Ugyan ennek a blognak az aktuálpolitikai-aktuálközéleti reflekció és csapongás nem profilja, na de: 1., nincs ehelyett másik, és 2., most már konkrét, kézzelfogható profilja sincs igazán.
Tehát némi elmélkedés bőven belefér, ezúttal Polgár Tamásról, alias Tomcatról, akiről valamit, igazat, féligazat, vagy totálisan téveset mindenki hallott már.
Premisszák: komcsiból lett náci, zsidó (ex)barátnővel, hiperaktív, izgő-mozgó, beperelő, performanszoló, pólóbolt, Bombagyár, Bombahír, ferencvárosi kopogtatócédula, Novák-pofon, Tolvajkergetők.
Elég csak a wiki-oldalt átolvasni, hogy az ember megütközzön: ez az ember valóban egy izgő-mozgó hiperaktív!
De vajon milyen még?
Komcsinak, humanistának, liberálisnak indult. Ebből akadt, ami megmaradt.
Bélyegezték már nácinak, antiszemitának (kit nem?), rasszistának, Horthystának, nyilasnak, stb stb.
Anyja neve: Schlögl Emma. Valóban? Tegyük fel, hogy sváb. Joggal: erre a vezetéknévre rákeresve csak német találatok jönnek be. No de kérem: évekig lógni egy nyíltan felvállalt(!) zsidó(!) barátnő(!)vel? Nehezen értelmezhető antiszemitizmus; amennyiben az antiszemita szót nem az "aki nincs velünk, az antiszemita" jelentésében használjuk.
Persze MaO-on az alma nem ritkán körte, láttunk már furcsa dolgokat a szélsőjobboldalon Imrédy Bélától Szabó Alberten és Bácsfy Diánán keresztül Szegedi Csanádig. Szóval ez még nem is lenne akkora csoda.
De továbbhaladva: emberünk összerúgta már a port a teljes balliberális oldalon kívül a MIÉPpel, a Jobbikkal, a Kuruc.infóval, és gondolom a Fidesszel is.
Egyetlen párthoz köthető, a Magyar Szociális Zöld Párthoz. Ugye, a kedves olvasó sem hallott még róluk soha? Vagy ha mégis, akkor se tudná megmondani, hogy ők most micsodák? Nos, röviden: a Zöld Párt nem azért zöld, mert környezetvédő, sem azért, mert radikális jobboldali, hanem csak mert, és kész. Ugyanis a Zöld Párt egy viccpárt, ami az ország normalitását a humor útján kívánja(ta?) létrehozni. A Kétfarkú Kutyapárttól két dologban különbözik: a MKKP időben és ügyesen kezdett el a neten nyomulni, így szert tettek egy relatív ismertségre és népszerűségre; illetve míg az MKKP egy nettó polgárpukk, egy abszurdum, egy politikai görbe tükör, mindenféle cél és értelem nélkül, addig a Zöldek egy jobb országban is gondolkodnak.
Adott tehát egy ember, aki nincs beletörődve a jelen rendszer, a jelen élet negatívumaiba. Tetszik vagy sem, de rendelkezik nem kevés intelligenciával. Képes a dolgokat kifacsarva, kitekerve láttatni. Egy ember, aki nem elégszik meg a beszéddel, tenni is akar. Hol így, hol úgy.
Bármit csinál, sosem kísérik tömegek. Akárhová megy, akármit mond, mindenki szemét-fülét sérti. Nonkomformista, anti-populista.
Polgár(hah!)pukkasztó. Balhés.
Balhés?
Nem hagyja magát. Nem fogja be a száját. Ez volna a balhé? Mindenhová kamerával jár, minden szavát, tettét rögzíti hangban és képben - ez az alapvetés. Így nem tudja megégetni magát, nem vehetik hülyére. Sérelem éri? Hopp, ott a felvétel, repül az idézés a bíróságra. Úgy érzi, megrágalmazták? Hopp, ott a felvétel, idézés, rágalmazási per.
Az a balhé, hogy amit csinál, az nem tetszik sem azoknak, akik mellett szól, és nyilván azoknak sem, akik ellen?
Hadd szúrjak be egy személyes történetet. Az Öszödi-beszéd utáni forró napokban a forradalmi hevület, és a kíváncsiság a Kossuth-térre hajtott. Egy cimborámmal mentünk, a tömeg, az Istenadta szájtátva hallgatott valami nép-nemzeti löttyöt a hangszórókból, mikor ironikusan megjegyeztem, hogy milyen vidám volna egy kis Sas-kabaré, vagy egy élő Heti Hetes előadás, hogy kacagnánk. Erre egy tisztes kinézetű úr hátrafordult, és rámförmedve kioktatott arról, hogy őt speciel a szónok érdekli, és a Sas Józsefről még csak említés szinten sem akar hallani. Nem akar. Szabályosan provokátornak kellett éreznem magam, pedig a dolog ennél sokkal egyszerűbb. A nép, a tömeg, az emberek többsége egyszerű, könnyen emészthető, világos üzenetekből ért, azokat szereti, azoknak tapsol.
Ez Tomcat mindenkori kudarcainak az oka. Az abszurdra - legyen az bármily találó és pofonegyszerű, mint pl a Tatárjárás-tagadásról szóló kis beszéde - maroknyi ember vevő csupán.
Tomcat egy olyan figura, aki a szorosan, egy irányba haladó tömeg közepén, könyökkel tör utat magának - az ellenkező irányba, közben mindenki tyúkszemére rálép. Csak mert ő arra akar menni, és kész.
Vagyunk páran, akik a fal mellé préselődve állva nézzük ezt a folytonos tusakodást, és max irigyeljük, de nem követjük.
Ebből következően ennek az embernek az egész (eddigi) élete egy bukás.
Ahogy írtam: mindenhonnan kiutáltatta magát.
Csinált egy pólóboltot, ahol az általános közízléstől eltérő mintázatú, és feliratozású pólókkal nyomult. Ebbe, ha bele nem is bukott, de meg nem élt belőle, a deklaráltan csekély vevőkör okán.
Pusztán ütős szövegekkel operáló számítógép-játékokat készített egy olyan évtizedben, amikor a grafika megkezdte a minden más szempontot felülíró diadalútját.
Szélsőjobbos blogot (Bombagyár) írt egy olyan időben, amikor a média (az írott is, de a netes főleg) elkezdte kiegyenlíteni az évtizedes baloldali túlsúlyt. Manapság már az origónak (midőn képzavar!) számító kurucon túl jelen vannak olyan hír-és véleményportálok, amik egy sosem látott kínálati (bár meglehetősen egysíkú) bőséget nyújtanak: szentkoronarádió, alfahír, jobbklikk, jövőnk, jobbegyenes, stb stb...
Belevágott a Bombahírbe, ami kezdetben rádió volt (=webrádió, még pontosabban podcast-jellegű rögzített beszélgetéseket lehetett meghallgatni), ami egy ideig később TV-ként (hasonló rendszerben) működött. Közben előretört az Echo tv, a neten pedig az n1, a Jobbik "netes televíziója".
Létezik innen továbblépés? Hogy néz ki a hogyan tovább? A válasz Tomcat-módra csak egy lehet: naná! És ha egyetlen klubba se vesznek fel, hát alapíts egyet, aminek biztos tagja lehetsz.
Vegyünk egy maréknyi srácot, akik elviselik, mi több, talán még kedvelik is Tomcatet. Évek óta akár. Vegyünk egy közös problémát: ezen srácok megunták, hogy a zsebpénzükből a lakókörnyezetük bűnözőit környezetvédelmi szempontból makulátlan közlekedési járművekkel lássák el. (Mi van?! Magyarul: elegük lett abból, hogy ellopják a bringáikat.) Azt hamar észrevették, hogy a magyar Rendőrség anyagi, szellemi, erkölcsi, technikai, munkaidei, papírmunkai, akarási és egyéb, esetleg kifelejtett képességeit jócskán meghaladja ez a probléma.
A megoldás tehát: szerezz megfelelő kütyüket, csalibringát, meg persze pár őrültet, aki a szabad, és nem szabad idejét erre áldozza. Tudniillik a bringatolvajok lekapcsolására. Szokásodhoz híven rögzíts mindent kamerával, és mindezt jelenítsd meg a közösségi hálókon. Hogy lássák, hogy ilyen van. Hogy a bűnözőket el lehet kapni. Nahát!
Akinek nem esett volna még le: a Tolvajkergetőkről beszélünk.
Zajlik mindez több, mint egy éve. Kezdődött bringákkal, folytatódott laptopokkal, okostelefonokkal, újabban erdei rönkfaanyaggal. A Rendőrség munkájának elvégzése közben még maradt idejük a Bíróságokkal, az Ügyészséggel való hadakozásra (mert egy szervezet, amely illegálisan(!!!), jogosítványok nélkül(!!!), mintegy önbíráskodva(!!!!) működik hatékonyan(!!!!!! óh jaj, még több !!!!!) a bűnözőkkel szemben, az minden állami vízfej-tor-és potrohnak tüske a körme alatt), és a kutyákat levadászó, erdőjárókat egrecíroztató, önmagukat helyhatóságnak képzelő vadászok regulázására is.
Mi az a nagyon fontos dolog, a jelenség, ami miatt mindez az írásmű megszületett? Nos, a Tolvajkergetők lehet Tomcat fő műve. Úgy tűnik, megtalálta (végre) azt a kitörési pontot, ahol az elveit (normális élet, normális szabályokkal); a kényelmes, megszokott felállással való szembemenést; és a népszerűséget egyszerre hozhatja.
Bizonyíték erre az 54 000 követőjük/kedvelőjük fészbúkon, és az a milliós nagyságrendű adomány, amit eddig kaptak - civilektől, zsebből, "szájaktól megvonva".
Egy olyan ügy, ami összehoza őket, ami egyformán szimpatikus jobbernek és szocinak, radikálisnak és liberálisnak (egyedül a tolvajoknak nem).
A lopást, a magántulajdon szentségének megsértését, az ezzel szemben mutatott állami tehetetlenséget, nemritkán közönyt mindenki elítéli. Ezen cselekmények elkövetőinek kézre kerítőit mindenki szereti. Ilyen egyszerű ez. Ha rendőr, akkor azt. Ha csendőr, akkor azt. Ha Tomcat, akkor... hát, akkor őt is.
Szomorú, és felkiáltójelekkel ékesített tanulság ez egyébiránt a tömegükben jelentős és látványos, külsőségeikben egységes és jól beazonosítható, ámde tetteiket tekintve totálisan impotens szélsőjobbos csoportosulásoknak. Kezdve a Magyar Gárdával, a Betyárseregen és a Goj Motorosokon keresztül egészen az embrionális állapotba visszafejlődött skinhead, és NS csoportokig bezárólag.
Mert míg ezek a szervezetek úgy teszik magukat a "demokratikus jogállam" céltábláivá, hogy a menetelésen, vezényszavak ordibálásán, fokosok csattogtatásán, motorok bőgetésén kívül nem jók semmire, addig a Tolvajkergetők teszi a dolgát. Ideológiamentesen. A jeladó nem válogat, egyformán jelez cigány ("bidámbidám") és fehér ember piszkálása esetén. Ők pedig egyre gyarapodnak, egyre több pénzből, egyre több segítővel, egyre több helyen, egyre több bűnözőt lefülelve.
Ha Tomcat izgága, kísérletező természete nem hajszolja változásba, ha nem akar a népszerűségből és az ismertségből valamiféle aprópénzre váltott tőkét kovácsolni, akkor a Tolvajkergetők lehet Polgár Tamás Nagy Műve, amely előtt jómagam is leborulok, ami példaként szolgálhat az országban lévő számtalan, valóban tenni akaró embernek, ami kitapossa az ösvényt másoknak, lefekteti a szabályokat és megjelöli a buktatókat, és amely végül jótékonyan teszi zárójelbe Tomcat minden korábbi, mellékvágányokon elkövetett kisiklását.
Újszülötteknek: a csoport
Embrionális állapotban lévőknek: a Csonkamennyország csoportja
Utolsó kommentek