Csonkamennyország

Vasútbarátnak tartom magam, és annak tartanak az ismerőseim is. Sőt, erős tippje lehet ebben az irányban a K. Olvasónak is, amennyiben régi látogatója a blogomnak.

Mostani témánkban azonban, attól tartok, sérülni fog ez a rólam kialakult kép. Nagy levegő: vágjunk bele!

Nahát, micsoda skandallum, közel két éve nem volt új bejegyzés a blogon, stb, stb.

A Vírushelyzet idején többször szembe jött velem a hála, melyet az egyszeri lakosság nevében különféle multicégek reklámokban, és óriásplakátokon fejeztek ki a hősies, derekasan helytálló, imádott rendőrök felé. Talán ez volt az az utolsó csepp, ami arra késztetett, hogy leírjam markáns ellenérzéseimet a honi rendfenntartókkal kapcsolatban.

A MÁV a saját hatalmas tehetetlenségi erejében fuldokló, monopolhelyzetben lévő állami mammutvállalatként eleven szobra mindannak a szerencsétlenségnek, amit nem kedveltünk a szocializmusban, és ami miatt végül az életképtelensége a sírba is lökte azt.

A személyszállítási szegmens összes nyavalyája egy pontban koncentrálódik, ez a hely pedig Ferencváros.

A választások utáni Magyarországot elemző korábbi bejegyzés második része. Ötletelés, megoldási javaslatok.

Három nap, ennyi telt már el a Fidesz zsinórban harmadik, kétharmados választási győzelme óta.

Mennyi hármas! Népmesei szám. Mi ennek a jelentősége? Ugyanannyi, mint annak, hogy alaposan kivesézzük: ki, hol és mit rontott el.

Pedig az elmélet szerint az öt fázisból most éppen ez következne. A tagadást elkezdtük már vasárnap éjjel, és még hétfőn se tudtuk elhinni. Kedden rázúdítottuk a haragunkat mindenkire. Mára jutna a "mi lett volna, ha?", és a "talán ha másként csináltuk volna..." önmarcangolás. Helyette gondolatban ugorjunk előre péntekig, az elfogadásig, és a jövőbe tekintésig. Mik a lehetséges forgatókönyvek? Mik a tennivalóink azért, hogy a XXI. századi magyar történelem ne azzal a korszakkal kezdődjön, amit úgy hívunk majd: Orbán Negyedszázada.

2018. április 8.-án másodszor láthattuk a Fidesz által fondorlatosan megalkotott választási rendszert működés közben. Másodszor is megállapítottuk, hogy ez így nem helyes.

A témával már foglalkoztam ezen a blogon korábban, ennek a bejegyzésnek a második felében. Az akkori ötletelésnél ezúttal egy kissé egyszerűbb, kevesebb felfordulással keresztülvihető rendszert kísérelek meg elemeiből felépíteni.

Sokan helytelenítik, ha női témákról férfiak foglalnak állást. Szerintem viszont vannak olyan területek, amelyek a férfiak számára ugyanúgy húsbavágóan fontosak (mint pl a gyermekvállalás), viszont rendelkeznek egyfajta egészséges távolsággal, mely az objektív véleményalkotást nagyban elősegíti.

A PoPr sorozatban többször megfigyelhető lesz az a jelenség, hogy azok a rétegek ordítanak a leghangosabban a diszkriminációról, akiknek a történelem során sosem volt akkora egyenjogúságuk és elfogadottságuk, mint manapság. És ez egy egyenes arányosság: minél nagyobb a tolerancia, annál hangosabb a sírás.
Egy normális világban nem is lenne a homoszexualitás téma, nem lenne miről beszélni. De mivel a fülünket napi szinten harsogják tele ezzel, és az egyszerű, vétlen heteroszexuálisokat minduntalan a homofóbia stigmájával címkézik fel olyan esetekben, amikor elmulaszt felállva, éljenezve tapsolni minden egyes homo-megnyilvánulás után, ezért a téma sajnos kibeszélésre szorul.

Tudjuk jól, hogy a politika a közepesen tájékozódott kispolgárok ópiuma, és csupán a gazdasági érdekek által a reflektorfénybe tolt bábok harsány játéka.
Ennek az ismeretében vizsgáljuk meg, mik hazánk kilátásai a következő évtizedben, kormányzó pártok tekintetében.

Tavaly ősszel azt reméltem, hogy a bevándorlás-kérdés mostanra “le fog csengeni”, és objektív, hűvös távolságtartással tudok a témáról írni. Nem így történt: elmondhatjuk, hogy az Európára, és benne hazánkra nehezedő migrációs probléma állandósult, maximum az ereje ingadozik kissé. Mivel ez az állapot napi szintű, és állandóan biztosít újabb-és újabb témát, ezért eljutottunk oda, hogy ideológiájától függően minden írástudó kifejtette már az álláspontját a dologról, majd reagált is az ellenoldal véleményére (akik visszareagáltak, és így tovább). Nem maradhatok ki. Mivel annyiféle, jobbára érzelem-és indulatvezérelte állásfoglalás hangzott el, ezért célszerűen a már ismert állítás-kommentár formulában szedem össze a leggyakoribb gondolatokat.