Tavaly ősszel azt reméltem, hogy a bevándorlás-kérdés mostanra “le fog csengeni”, és objektív, hűvös távolságtartással tudok a témáról írni. Nem így történt: elmondhatjuk, hogy az Európára, és benne hazánkra nehezedő migrációs probléma állandósult, maximum az ereje ingadozik kissé. Mivel ez az állapot napi szintű, és állandóan biztosít újabb-és újabb témát, ezért eljutottunk oda, hogy ideológiájától függően minden írástudó kifejtette már az álláspontját a dologról, majd reagált is az ellenoldal véleményére (akik visszareagáltak, és így tovább). Nem maradhatok ki. Mivel annyiféle, jobbára érzelem-és indulatvezérelte állásfoglalás hangzott el, ezért célszerűen a már ismert állítás-kommentár formulában szedem össze a leggyakoribb gondolatokat.

A bevándorlók igazából menekültek
Nem.
A menekültek fő attribútumai a nincstelenség, az apátia, és a hála. Jellemzőjük továbbá még az, hogy az első olyan országba, vagy országrészbe menekülnek, ahol nem fenyegeti őket közvetlen életveszély.
Ezzel szemben azok, akik hozzánk megérkeznek, jobbára tehetősek (legalábbis annyi pénzük biztosan volt, hogy csempészek láncolatát finanszírozzák belőle); céltudatosak és erőszakosak; illetve közönyösek a segítségnyújtással szemben, és erősen válogatósak annak milyenségével kapcsolatban.
Az pedig nem szorul mélyebb kartográfiai bizonyításra, hogy MaO hol helyezkedik el a migrációs hullámok kezdőpontjaihoz képest.

A bevándorlók nagy része idős, nő, vagy gyerek
Nem.
Nemcsak a befogadó állomások, és a határrendészet statisztikái árulkodnak másról, hanem az összes, a médiában látható felvétel is.
A valóság az, hogy a migránsok döntő része 18-35 közötti, egyedülálló férfi. A bevándorlás mindenkori receptje szerint a férfi megy előre, hogy az új hazában megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy a családja később követhesse.

Több ezer kilométert vándoroltak gyalogszerrel
Nem.
Hatásvadászat, vagy naiv idealizmus ezt feltételezni. Ilyen alapon a Földközi-tenger felől érkezők pedig bizonyára úszva dolgozták le a távolságot.
Persze nem voltam ott velük, és fogtam a kezüket, de az is megteszi, ha a tapasztalatoknak hiszünk.
A Keletiből Bécs felé gyalogosan megindult menet a Bicske-Törökbálint vonalig jutott. Nem sivatagban, nem hómezőn, nem magas sziklákon keresztül, vagy mocsáron átvergődve.
Autópálya leálló-és külső sávban.
Fogadjuk el, hogy a migránsokat határtól-határig csempészek viszik. És persze senki nem állítja, hogy egy teherautó csomagterébe zsúfolódni örömteli kaland, na de mégse gyaloglás.

Sok közöttük a tudós, tanár, mérnök, orvos
Nem, vagy legalábbis nincs nyoma.
A migránsok többségének semmilyen irata nincs, és az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem hajlandó megszólalni.
Nem túl életszerű helyzet az, hogy valaki menekültként nem próbál meg az őt befogadó országban, a végzettségét felhasználva kicsit könnyebben érvényesülni. Miként az sem, hogy ennyi magasan kvalifikált elme iratai semmisültek meg a bombázáskor összeomlott lakóházaikban.
Sokkalta valószínűbb az, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő, nyugaton versenyképes szaktudással bíró, idegen nyelveket beszélő polgár már a háborús/polgárháborús helyzet legelején elmenekül - legális úton!
A bevándorlók zömét a helyi alsó-középosztály, és ipari-kereskedelmi-szolgáltatásban dolgozó munkásosztály tagjai adják. (Tehát nem is a legszegényebbek, a mezőgazdasági alkalmazottak.)
Jelentősen felülreprezentáltak továbbá a dezertáló katonai, és egyéb erőszakszervezetek egykori tagjai.

Nagy részük terrorista
Nem (legalábbis nem közvetlenül).
Az elmúlt évek során iszlamista radikális szervezetek által Európában végrehajtott terrormerényletek elkövetői között elenyésző számban voltak olyanok, akik lopva, a zöldhatárokon át, papírok nélkül, magukat menekültnek kiadva szivárogtak be a célországukig. Ezzel szemben a többség tükörsima, legális úton érkezett, rendes papírokkal, olykor munkavállalási engedéllyel a zsebben.
Vagy, ami talán még ijesztőbb és tanulságosabb, másod-vagy harmadgenerációs, már Nyugaton született, identitását a vallási fundamentalizmusban megtaláló bevándorló-származék volt.

Különböző egzotikus és/vagy ismeretlen betegségeket terjesztenek
Nem.
A Mediterráneumhoz tartozó arab államok európai mércével mérve is közepesen fejlett, átlagosan tűrhető közegészségügyi ellátással bíró országok - voltak, az “Arab Tavasz” kezdetéig (azaz néhány évvel ezelőttig).
Ennélfogva felesleges hangulatkeltés úgy beállítani őket, mint egy rakás AIDS-es, leprás, pestises, ebolás zombit.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nyugodtan rá lehet őket engedni az “őslakosságra”: átmeneti táborok, és az azokon belüli kivizsgálás alapvetően szükséges (lenne).

Az iszlám szeretetvallás
Nem.
Alapvetően, betű szerinti értelmezésben minden világvallás szeretetvallás, és a hívei, térítői is előszeretettel marketingelik magukat annak. Ehhez képest elég csak a középkort megnézni, hogy a kereszténység 500 évvel ezelőtt milyen méltatlan és vállalhatatlan dolgokat követett el Krisztus nevében.
Az iszlám késése, és lemaradása a kereszténységgel szemben éppen 500 éves. Az iszlámban nem zajlott le reformáció. Egy hithű mohamedán szemében egy keresztény (vagy keresztény gyökerű) ember a kutyával egyenértékű. Ha nő, akkor olyankor is, ha történetesen mohamedán hitű. Ezen nincs mit vitatni, ezen nincs mit szépíteni.

A bevándorlók nélkül Európa elöregszik, elfogy
Nézőpont kérdése.
A lakosságcsökkenés, népességfogyás, elöregedés nem matematikai kérdés. Az állampolgár nem “darab-darab”. Annyit még a hegyi pásztor is tud, hogy ha fogynak a birkák, nem lehet farkasokkal feltölteni a nyájat.
De ne beszéljünk rébuszokban.

A ’70-es években Svédországban rájöttek, hogy az akkori népesedési mutatók mellett a szociális rendszer fenntarthatatlan lesz, és az ország kiürül. A gyógyírt erre a Harmadik Világban élő, szépreményű fiatalok betelepítésében látták.
Azóta 40 évnyi tapasztalattal a hátunk mögött megállapíthatjuk, hogy Dr Albanok (és Ibrahimovicok) helyett főleg rendőrök által sem látogatott No-Go zónákból lett túlkínálatuk. A szociális rendszer túlterheltebb, mint valaha. A derék bevándorlók munkakedv helyett addig nem tapasztalt bűnözési formákat hoztak magukkal.

De a volt gyarmattartó országokban (UK, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország) ugyanezek a tapasztalatok. 40-50, esetenként 60 évnyi integráció, és tolerancia vezetett oda, ahol most tartunk.
Belátható, hogy egy nemzet létszáma észszerűen kétféle, egyidejűleg alkalmazott módon tartható fent:
- a produktív, igyekvő, képzett, tehetséges fiatalok itthon tartásával oly módon, hogy a várható életkilátásaikat a kormány az intézkedéseivel a nyugati szint felé mozgatja
- a gyermekvállalási kedv ösztönzése, a fent leírt módon, kiegészítve egyéb programokkal, pl bérlakásépítés, közvetlen gyermektámogatás.

A multikultúralitás színesíti az összeurópai értékeket
Nem.
Az Európán BELÜLI népek szokásainak, hagyományainak, szaktudásának áramlása, és cserélődése volt az, ami egy erős, virulens, sokszínű Európát eredményezett. A Harmadik Világ bevándorlói ehhez semmi olyat nem adtak hozzá, amely hiánya fájó volna (még gasztronómiában, vagy művészetekben sem.)

’56-ban minket fogadtak be, most a mi kötelességünk a befogadás
Igen is, meg nem is.
Az akkori, és a mostani helyzet elméletileg hasonló, de a legtöbb elemében mégis más.
Akkor egy olyan szomszédunkhoz menekültünk, amelyik ideológiája szavatolta a boldogulást, és a retorzióktól való mentességet. A mostani “menekültek” a háború sújtotta országuktól 3000 km-nyivel távolabb menekülnek, egy olyan világnézeti környezetbe, mely számukra megvetendő.
A mi menekültjeink VALÓBAN szakmunkások, művészek, tudósok voltak, a jelenlegiek ugyebár korántsem.
A mi menekültjeink elfogadták az osztrák, később az NSZK állam szabályait, rendben éltek a menekülttáborokban, és hálásan fogadtak minden segítséget. A mostaniak követelőzők, arrogánsak, finnyásak, leereszkedők, és csupán a minimális együttműködésre hajlandóak.

A Közel-keleti olajdinasztiáknak kéne befogadni őket, közelebb is vannak, ők is muzulmán arabok, és még pénzük is lenne rá
Igen, csakhogy ez így nem működik.
Az olajállamok lakói szinte kizárólag szunnita hitű mohamedánok, a polgárháborúval sújtott országok gyakran siíta vallási kisebbségű menekültjeivel szemben. Nekünk ez nem tűnik komolyabb ellentétnek, mint a római katolikus-protestáns, de valójában annál súlyosabb.

Másrészt: ezek az országok alapból rengeteg vendégmunkást foglalkoztatnak, de az ő soruk korántsem álomi. Kemény munka, relatív kevés pénz, nyomorúságos szállások, rossz munkakörülmények, szigorú fegyelem. Ellenben Európában csak ülni kell az állami/önkormányzati bérlakásokban, és felvenni a havi 4-500 eurós segélyt. Eszükben sincs a “menekülteknek” délkelet felé indulni…

Harmadrészt: a közel-kelet országai semmilyen szövetségnek nem tagjai. Azt engednek be az országukba, akit akarnak, és úgy védhetik meg a határaikat, ahogy akarják. Nem drótkerítésről, meg vízágyúról beszélünk, hanem aknamezőről és éleslőszerről…

A bevándorlók elveszik a munkát!
Nem.
Bár így lenne, akkor legalább valami hasznukat vehetnénk. Ezzel szemben a helyzet az, hogy egy átlagos migránsnak esze ágában sincs dolgozni, se itt, se másutt, és mellesleg MaO-on élni sincs sok kedve.

Nyugaton a '70-es, '80-as években klasszikus nehézipar eróziója, a gyártás kiszervezése az olcsó munkaerő mellé, és a termelés egyre nagyobb gépiesítése egybeesett az egykori gyarmatlakó színesbőrűek fokozott térnyerésével a munkaerőpiac egyre több részén. Ez olyan ellenségképet szült, mely jó táptalaja lett a korai rasszista neonáci és skinhead mozgalmaknak.
Manapság viszont bárki találhat magának munkát, aki akar, bőrszínre való tekintet nélkül, sőt, egyre többször beszélünk hiányszakmákról, vagy szakemberhiányról.

Orbán Viktor egy hős, aki szembemenve az EU-val, megvédi Hazánkat a vadaktól
Nem.
Orbán egy ugyanolyan politikus, mint bármelyik másik. Azaz, kb a problémáinak top100-ában sincs az, hogy mi a jó az országnak és a lakóinak, és mi nem. A bevándorlók áradata kapóra jött számára, hogy egyfajta újkori Hunyadiként tetszeleghessen az ország védelmezőjének szerepében. Minden kül-és belpolitikai lépése a cirkusz része volt. A kerítésépítés, mint erősen szimbolikus, ámde gyakorlati hasznát nézve jelentéktelen momentum. Vagy akár a migránsok betelepítése a fővárosba, a Keleti pályaudvar környékére. Ugyanis hiába ordítozott a Toroczkai hónapokon át arról, hogy a vándorló illegális határátlépők lelegelik Ásotthalmon a termést, és riogatják a tanyavilágban, meg a kistelepüléseken élőket, a hangja nem hallatszott fel a közvélemény ingerküszöbéig. Bele kellett tolni a problémát az arcukba, bevinni a házaik elé, a terekre, a parkokba, hogy elkezdje őket zavarni.
Nyugodjunk meg: a Baross téri zaj és kosz nem hallatszik fel se az Istenhegyi útig, se Felcsútig.

Akár 10 000 migránst is gond nélkül befogadhat egy tízmilliós ország
Nem.
Tekintsünk el attól, hogy a tízmillió sem annyi, csak 8,5. A dolgot akkor sem (és tömeges bevándorlás esetén soha sem) úgy kell elképzelni, hogy 10 000 bevándorló egyenletesen szétoszlik az országban, ami utána úgy fog kinézni, hogy elsétál az utcán 1000 őslakos magyar, majd egy bevándorló, vagy hogy minden 1001.-lakásban bevándorlók laknak.
Az életszerűbb, valóságos verzióban a migránsok eloszlása nyitott menekülttáborokban, vagy néhány utcára korlátozódó gettókban úgy nézne ki, hogy pl Szeged és Győr 3-3000, Budapest 4000 fő. Mindjárt más...

Magyarország egy jóléti ország, melynek humánus kötelessége befogadni mindenkit, aki jobb életre vágyik
Nem.
Lehet, hogy mi sokszor nem így érezzük, de hazánk valóban jóléti állam, melynek lakói beletartoznak a Föld leggazdagabb 20%-ába.
Ennek ellenére egyáltalán nem kifogáskeresés azt állítani, hogy bőven megvannak a saját problémáink: eladósodás mikro-és makroszinten, totális amortizáció, a Nyugattól való 40 évnyi elmaradás borzasztó vontatott ledolgozása, gazdasági kiszolgáltatottság, a szociális rendszer (meg úgy minden rendszer, amit az állam vezérel) haláltusája, és az összlakosság 40%-ának létminimumon, vagy annak közelében való tengődése.
És akkor még külön nem emeltük ki a saját, belső kisebbségünket, a cigányságot, mely látványosan ellenáll bármiféle integrációnak, amely réteg tagjai a vallási radikalizmus és a terrorizmus kivételével az összes olyan problémát produkálják, ami Nyugaton a bevándorlókhoz kötődik.

Ezzel együtt a magyar népnek úgy vélem, semmi szégyenkeznivalója sincsen. Ha csak 100 évnyit tekintek vissza:
- A környező országok közül egyedüliként mi voltunk azok, akik '39-ben befogadtuk a senkinek sem kellő lengyeleket.
- A nyugat-és keletnémetek évtizedeken át nálunk adtak egymásnak randevút, majd a Vasfüggönyt is mi nyitottuk meg utóbbiak előtt elsőként.
- '89-ben romániai románok, erdélyi románok, erdélyi magyarok, és magyarországi magyarok korábbi ellentéteiket félretéve, vállvetve küzdöttek a Ceausescu-rezsim megdöntéséért. A csóró átlagmagyarok teheratószámra küldték az élelmiszert, gyógyszert, téli ruhát, takarót Romániába.
- A délszláv háborúk éveiben rengeteg menekültet, főleg (és természetesen) vajdasági magyart fogadtunk be, és láttunk el.
- Az orosz-ukrán háború idején, ha nem is nagyon reklámozva, de elég sok, a besorozás elől szökdöső kárpátaljai magyarnak adtunk menedéket.
- Bármilyen, szegényebb országot sújtó környezeti katasztrófa esetén a magyar speciális mentőalakulatok, önkéntes segítők az elsők között mennek segíteni. Az emberek adományvonalaknak küldözgetik az sms-eket, vagy utalják a pénzt, küldik a kis segélycsomagjaikat.
Se a magyar állam, se a magyar emberek nem vádolhatóak érzéketlenséggel, közönyösséggel.

Tény, hogy Nyugat-Európa legtöbb országának rovott, gyarmattartó múltja van. Tény, hogy van okuk a lehajtott fejű köldöknézegetésre, és a kollektív szégyenérzetre: az egykori fényes jólétük, és gazdasági hatalmuk ára embermilliók állati, jobb esetben szolgasorba kényszerítése volt, országaik erőforrásainak kapzsi kizsákmányolása mellett.
Magyarországot ez azonban nem érinti. Mi sosem voltunk sem gyarmat-, sem rabszolgatartó ország.

Talán nemcsak én gondolom úgy, hogy Magyarország megválogathatja, hogy határain belül kikkel szeretne tartósan egy közösséget alkotni.
Természetes, hogy a jövőben is befogadunk minden olyan menekülőt, aki valamely szomszédos országban zajló háborús, polgárháborús helyzet, vagy vallási, faji, netán ideológiai üldöztetés révén kerül hazánkba.
Szívesen látjuk továbbá a trianoni döntéssel elszakított magyarokat, vagy az ő leszármazottjaikat.
Készségesen befogadhatjuk a rasszista Dél-Afrikai Köztársaságból kormánytámogatással, erőszakkal elüldözött kaukázusi, fehér búr telepeseket is.
De nincs zárva az ajtó a vallásuk miatt életveszélynek kitett jazidi, vagy éppen kopt keresztények előtt sem.


A Közel-Kelet, Belső-Ázsia, és Afrika a jövőben egyre jobban túlnépesedik. A kőolajon alapuló gazdaságok inognak, és dőlnek össze. Az olaj (gyémánt, nikkel, kobalt, stb) bevételekből felfegyverzett erős világi "diktatúrák" helyén a vallási radikalizmusban, a kizsákmányolókban (=európai és É-amerikai fehér emberek) ellenségképet találó félanarchista államszervezetek nem fogják tudni, és akarni útját állni az elégedetlen és dühös tömegeknek.
A globális felmelegedés által érkező aszályok, éhínségek, és fokozódó ivóvízhiány is csak fokozza a problémát.
Tehát - és most szembemennék Kunhalmi Ágnes szavaival - a bevándorlás igenis egy valós, és súlyos probléma, most már Magyarország számára is.

Erőszakos, dühödt, elkeseredett, az erő nyelvéből értő, az alapján szocializálódott tömegek szép szóval való meglágyítása egy álom.
A habitusom azonban mégsem tudja elfogadni, hogy az erőszak megelőzése, vagy az arra adott válasz csakis az erőszak lehet.
Nem gondolom, hogy aknazárat kéne húzni végig a déli-délkeleti határra, és aki azon átjut, azt tankokkal eltaposni, éleslőszerrel levadászni (a jelenleg menekülttáborokban lévők kitoloncolása után).
Azt az álszemérmes elvet sem vallom, hogy elég lenne csak az első, gyanútlan 50-100 migránst lelőni, a többiek tanulnának belőle, és vagy visszafordulnának, vagy keresnének más utat.
Abban viszont erősen hiszek, hogy a fenti célt elérhetnénk úgy is, ha csupán ELHÍRESZTELNÉNK, hogy a gonosz magyar hadsereg éleslőszerrel lő, és 10-20 embert már le is szedtek. Az aknamezők elhíresztelése is hatásos lenne: kevesen próbálnák tesztelni a hír igazságtartalmát.
A balos média gátlástalanul, két pofára ordibálna tele vele mindent. A bevándorlók 99%-a rendelkezik okostelefonnal; azonnal szétterjedne egy ilyen álhír. A migránssimogatók, meg a Soros-féle kiadványok pedig meggyőznék a maradék bizonytalankodókat: itt tényleg nem látják őket szívesen.

Az EU-val való huzakodás, a népszavazás és a nemzeti konzultáció, meg a kvótákkal való számmisztika csak fingfűrészelés ebben a helyzetben. Egy felelős kormánytól a MINIMUM volna ez a bizonyos álhírterjesztés.


Ezen a blogon sohasem dívott a polkorrekt beszéd. A PoPr-sorozatban ez az eddiginél jóval feltűnőbben lesz jelen. A legtöbb dologra létezik a magyarban évtizedek, esetleg évszázadok alatt megszokott, közérthető kifejezés.
Nálam a krumplit krumplinak hívják. Nem burgonyának, vagy földialmának, vagy Különleges Keményítőgazdag Gumócskának. Egyébiránt nem nevezik csírás-földes amorf gömböcnek sem.
Se a túlérzékenységét óvni, se megsérteni nem akarom a krumplit. Ezért hívom krumplinak.
Ha mindezek ismeretében valamely kedves olvasómat az írás retorikája sérti, de csak abba tud belekötni, a tartalmába nem, azt megkérem, hogy kíméljen meg a felesleges köröktől. Lehet, hogy az ő személyes objektívuma alapján a poster meg egy büdös bunkó - lelke rajta.