Az egész országot (tényleg?) lázban tartja (hogy mit csinál?) a felnőtt futball-válogatottunk soron következő labdarúgó-EB-re való kijutásának esélye. Jelenleg a pótselejtezőt sikerült abszolválnunk, mármint az arra történő kvalifikációt (egy hatfős csoportban lettünk harmadikak úgy, hogy a másik öt ország Legoland, Langerhans-szigetek, Disneyland, Vatikán, és Liberland voltak).
Mindez nagyon szomorú. Még szomorúbb, hogy ez - mármint a foci - lehetne az, aminek apropóján ki lehetne penderíteni a Fideszt, és OV-t a hatalomból. Mégsem tesszük. Pedig...

Mielőtt elmélyednénk a számszerű tényekben és a feltevésekben, szögezzük le: én nem szeretem a focit. Egy igazságtalan, aránytalan, túlhaladott, alapkoncepciójában hibás, unalmas, végtelenül primitív és agresszív játéknak tartom. Tisztában vagyok vele, hogy tömegek mindezek ellenére rajonganak érte, egyebek mellett betudható ez annak, hogy a világon mindenütt elterjedt, minimális infrastrukturális feltételekkel is űzhető, egyszerű szabályai és vontatott tempója révén mindenki számára érthető és élvezhető, továbbá mindenki által játszható, akinek van két egészséges lába és szeme.

Én a kosárlabdát szeretem. Mindezek után tegyük gyorsan hozzá: ha Orbánnak történetesen a kosárlabda lenne rajongásának tárgya, és abba ölne/öletne tízmilliárdokat, akkor is ugyanezt írnám - a megfelelő szavak cseréjével.
De vehetünk bármilyen olyan sportágat is, legyen az csapat, vagy egyéni, olyat, amiben mondjuk még sikeresek is vagyunk.
Vizes sportok: evezés, úszás; lovas sportok, öttusa, vívás; kézilabda, vízilabda, alkalmasint a jégkorong; egynémely atlétika... Én nagyon örülök, és rettentő büszke vagyok akkor, mikor olimpiai érmeket, vagy világ-európabajnoki címeket szereznek a hazámnak sportoló büszkeségeink, de ezzel együtt úgy gondolom, ahogy már régebben utaltam rá: az élsport nem más, mint tehetséges emberek költséges hobbija. Olyan hobbi, amelyre nálunk, ahol elméletileg kapitalizmus van, súlyos közpénzek mennek el évről évre.

Világos: ha már kenyér nincs, cirkusz legyen. Négyévente pár érem, és dagad a magyar kebel, éremtáblázat, összesített hely, szégyelld el magad nagyvilág, és hajolj meg eme szupertehetséges törpenemzet előtt. Oké.
Hogy kéne ennek normálisan működni?
Tisztességes, kulturált iskolai, és egyéb "lakossági" (pl: közterületi nyitott, és olcsón használható fedett sportlétesítmények, eszközök) sportolási körülmények. Innen merítenének az egyesületek. Az egyesületek profit-alapon működnének, azaz abba fektetnének időt és energiát, akiről kinyerhető tehetséget feltételeznek. És ha egy sportoló az egyesületében valóban kinövi magát, és befut, akkor azt már meg fogják találni a szponzorok, mecénások is, onnantól pedig valóban élheti azt a jómódú életet, amit kívánunk neki, az eredményeiért cserébe.

Ehhez képest minálunk mire megy el százmilliárdos nagyságrendben pénz?
Profi futballra.
UEFA-stadionokra, melyekben nincsenek nézők.

Miért nincsenek?
Mert a honi futballisták nem példaképek. Sem emberi magatartásmintáikat követve (=flegma újgazdag hülyegyerekek), sem sportemberi hozzáállásukat és kvalitásaikat nézve. Ezek a srácok magyar szemmel kiugró javadalmazásért cserébe technikai tudás nélkül (=nívótlanul), és tempósan ellötyögős iramban (=szív-és lélektelenül) tolnak le heti egy alkalommal egy 90 perces munkahetet.

Erre pedig senki nem kíváncsi, max egy maroknyi ultra, akik már csak a balhé szeretete, meg még ki tudja mi miatt tartanak ki a csapatuk mellett.
Fordulónként 10-12 000 emberről beszélünk. Ez a lakosság egy ezreléke.

Mindezt a "varázslatot" már lassan 30. éve követjük. Jövőre lesz ugyanis a 30. évfordulója annak, hogy a Nemzeti Tizenegy kijutott egy világversenyre ('86, Mexikó, VB). Felnőtt a generációm úgy, hogy minden világverseny előtt megnézi a tv-ben az archívumból előhalászott hathármat (1953!!!), Puskás, Czibor, Hidegkúti stb, mindez tök jó, és persze reménykedik az aktuális pótselejtező sikerességében.
De már egyre kevésbé. A korosztályom többségét tökéletesen hidegen hagyja a válogatott is. A legtöbbnek nincs választott klubcsapata, amelyiket követné, vagy ha mégis, akkor valamilyen spanyol, angol, olasz, vagy német.

Szomorú volna ez? Nem gondolom. Vannak dolgok, amiken túl kell lépni. Pl: mi már nem vagyunk jó futballnemzet, sőt: futballnemzet se vagyunk. (Lehetnénk helyette mondjuk sikeres, vagy akár boldog nemzet.)
De a vezetőségünk ezt másként gondolja. Az újbóli felemelkedésünkről álmodozik.

Ránéztek a Real, a Barca, meg a Chelsea költségvetésére, és megállapították, hogy bizony a focihoz pontosan ugyanaz kell, mint a háborúhoz, továbbá hogy kis pénz, kis foci, nagy pénz - mennyország.

Mielőtt zsigerből elkezdenénk lélegeztetőgép-árfolyamra átváltani mindent, következzék néhány szikár adat a 2.-3. Orbán-kormány uralkodásának időszakából.

2015-ben sportra évente, mindennel együtt, 250-310 milliárd (számítási metódustól függő eredmény) forintot áldoz a Kormány. Igaz, hozzá kell tenni, hogy ebben szerepel a közösségi-oktatási célokra elkülönített 60 milliárd is (lásd még: minden napos tornaóra, tornatermet minden iskolába).

Orbán szereti kihangsúlyozni, hogy ez magánpénz.
Nem, nem az. A TAO (~nyereségadó) adja ugyan ezen összeg harmadát, de az egyrészt adó, tehát így vagy úgy, de a központi költségvetést gazdagítaná, másrészt a TAO-t szinte csak sportcélokra lehet felajánlani.

Hogy azért ezt és a következőkben röpködő összegeket el tudjuk helyezni a Lélegeztetőgép-skálán, pár költségvetési kiadási adat (2012-es), olyan témakörök, melyek az embereket VALÓBAN foglalkoztatják:
Kórházak (EÜ-ön belüli részösszeg): 414,7 milliárd
Felsőoktatás (Oktatáson b.r.ö.): 231,5 milliárd
Tűzoltóság (Rendfenntartáson b.r.ö.): 55,6 milliárd

A legnyilvánvalóbb rablás, a legkiakasztóbb pénzherdálás, a leglátványosabb szegmense a futball-imádatnak, és a mindenáron való EB-t vagy Olimpiát-rendezési vágynak a stadionépítés. Miért?
(Mert felesleges, mivel néző nincs benne; mert a foci úgysem a betontól és az üvegtől lesz nézhető; mert arrogáns és dőzsöl, miközben máshol filléres megszorítások mellett érvel; mert, mert, mert..)
2011-14 között 23,3 milliárd ment el összesen stadionokra.
2014-ben 54,1 milliárd.
2015-ben 61,6 milliárd.
2016-ra 45,9 milliárd van előirányozva, igaz, ebben már szerepel pár milliárd az új Nép-, bocsánat Puskás, izé, helyesebben Pancho, vagyishogy... szóval az, ami most a Hungária-Kerepesi sarkán omladozik, na, annak a helyére ami lesz-stadionra.

2014 emlékezetes, dicső éve volt a magyar futballnak, a magyar stadionépítészetnek (??), és persze Orbán Viktornak. Három stadionnal is gazdagabb lett az ország. Tételesen:
FTC, 23 700 férőhely, 8400-as hazai átlagnézőszám (NB1-ben magasan az első), 14,7 milliárd ft
Debrecen, 20 340 férőhely, 3800-as nézőszám mellett, 12,5 milliárd ft
Felcsút, 3800 férőhely, 1650 néző, (1800 főnyi lakosság), 3,8 milliárd ft

De nyugalom, a sor itt nem ér véget, hamarosan szép, új stadiont kap Székesfehérvár, Diósgyőr (=Miskolc), Mezőkövesd(!), de még a hazai bajnoki mérkőzéseire átlagosan 700 főt mozgósítani képes, patinás MTK is (az új Hidegkúti 8000 férőhelyes lesz). És ott van még ugye a 100 milliárdosra becsült, tehát várhatóan 200-ból megvalósuló Nemzet Új Szentélye, a Puskás is.

Még egy félreértést megelőzendő: bestiális agybajra a Gyurcsány, konkrétan a 2. Gyurcsány-kormány idején is volt példa.
Telki Edzőközpont. (Világszínvonalú.)
Hárommilliárdból épült ez a gyalázat az ország legdrágább ingatlanán, rengeteg botránnyal, sok panamával, több éves csúszással (igaz, ebből 950 milliót az UEFA-FIFA adott össze).
Eközben az adóhatóság évi 3 millió forintért "őrizte" (=hagyta összedőlni és szétlopni), meg parlagfűmentesítette a koncepciós perben eleinstandolt akasztói Stadler pályát (22 000 férőhelyes főpálya, 1300m2-es klubház és szálloda, stb stb).
És hogy miért nem az akasztói komplexust pofozták ki, bővítették, és fejlesztették a hárommilliárd töredékéből, nos, erre a válasz az volt: "A majdani edzőközpontban külföldi csapatok edzőmeccseire is sor kerül, márpedig Telki közelebb van Ferihegyhez, mint Akasztó."
Ferihegy2-Telki, az M0-on 51 perc, és 62km.
Ferihegy2-Akasztó, az 51-es úton 1:36, és 116km.
Megérte, igaz?

Természetesen maga az élsport, a szórakoztató, nívós, nyereséges élsport nem az ördögtől való. Sőt! Még az is lehet, hogy jómagam is aktív szurkolójává válnék valamelyik dicső gárdának. A világ tele van megvalósított, működő példákkal, olyan klubcsapatokkal, melyeknél a horribilis kiadásokat még horribilisebb bevételek kísérik, mely csapatok megengedhetik maguknak, hogy eurotízmilliókat fizessenek egy-egy játékosnak, vagy hogy űbermodern stadionokban biztosítsák az elvárt körülményeket a lelkes fizetővendég-tömegeknek.
De ugyanez sportágszinten is működik, pl Észak-Amerikában egész ligák üzemelnek masszívan nyereségesen, és egyúttal nézőcsalogatóan szórakoztatóan (NFL, MLB, NBA, NHL).

Ehhez képest a magyar nb1-es klubcsapatokat 2013-ban mindösszesen, közvetlenül, 4,1 milliárd forinttal támogatta az állam.
Hálából ők összeszorgoskodtak megközelítőleg 4 milliárdnyi összveszteséget. Ügyes.


Nem javasolhatom, hogy kapával-kaszával tüntessünk a Kossuth-téren, tömegesen, az év 365 napján az Orbán-kabinet futballfiliája ellen.
De annyit javasolhatok, kissé rossz szájízzel, és ellenkezve bizsergő aggyal, hogy az elkövetkező pótselejtezős összecsapásokon minden megérdemelt közönyünk mellett azért szurkoljunk picit a Magyar Válogatott ellen.
Elviselhetetlen élmény, morális és mentális istenverése lenne 30 évnyi böjt után, épp akkor kijutni egy világversenyre, mikor évek óta tart ez az eszetlen, irracionális, a reális össznemzeti igényektől messzire elrugaszkodott pénzszórás.
Nem akarom Orbán önelégült képét látni, miközben olyasmiket nyilatkozik, hogy "beérett az évek során befektetett rengeteg erőfeszítés".

Hajrá Dánia/Norvégia/Írország/Szlovénia!

Facebook-csoport