Három nap, ennyi telt már el a Fidesz zsinórban harmadik, kétharmados választási győzelme óta.

Mennyi hármas! Népmesei szám. Mi ennek a jelentősége? Ugyanannyi, mint annak, hogy alaposan kivesézzük: ki, hol és mit rontott el.

Pedig az elmélet szerint az öt fázisból most éppen ez következne. A tagadást elkezdtük már vasárnap éjjel, és még hétfőn se tudtuk elhinni. Kedden rázúdítottuk a haragunkat mindenkire. Mára jutna a "mi lett volna, ha?", és a "talán ha másként csináltuk volna..." önmarcangolás. Helyette gondolatban ugorjunk előre péntekig, az elfogadásig, és a jövőbe tekintésig. Mik a lehetséges forgatókönyvek? Mik a tennivalóink azért, hogy a XXI. századi magyar történelem ne azzal a korszakkal kezdődjön, amit úgy hívunk majd: Orbán Negyedszázada.

Komoly búbánatra talán nincsen okunk. Legelőször acélozzuk meg lelkünket az alábbi négy szikár, és bármily őrülten hangzik majd elsőre, de mégis: tényszerű állítással.

Nem a te hibád. Nem a te hibád. Nem. A. Te. Hibád.

2014-ben arra vártunk, hogy majd az ellenzék megoldja. Leülnek, megbeszélik, megállapodnak, mi meg majd úgy szavazunk, ahogy. Az ellenzék erre képtelen volt. Elcseszték.

2018-ban Gulyás Mártonnak kellett előlépni (ó, te szegény, árva Hazám, tényleg, senki más nem akadt??) a Közös Ország Mozgalommal, és az orrvérzésig sulykolt, és magyarázott Taktikai Szavazással. A kormányváltó hangulat magasra hágott: az emberek megérezték, hogy most igazán az ő kezükbe került a lehetőség.

Elmentünk, ki orrcsipesszel, ki anélkül. Megtettük. És újra nem sikerült, újra összejött az a rohadt kétharmad.

Ilyenkor mi van? Mi a következő nagy terv? Ugye, nem mi rontottuk el?

De, igen, habár nem most, már régebben.

Nem dől össze a világ

Tény, hogy az elmúttnyócévet levezénylő kormányt végtelen sorokon keresztül lehetne szapulni. És ki tudja, mi van még a tarsolyukban? Milyen mély lehet a nyúl ürege? Milyen Paks-2, Kishantos, Vizes VB, kelebiai vasútvonal-szerű országrontásokat tartogatnak még a számunkra? Milyen alap-és választási törvény-szerű jogi rémálmokkal kedveskednek még nekünk?

Talán megszüntetik az önkormányzati rendszert? Vagy kiléptetik hazánkat az EU-ból?

Bármi történjen is, túl fogjuk élni.

Ez a nemzet túlélt mongol-és török dúlást, török-osztrák-orosz-osztrák-román-német-orosz megszállást, Trianont, fasizmust, kommunizmust - most majd a kapitalizmusba, és 20-30 évnyi Orbánba se pusztulunk bele végérvényesen, igaz?

Arról nem beszélve, hogy akár még jó dolgok is történhetnek. Sorolom az összes pozitív dolgot, amit össze tudtam gyűjteni az eddigi Fidesz-kormányokról:
- a '99 és 2002 közötti első Orbán kormány a rendszerváltás óta létezett legjobb, leghazafibb társulat volt, pár száz milliós stiklikkel, reális víziókkal, konkrét, épeszű tervekkel
- Orbán Viktor jelenleg toronymagasan a legjobb kvalitásokkal bíró politikus a mezőnyben (...volt, a "Boldog karácsonyt kívánok!"-os válaszáig)
- eltüntették a körbe vándorló, állandó állványerdőt a Parlament körül, és szépen felújították az egész homlokzatot
- egész tűrhetően rendbe rakták a Várkert Bazárt.

Nem sok, de mégis valami, igaz?

Nem szűnt meg a demokrácia

Van ellenzék? Van. Lehetett rájuk szavazni? Lehetett. Mindenki szavazhatott, még azok is, akik nem a Fideszre dobták az x-et? Igen. Ezeket az embereket elvitte a fekete autó? Nem. Elhallgattatták az ellenzéki médiát? Nem.

A helyzet az, hogy a kormány leváltható. A lehetőségek adottak voltak hozzá. Az, hogy ez nem sikerült, és emiatt elkeseredettek vagyunk, nem azt jelenti, hogy hazánk egy ligában pattogtat Belorusziával, Észak-Koreával, és Türkmenisztánnal. (Vagy Szaúd-Arábiával, esetleg.)

A demokrácia létezik, működik, azzal együtt, hogy bizonyos elemeiben hibás.

A sokat emlegetett Fékek és Ellensúlyok Rendszerének leépítésével kapcsolatos gyászt, és felháborodást pedig kissé elkésettnek érzem, mivel ez a káros folyamat már úgy 2012 környékén befejeződött.

Mellesleg a Sajtószabadság sem szűnt meg. Simicska Lajos elsősorban üzletember, és csak másodsorban politikai mecénás.

A Népszabadság megszűnése idején 38 000-es napi eladási számot produkált. A Magyar Nemzet mostanság napi 16 000-et.

Ezek a napilapok, a mai, egyre inkább a virtuális tartalomfogyasztás irányába eltolódott olvasói szokások mellett, csakis politikai okokból tudtak eddig is életben maradni.

Simicska belátta, hogy a Jobbik egy döglött ló, amit kár tovább ostoroznia. Egy 49%-os vereség, az az "éppen hogy nem" kategória. A Jobbik ezzel szemben mindössze 20%-ot szerzett, ez pedig nem négy, de nem is nyolc évnyi távolság a kormányzástól.

Nem minden Fidesz szavazó gonosz vagy hülye

Pedig milyen megnyugtató, milyen kényelmes lenne, ha így volna! Sokmindent megmagyarázna. De a helyzet az, hogy sajnos- vagy szerencsére? - nem így van.

A legtöbb Fidesz-szavazó tisztességes, rendes, jószándékú ember.

Nyilván nagy számban akadnak köztük Erzsi-utalvánnyal felvásárolt demens nyuggerek; pálinkával és konzervvel lekenyerezett elvtelen mélyszegények; és a dolgok jelen állásából sokat profitáló nertársak is.

A többség viszont csupán annyiban bűnös, hogy élt a választójogával annak ellenére, hogy a politikai ismereteit szinte kizárólag a tudatalattijának szűrőjén keresztül szerezte meg.

Szomorú vagy sem, a magyarok többsége bizony nem akar itt bevándorlókat látni. És az is kijelenthető, hogy Sorossal sem szimpatizálnak igazán. Erre a két mentálisan érzékeny pontra építette föl Habony Árpád a Fidesz kommunikációját az elmúlt két évben: a migráns a csikló, a Soros a G-pont, és ezeket addig kell nyomkodni, dörzsölni fáradhatatlanul, amíg a választó a fülkében elélvezve, könnyes szemmel és remegő térdekkel húzza be a kívánt helyre az x-eket.

Persze nyilván, akik politikailag tudatosak, az információikat direkt módon gyűjtik, azok már szemrángást kaptak attól is, ha csak meglátták ezt a két szót leírva bárhol - de ők voltak a kisebbség.

Az, hogy az emberek zömének politikai kultúrája ilyen alacsony szinten vegetál, elsősorban a mindenkori politikusok, és szócsöveik, a velük szövetkező médiák számlájára róható fel - de erről majd később.

Jelen állapot konzerválásához vezető módok

Kibekkelés

A mindenkori legkényelmesebb megoldás a tétlenség. A töretlen bizalom abban, hogy valahogy majd ezután is lesz.

Orbán Viktor idén 54 éves. Előreláthatólag van benne még miniszterelnökként négy ciklus, azaz 16 esztendő. Hetven évesen már illik kissé visszavonulni, utána jöhetnek az olyan, testhezálló posztok, mint az egy ciklusnyi köztársasági elnökség, meg pár év MLSZ-elnöklés.

Ameddig Orbán a Fidesz prominense, addig a Fidesz megnyeri a választásokat, vagy kétharmaddal, vagy anélkül. Ez az alap axióma.

Az poszt-Orbáni Fidesz, szerethető, sőt: rajongható, karizmatikus karakterek nélkül gyorsan elfoglalja majd a jól megérdemelt helyét a történelem szemétdombján az SZDSZ, az MDF, és a Torgyán-féle FKGP társaságában. Ugyan mégis ki lehetne a Fidesz arca, ha szeretett vezetőnkkel történne valami? A trónörökös, Gáspár? Vagy a helyettesek, de melyikük, a rókaképű sunyi? A bumburnyák kidobóember? Netán valamelyik űberszervilis, Orbán-hasonmásverseny győztes ifjú titán? Ugyan már.

Persze könnyen megtörténhet, elnézve Viktorunk teltkarcsú alakját, hogy a féktelen kolbásztöltés és pálinkafesztiválozás nem hagyja érintetlenül Krupp-acél szervezetét, és idő előtt eljön érte a Kaszás a cukorbaj-agyvérzés-szívinfarktus trió valamelyikének képében. Ez esetben természetesen mentesülünk az alábbi jövőképtől:

2042, Magyarország. Az Örökös Fidesz-kormány bukása. A virulens, tetterős huszon-és harmincévesek után nem sokkal a negyvenesek, majd az ötvenesek is távoztak. Nem maradt más, csak néhány millió örömnyugdíjas, kiknek a 13 és 14. havi nyugdíja, az inflációt meghaladó emelése, az éves Erzsébet utalványa, és a sorozatos rezsicsökkentése biztosított - különösen választási évek esetén. Maradt még pár százezer tradicionálisan segélyezett, örökös közmunkás mélyszegény, akik az országot anyagi csőd közelébe sodró nyári- és téli olimpiák, illetve futball VB-k átadott, ámde hamar leromlott, és félkész, soha át nem adott létesítményei között hajtják álomra a fejüket. Felettük uralkodik pár ezernyi, fényűző luxusban élő nertárs - és ennyi.

Az ipart megfojtotta az olcsó munkaerő-hiánya, és a távol-keleti árudömping. A mezőgazdaságot a korlátlanul áramló amerikai élelmiszer vitte padlóra.

Az ország gazdaságilag Albániát, morálisan Ukrajnát, demográfiailag Írországot mintázza. Viszont legalább nincs migráns, nincs Soros, és régóta nincs már EU sem.

Megrögzött bizalom a jelenlegi ellenzékben

Egyszerűsítsünk: a jelenlegi ellenzéki pártok legsúlyosabb gyarlósága az, hogy nem kormányt akarnak váltani, hanem kizárólag a Parlamentbe kívánnak bejutni. A havi hétszázezres fizetés az egyedüli, ami számít. Mindegy, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki "munkáért" kapja, egyformán illatosak a bankók.

A második súlyos bűnük, különösen a baloldalon, a hiteltelenség. Hogyan állíthatja valaki, aki már többszörösen megbukott, mint országot kormányzó személy/szervezet, hogy nála van a Bölcsek Köve, amellyel választ tud adni az ország nagy kérdéseire?

A harmadik súlyos bűnük pedig az, hogy mindegyik, de még a 2%-os támogatottságú is, kormányozni akar, lehetőleg koalíciós partnerek nélkül. És képesnek is érzi rá magát! Az összesnek van egy tuti kormányprogramja, egy árnyékkormánya, egy akcióterve. Mindegyikük eszmék mentén politizál, és egyik sem meri bevállalni a kicsinek maradást, és a célok mentén való politikát.

Ez az ellenzék képtelen az összefogásra. Ez az ellenzék zsinórban harmadszor szerepelt le. Hány esélyt érdemelnek még?

Kapa, kasza, cséphadaró

A legújabbkori magyar történelem során a lakosság négyszer is megmutatta, hogy mik azok a témák, melyek annyira húsbavágón érintik, hogy az már áttör egy lelki gátat, amely társaival együtt tömegesen hajtja ki a fotelből az utcára. Ez a négy, szégyenteljes pillanat a következő volt:
- taxisblokád a 100 ft-os üzemanyagár miatt (vereség)
- népszavazás a havi kb 300 ft-os vizitdíj ellen (diadal)
- utcai harcok és látásvesztés azért, mert a Gyurcsány lekurvázta az országot (vereség)
- tömeges tüntetés a havi 700 ft-os internetadó ellen (diadal)

A magyar nép beárazta magát: havi 300-1000 ft az, aminek az elvesztését már nem tűri, a nyílt, szervezett országrontás még belefér. Hacsak Orbán nem szólja el magát, hogy hazudtunk reggel, délben, és este, akkor senki nem fog utcára vonulni - sőt, most már talán emiatt sem.

Folyt. köv.

(A bejegyzés 2018.04.11.-én íródott.)