Ajánlom magamat

Utolsó kommentek

  • Paraphone: @Ahoj-: Köszönöm a kiegészítést, egyetértek, írtam is, hogy nem ész nélkül kellene mindent bezárni, hanem alaposan megvizsgálni, mely vonalakban van olyan érdemi potenciál, amit fejlesztésekkel elő ... (2020.05.21. 10:28) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Artyom2034: Sokáig nem voltak cikkek. Nem akarsz írni az azóta történt dolgokról? Pl.: önkormányzati választások, gyöngyöspatai úgy? (2020.05.20. 17:19) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Ziu9: Azt a kérdést sosem teszik fel, hogy azok az utasok, akik a mai napig utaznak egy vasúti mellékvonalon (ahol néha tényleg úgy tűnik hogy megállt az idő), ehhez ők miért ragaszkodnak? Pedig oka van: ... (2020.05.20. 15:35) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • okleveles naiv: Tök jó, de... :) Az a "probléma" a gondolatmeneteddel, h ésszerű, logikus, és a zemberek javát szolgálná. Viszont a mogyoró "elit"-nek ezek semmit sem számítanak. Nekik a másik számít, amit írtál, h... (2020.05.20. 14:48) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Ahoj-: Azért volna néhány mellékvonalban potenciál. Ott van pl Kecskemét - Félegyháza - Szentes - Orosháza - Békéscsaba - Gyula tengely. Utas lenne rajta, feltárja az alföldet, csak ugye vagy kétszer - h... (2020.05.20. 13:03) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Utolsó 20

Címkék

abortusz (1) adóbevallás (1) ajánló (1) aktuálpolitika (5) alapelvek (1) alkohol (1) államadósság (1) államforma (2) allergén növények (1) anarchia (1) arculat (1) bankrendszer (1) Bayer (1) bevándorlás (2) bevételszerzés (5) bevezetés (1) Budapest (1) célok (1) cigaretta (1) devizahitel (1) drogok (1) egészségügy (1) egyházak (1) energetika (1) energia (1) Európai Unió (2) fejlesztés (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) Ferencváros (1) filozofálás (4) földtörvény (1) függetlenség (1) futball (1) garanciák (1) GMT+2 (1) gyalogos (1) gyorsvasút (1) hálózat fejlesztés (4) hatásvizsgálat (1) háziorvos (1) hirdetés (1) homo (1) homoszexualitás (1) honvédelem (2) hulladékgyűjtés (1) hulladékkezelés (1) idő (1) idősellátás (1) Ikarus (1) intézmények (1) invazív fajok (1) járműgyártás (2) jogállam (1) kamatterhek (1) káros szenvedély (1) kerékpáros (1) kerülendő szimbólumok (1) költözés (1) környezetvédelem (1) köszöntő (1) kötött pálya (5) közel-kelet (1) közigazgatás (1) közlekedés (10) közmédia (1) közösségi közlekedés (1) közterület (1) közterületek (1) közúti (3) külpolitika (3) kultúra (1) kutatás (1) lányok (1) légi (1) Magyar Munka Szervezet (1) Magyar Szabvány (1) Magyar Termék (1) megújuló energia (1) mellékvonal (1) menekültek (1) metró (1) mezőgazdaság (1) migráció (1) MMSZ (14) műemlékvédelem (1) működési területek (1) multikulti (1) nagymaros (1) Nato (1) négynapos munkahét (1) NER (1) nők (1) nyílt levél (1) nyugdíj (1) oktatás (2) önkormányzat (1) óraállítás (1) OVER (1) Paks2 (1) park (1) politika (1) politikai profil (4) popr (4) posta (1) prioritások (1) Rába (1) rágógumi (1) regionális központok (1) reklám (1) rendőrség (1) rendszerváltás (3) repülőtéri gyorsvasút (1) spiritualizmus (1) sport (2) szabályozók (1) szabványok (1) személyi okmányok (1) személyi összetétel (1) Szent Korona (1) szerencsejáték (1) szerviz (1) szigetelés (1) szobrok (1) szolgálati közlemény (3) természetvédelem (1) térségi együttműködés (1) tervezett elavulás (1) tolvajkergetők (1) Tomcat (1) tömegközlekedési csúcs (1) történelem (3) trianon (1) ügyintézés (1) Ukrajna (1) választás (4) valódi nemzeti konzultáció (1) vasúti (4) villamos (1) vízi (1) vízügy (1) zárszó (1) Címkefelhő

Feedek

Országmentés, béta verzió.

2020.05.19. 10:57 Paraphone

Magyar Rendőrség

Címkék: rendőrség jogállam

Nahát, micsoda skandallum, közel két éve nem volt új bejegyzés a blogon, stb, stb.

A Vírushelyzet idején többször szembe jött velem a hála, melyet az egyszeri lakosság nevében különféle multicégek reklámokban, és óriásplakátokon fejeztek ki a hősies, derekasan helytálló, imádott rendőrök felé. Talán ez volt az az utolsó csepp, ami arra késztetett, hogy leírjam markáns ellenérzéseimet a honi rendfenntartókkal kapcsolatban.


A rendszerváltás idején sokan reménykedtek abban, hogy a kádári "Puha Diktatúrát" védő rendőrséget felváltja majd egy sokkal nyugatiasabb, az állampolgárokat szolgáló és védő szervezet, melynek tagjairól nem a lekezelő szekatúra és az elszámolhatatlan agresszivitás az elvárható minimum, mely tagok láttán az ember nem eltűnni, és meglapulni kíván, hanem elönti valamiféle biztonságérzet.
Nos, mindez csupán szlogenek szintjén történt meg, a gyakorlatban alig.

Mint hazánkban oly sok esetben, így ezúttal is a fejétől bűzlik a hal. Igaz ugyan, hogy a kisrendőr kicsit korrupt, de a nagyrendőr meg nagyon. Magyarországot még a '90-es évek elején elég szépen felosztották a szláv, jobbára ukrán maffiák, melyek hol erőszakkal, hol megvesztegetéssel, de zsebre rakták az egész magyar bűnüldözést.
Akinek kétségei vannak, az próbáljon meg nyugodtan lányokat futtatni, közepes-vagy kemény droggal kereskedni, lopott szajrét nagy tételben árulni, vagy pénzmosodát üzemeltetni. De az is elég, ha próbából nyit egy bárt, vagy szórakozóhelyet valami frekventált helyen, és karakánul megtagadja a védelmi díjfizetést.
Nem a rendőrség fogja elszámoltatni, hanem a maffia.
És ha a törött végtagjait, kivert fogait, és a felgyújtott üzletét sérelmezi, a rendőrség és az ügyészség lesz az, aki nem tesz majd semmit.

A soha, semmi érdemlegeset fel-nem-mutató, mégis örökké, minden oldalnak pont megfelelő, Örökös Belügyminiszter, Pintér Sándor az, aki a maffia legmagasabb mellényzsebében csücsül. MSZMP tagként pont megfelelő volt az Antall-kormánynak, mint országos főkapitány, aztán - kit tudja, miért - az első, második, harmadik, századik Orbán-kormánynak is tökéletes, mint belügyminiszter. A kormánytagok jönnek-mennek, de Pintér Sándor örök.

(Nyilván volt szándék, hogy a maffia kezéből a kormány visszavegye a kontrollt, az első ilyet az Aranykéz utcai robbantással, a másodikat pedig a Móri mészárlással "tették helyre".)

Persze az átlag állampolgár ebből többnyire semmit nem érez. Ő csak annyit tud, hogy van egy állami szervezet, melyet súlyos jövedelemadó-, járulék-, és forgalmi adóforintokból üzemeltetünk, és amelytől semmiféle védelmet, biztonságot, vagy jogorvoslatot nem remélhet cserébe.

Ma, Magyarországon a rendőrségnek kettős feladata van. Az egyik egy költségvetési, bevételi szerep: a rendőrségek és bíróságok által kivetett helyszíni, és egyéb bírságok konkrétan előre betervezett(!) tételei a költségvetésnek, melynek a beszedése nem szenvedhet csorbát, és aminek a folyamatos kiszabását, és annak mértékét rendszeresen számonkérik, és ellenőrzik a rendőrökön.

A másik az, hogy a kormányt megvédje a saját választóinak, a saját állampolgárainak a haragjától.

Ennek a működésnek számtalan tünete van. Mindenkinek van olyan személyes élménye, vagy ismeretségi körből származó története, mikor
- a közúti ellenőrzés során az első perctől kezdve csak a bírság mértékéről zajlott az egyeztetés
- lopás, rablás, könnyebb testi sértés, molesztálás, szeméremsértés, családon belüli erőszak és hasonlók esetén a rendőrök egyenesen sugalmazták, hogy NE tegyen feljelentést, mert az nekik csak papírmunka, de valójában se beavatkozni nem fognak, se érdemi nyomozást folytatni
- konkrét veszélyhelyzetben kínosan, vontatottan, kelletlenül és feltűnően lassan jelentek meg a helyszínen
- nem egyforma jogokkal ruházzák fel az eltérő befolyással rendelkezőket: a nagypályás simliseket, a gazdagokat, a politikusokat valahogy sosem érik olyan vegzatúrák, mint a kiszolgáltatottabb polgárokat.

Nyilván sok dolog miatt lehet sajnálni az egyszerű közrendőrt, vagy nyomozót.
A közkeletű hitek és tévhitek szerint pl, mert
- még mindig alacsony a társadalmi megbecsülésük: így van, de erről még mindig a társadalom tehet?
- alacsony az anyagi megbecsülésük: részben igaz, hisz kényszerből kell a szervezetnek önellátónak, sőt: profitáblisnak lenni, de ez a rendszer hibája; részben meg nem igaz, mert a rendvédelemben dolgozók fizetése kiemelten magasnak számít a többi, szintén fontos, szintén állami szférában dolgozókéhoz képest, ráadásul végtelen egyéb juttatásaikat még a mindennapos, piti korrupcióval is bőségesen kiegészítik
- sokszor nem intézkedhetnek kedvük szerint, mert a jogszabályok a bűnözőket "védik": ez megint csak részben igaz, de többször tűnik kifogásnak, mint amennyiszer valóban gúzsba kötve kellene táncolniuk
- idealisták, naivak, gyermekként másról álmodoztak, úgy érzik, nem adhatják fel: a rendőrség nem egészségügy, vagy oktatás, ahol kötelező összeszorított foggal, árral szemben úszni, ha valaki úgy érzi, hogy ő nem a tisztességes, szegény emberek megfélemlítésére, és megsarcolására szegődött, hogy ő nem akar falazni a bűnözőknek, hogy nem akarja védeni az államot a polgáraival szemben, hanem az utóbbiakkal vállalna közösséget, akkor tessék, az ajtó nyitva áll mindenki előtt, ki lehet próbálni a piaci versenyt.

További érvek:

- Hazugság, hogy nem csinálnak semmit, nézd meg a felderítési statisztikákat.
Jó, nézem: önmagukat sokkos állapotban feladó feleséggyilkosok; a cimborájukat sörösüveggel fejbe vágó, betyárbecsülettel megáldott részegek; amatőr drogosok, akik éppen csak a rendőrkapitányságra nem törnek be beanyagozva; rivális bandák egymás által felnyomott tagjai. Ezek teszik ki a felderített eseteket, egyéb érdemi munkavégzés nem zajlik. Soha nem hallani olyat, hogy az elkövetőt elfogták. Hogy a lopott-rabolt értékeket visszaszolgáltatták. So-ha.

- Bezzeg ha te bajba kerülsz, akkor te is őket fogod hívni.
Igen, ez nyilvánvaló, bár lehet, hogy kétszer is meggondolom, hogy csinálok-e magamnak extra kellemetlenséget. És ha mégis, akkor miért őket? Mert nincs más lehetőségem. Esetleg önbíráskodhatok, de annál jobban semmit nem üldöz a magyar igazságszolgáltatás (lásd még: a hatalom semmiben nem tűr konkurenciát). Vagy ha ellopják a bringámat, akkor szólhatok a Tolvajkergetőknek. Ja, nem, hisz addig szekálták-támadták őket (mivel látszódott, milyen az, ha valakik ténylegesen üldözik a bűnt), amíg meg nem szűntek.

- Vannak olyan országok, ahol még ilyen rendőrség sincsen, hidd el, nem akarsz olyanban élni.
Milyen igaz, máris rózsásabban látom a helyzetet, a baj csak az, hogy továbbra is makacsul reménykedem abban, hogy Magyarországnak nem Szíriával, Afganisztánnal, Venezuelával, meg Dél-Szudánnal kell összemérnie magát, hanem Ausztriával, Szlovákiával, Csehországgal, és nem az elsőként felsorolt országok rendőrségét kell megjelölni elérendő célként, hanem mondjuk a svájci, japán, vagy épp holland szervezeteket.

Összegezve: a magyar rendőrség (és úgy en bloc az egész igazságszolgáltatás, jogrendszer) a magyar embereket nem szolgálja, és nem védi, sőt: sarcolja őket, és bármikor ellenük fordul, ha a maffiának, vagy a kormánynak az érdekei veszélybe kerülnek általuk.
A rendőrségbe vetett bizalom alacsonyabb, mint bármikor.
A rendőrséggel szembeni szorongás és gyanakvás indokolt, és általános.
A magyar rendfenntartás alkalmatlan, haszontalan, ellenben rettentő költséges, ennélfogva kimondhatjuk, hogy - ebben a formában - a hiánya inkább lenne áldás, mint átok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csonkamenny.blog.hu/api/trackback/id/tr3815707020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása