ki akarunk váltani. (Mivel? Bármivel: erdő, szántó, legelő, tájvédelmi körzet...)
Az ezen területen élők ingatlanjait piaci középáron felvásárolni, vagy vidéken csereingatlant biztosítani a lakóiknak. A kiüresedett épületeknek aztán mehetne a dózer, utána némi rekultiváció, és kész.

Bár Budapest sokak szerint építészetileg példamutatóan egységes(?), szerintem nem kell feltétlenül foggal-körömmel ragaszkodni minden egyes szecessziós, vagy eklektikus épülethez. (Főleg, ha annak állapota jobban közelít a romoshoz, mint az éphez.)
Őszintén megvallva elég kevés az olyan lakóépület Budapesten, amiért kár lenne.
A múlt századforduló bérházai nemritkán a végletekig leromlottak, közműveiket és gépészetüket tekintve kórosan elavultak, vagy túlzóan és haszontalanul nagy alapterületűek, vagy használhatatlanul széttagoltak.
Az '50-es '60-as évek építészetére a silány minőségű anyagok, az erőltetett tempójú, kapkodó kényszermunka, és a lakóktól megkövetelt súlyos kompromisszumok voltak a jellemzők.
A '70-es '80-as éveket energetikailag, gépészetileg mára vállalhatatlanul elavult kertvárosi Kádár-barokk kocka családi házai, és a város szélén, mindentől távol felhúzott, kompromisszumosan élhető lakótelepei jellemezték.
A legújabb korban pedig a rozsdazónát, és a zöldövezeteket próbálták kevesebb sikerrel élettel megtölteni a lakóparkok. Ezek a modern kori lakótelepek, a szocialista lakótelepek minden nyűgét magukon hordozva.
Összességében egy-két egységes koncepció szerint megépített lakóövezeten (Wekerle, Gázgyári, stb), és a két kezemen megszámolható bauhaus lakóépületen kívül túl sok, megőrzésre mindenképpen érdemes épületet nem tudunk felmutatni.
Megint csak erős túlzás, de azt lehet mondani, hogy ha a fenti területet megőrizzük, azzal nagyjából mindent megőriztünk, amit érdemes.


És miért jó még a kisebb Budapest, a Jelenkor problémái-c. részben elmondottakon túl?
Nyilván a lakosságszám önmagában nem minden, sőt, az alábbi listákban szereplő városokban az adott ország jóléte bizonnyal nagyobb súllyal esik latba, de ezt figyelembe véve is tanulságos lehet a következő két adatsor:

Legélhetőbb városok listája:

Melbourne 3,8m
Bécs 1,9m
Vancouver 0,6m
Toronto 2,6m
Calgary 1,1m
Adelaide 1,1m
Sydney 4,2m
Helsinki 0,6m
Peth 1,9m
Auckland 1,0m

Ausztrália a népsűrűséget, és a városi lakosság arányát tekintve az egyik legszélsőségesebb ország, így érthető, hogy a két legnépesebb városuk miért nem tud kisebb lenni. Kanadáról elmondható ugyanez (Toronto).

A másik lista sokkal egyértelműbb, a manapság méltán divatos "zöld" hívószóra fókuszál:

Legzöldebb városok listája:

Koppenhága 1,2m
Vancouver 0,6m
Stockholm 1,4m
Portland 0,6m
Barcelona 1,6m

Természetesen nem állítom, hogy ha Budapest lélekszámát 1 millió köré lőnénk be, azzal automatikusan élhetővé és zölddé válna...

U.I.: Egyébként bármit teszünk, vagy nem teszünk, a gazdasági realitások hatására meginduló népvándorlás a tervet igazolja:


Facebook-csoport