2018. április 8.-án másodszor láthattuk a Fidesz által fondorlatosan megalkotott választási rendszert működés közben. Másodszor is megállapítottuk, hogy ez így nem helyes.

A témával már foglalkoztam ezen a blogon korábban, ennek a bejegyzésnek a második felében. Az akkori ötletelésnél ezúttal egy kissé egyszerűbb, kevesebb felfordulással keresztülvihető rendszert kísérelek meg elemeiből felépíteni.

Választásra való jogosultság

Minden olyan magyar állampolgár lenne választásra jogosult, aki egyidejűleg fel tud mutatni a választást megelőző 3*365 napból 2*365 napnyi bejelentett munkaviszonyt, és ugyanennyi bejelentett magyarországi lakcímet.

Szavazhassanak azok, akik hazánkban élnek, dolgoznak, és beleadnak a közösbe. Az eltartottak pedig örvendezzenek, hogy az állam eltartja őket, legyen ennyi elég.

A kulcsszó a tartósan eltartottak kiszűrése. A szülés, elhúzódó betegség, nehézkes álláskeresés, friss nyugdíjazás vagy az éppen befejezett tanulmányok ne lehessenek kizáró okok.

További pozitív hozadék: azok, akik az egész életüket feketén dolgozták/vállalkozták végig, és jót nevettek az szja-t és mindenféle járulékokat fizetőkön, talán meggondolják, hogy legalább minimálbérre bejelentessék magukat, a közügyekbe való beleszólás jogáért cserébe.

Országgyűlési választás csak pártlistákra, önkormányzati választás csak személyekre

A szavazók döntő többsége semmilyen módon nem kötődik a feje fölé "helyezett" képviselőjelölt személyéhez. Nem ismeri, nem tud róla semmit, egyetlen dolgot kivéve: hogy melyik pártot képviseli.

(Az önkormányzatoknál sokszor fordított a helyzet: a versengő polgármester-jelöltek helybéli arcok, jobban benne vannak a település-vagy járásszintű problémákban, kevésbé kötődnek a nagypolitikához.)

Természetesen egy ilyen rendszerben értelmét vesztené a választási körzet fogalma: a választókörökben leadott szavazatokat összeadnák, és egyszerű százalékszámítás után osztanák ki az országgyűlési képviselői helyeket, illetve alakíttatnának kormányt.

Egy ilyen változás rengeteg aránytalanságot kivenne a rendszerből, pl a győztesekre leadott szavazatok gyakorlatilag automatikus duplikációját, a töredék szavazatokkal való bűvészkedést, az egyéniben vesztes pártokra adott voksok elvesztését, a választókörzetek torz kialakításából eredő igazságtalanságokat, stb.

Külföldi szavazatok

A Trianoni döntéskor elszakított, és új hazájában maradt magyarság tagjai, nagyon fontos, és értékes tagjai a nemzetnek, de nem gondolom, hogy az őket közvetlenül nem érintő anyaország belpolitikájába beleszólási joguk lenne (legalábbis nem országgyűlési választáskor).

A nyugatra kivándorolt magyarok közül sokan még beleesnek a legelső pontban foglalt kritériumokba, tehát elfogadható, hogy "kintről visszanyúlva" szavazatukkal alakítsanak a szülőhazájuk jövőjén. Viszont ehhez szükségtelen a követségi, levélszavazásos, regisztrációs, bürokratikus bűvészkedés.

Amennyiben egy frissen kivándorolt magyar szavazni szeretne, akkor szavazzon, ha neki az még egy hazautazást is megér. Persze nehéz úgy szervezni, pláne a világ másik végéről egy hazautat, ha a választás időpontja csak az utolsó pillanatban derül ki. Ezt a nehézséget (is) megoldaná a következő pont.

Fix időpontban megrendezett választások

A Húsvét, vagy az Anyák napja mintájára lehetne az országgyűlési választás is amolyan "vándorló ünnep", minden lejáró ciklus utolsó tárgyévének áprilisában, annak a harmadik vasárnapján. Így előre tudható, szervezhető lenne, és biztosan nem ütközne semmilyen más ünneppel.

Kampánycsend

Kutatások kimutatták, hogy az emberek egy jelentős részének a szavazata a választókörbe való sétálása közben dől el, jobbára az őt a plakátokról érő, vizuális ingerek hatására. Sokan ötlet-, pillanatnyi impulzus-szerűen szavaznak egy szimpatikus arcú, vagy nevű(!) jelöltre.

A tudatosabb választás elősegítése céljából újra bevezetendőnek tartom a kampánycsendet, mégpedig a választás előtti hétvégétől, a választás napjának estéjéig, az urnazárás pillanatáig. A tárgy hét szerdáig tartó "kegyelmi időszakban" lenne lehetőség az összes közterületi, vizuális megjelenítés (plakát, óriásplakát, járdafestés) eltávolítására, ennek elmaradása esetén pedig a megfelelő szankciók foganatosítására.

Negatív szavazat

A korábban már felvázolt gondolat, kissé kiegészítve. Minden választónak két szavazata lenne, egy igen, és egy nem. Ugyanúgy kereszt jelölné, csak az egyiket a párt neve és logója alatt szereplő zöld kontúrú körbe (=mellette), a másikat pedig az ugyanitt található vörös kontúrú négyzetbe (=ellene) kellene tenni. Ami fontos, hogy nem kötelező élni mindkét opcióval: ha valaki csak valamelyik párt mellett, vagy csak valamelyik ellen akarna szavazni, az is megteheti, az akkor is egy érvényes szavazás.

Értelemszerűen a végelszámolásnál egy nem szavazat érvénytelenít egy igent.

Súlyozott szavazat

Körültekintő vizsgálat, és alapos, lelkiismeretes szakértői-társadalmi párbeszéd kellene, hogy megelőzze ezt a felvetést, mellyel már nem egy helyen találkoztam. Lényege: azon választásra jogosultak, akik gyermeküket egyedül nevelik (tehát nem kötelezettek gyerektartás fizetésére), vagy házastársukkal közösen nevelnek kettő, vagy annál több közös gyermeket, jogosultak legyenek egy szavazói szorzó használatára.

Ezen szorzó mértéke valahol 1,2 és 1,5 között lehetne ideális.

Indokolja a kedvezményezettséget, hogy a kormányok, tevékenységükkel nem csupán a jelent, hanem egy ország középtávú kilátásait is meghatározzák. A szülők gyermekeik jövője iránt érzett felelőssége bátran megjelenhet a választási rendszerben is, mint arányosító elem.

Ezen választók a választói névjegyzékben kiemeléssel jelöltetnének meg, és olyan. egyedi szavazólapot kapnának, aminek a hátterében egy halvány, de határozottan észrevehető nagy SZ betű lenne látható.

További pozitív hozadék: a gyermekvállalás szavakkal és üres gesztusokkal történő támogatásán túl végre lenne egy értékelhető, morálisan serkentő, jutalmazó erő is.

Nemzetiségi listák eltörlése

Ennek az egésznek, ebben a formájában, az égvilágon semmi haszna, vagy funkciója nincsen.

Különösen egy olyan országban nincs, mint a miénk, amelyik önmagával határos, nagyobb idegen nyelvű nemzetisége nincsen, a legnagyobb etnikuma pedig a cigány (~800 000 fő), amelyik viszont politikailag nem egységes, voksát pedig nem etnikai, hanem ideológiai alapon adja.

Parlamenti bejutási küszöb eltörlése

A demokráciánk sokszínűségének igen jót tenne, ha sok, különféle cél, vagy képviselt csoport érdekvédelme mentén szerveződött és működő párt juthatna be az országgyűlésbe, kooperatív, sok párt koalícióján alapuló kormányzást meghonosítva.

Indokolatlannak tartom azt az aggodalmat, hogy ebben az esetben túl sok komolytalan párt jutna be. Miért is? Egy 199 fős országgyűlésben az összes szavazat 0,48%-át kell megszereznie egy minipártnak ahhoz, hogy képviselői helyhez jusson. A legutóbbi szavazáskor a kamu-és törpepártok esetében ezt az értéket 0,00% és 0,29% között sikerült abszolválni.

Párt-és kampányfinanszírozás eltörlése

A meglehetősen szigorú, de igazságos alapelvem az, hogy a sportklubokat, az egyházakat, és a pártokat tartsák el a szurkolók, a hívők, és a tagság. Esetleg a mecénások. Állami pénznek itt helye nincs.

Üdvös hozadéka lenne mindennek a már említett, milliós kampánypénzeket rendre ellopó kamupártok megszűnése.

A demokratikus tájékoztatáshoz való jog pedig csak részben sérülne ezáltal: a kisebb pártok finanszírozhatnák a kampányukat önkéntesek bevonásával, támogatók megnyerésével, tagsági díjak szedésével, illetve nyomulhatnának ingyenes platformokon, mint a közösségi médiák, a youtube, stb.

Ajánlócédulák

A honi politika komolyságát tovább fokozhatná, ha az indulni kívánt pártok aktivistáinak, a törvényben előírt határidőig, országosan legalább 5000 érvényes ajánlószelvényt kellene begyűjteniük.

Az ajánlószelvényeket sorszámozottan, a bankjegyekhez hasonlatos, hamisítást nehezítő funkciókkal ellátott, ámde az azt leadó azonosítását lehetetlenné tevő tartalommal kellene legyártani, és kipostázni a választásra jogosultaknak. Az anonimitás a mainál többeket bátorítana arra, hogy leadják a számukra szimpatikus párt aktivistájának a cédulájukat.

Az ajánlócédulák gyűjtése a megszokott módokon, házról-házra járással, és közterületi bódékon keresztül történhetne.

Ez egy újabb erős szűrője lenne a komolytalan, megélhetési politikát folytatni kívánó szervezeteknek.

Választói cenzus

Rendszeresen felbukkanó téma ez azok körében, akik elégedetlenek azzal, hogy az "egyik párt a másik", meg a "legyen tánc!"-típusú honfitársaik szavazata éppen annyit ér, amennyit az övék.

Sokat agyaltam magam is a megvalósíthatóság lehetőségein, de nem jutottam igazságos, egyszerű, gyors, mindenki számára elfogadható, nehezen korrumpálható vagy manipulálható módszerre.
- Ki, vagy kik állítják össze az "általános politikai tájékozottsági" kérdéseket?
- Kik, és hogyan értékelik ki elfogulatlanul a válaszokat?
- Miként lehet egy kérdés releváns, de egyben kellően semleges is ahhoz, hogy a válaszból ne lehessen még csak következtetni sem a válaszadó irányultságára, vagy pártszimpátiájára?
- Mi az a kérdésszám, aminek a megválaszolása nem vizsga-szerűen hosszú, de nem is túl kevés a megfelelő bírálathoz?
- Létezik-e a politikában elfogulatlan kérdés, vagy válasz?
- Mi az a konszenzusos ismeretszint, ami meghatározza a határt a jogosult, és a jogosulatlan között?
- Teszt-szerű legyen, vagy kifejtős? Ha kifejtős, ki fogja tudni elfogulatlanul értékelni? Ha teszt-szerű, akkor hogy lehet megakadályozni a csalást?
- Hogyan lehet a kérdéseket garantáltan, az utolsó pillanatig titokban tartani, majd utána egyszerre feltenni az összes választásra jogosultnak?
- Egy ilyen vizsgát hogy lehet széles körűen, internet-elérés mentes, leginkább csalásmentes környezetben lefolytatni?

Bármilyen csábító ez az ötlet, mivel több a buktatója, mint a kivitelezhető része, ezért el kell engedni.

Iskolai végzettséghez kötött választójog

A Miép, majd a Jobbik, minden választási veresége után előveszik ezt a témát, hogy némi finom szaloncigányozással kedveskedhessenek a híveiknek, illetve, hogy magyarázzák a bizonyítványukat.

Nem gondolom, hogy ha valaki gyerekkorában dolgozni kényszerült, írni-olvasni ugyan tud, de egész életében se ideje, se szüksége nem volt arra, hogy befejezze az általánost, ellenben megvan a magához való "józan paraszti esze", annak a szavazata szükségképpen értéktelen lenne.

Ez a javaslat, amellett, hogy a választók marginális részét érinti, ennélfogva súlytalan, még javarészt felesleges is: aki ugyanis suttyóságból, trógerségből nem járta ki a nyolc általánost, az szavazni se fog elmenni, főleg, ha helyette süttetheti a hasát a teraszon, egy sörrel a kezében.

Kötelező szavazás

Ausztráliában így működik: az országgyűlési választás nem alkotmányos jog, hanem alkotmányos kötelesség.

Számomra nem egyértelmű, hogy ez feltétlenül jó-e, illetve, hogy inkább jobb-e, mint inkább rossz. Kétségtelen, hogy a politikától eltávolodott, elidegenedett fiatalokat felrázná, megmozgatná egy ilyen kötelezettség. Mindenesetre vitaindítónak nem rossz a felvetés.


Végezetül következzen még két javaslat, amely nem választójogi téma, hanem inkább az általános politikai, és választói kultúrára lehetne pozitív hatással.

Hosszabb ciklus (6, 8, 10 év)

Ismerjük a sémát, láttuk elégszer, hogy egy 4 éves kormányzati ciklus miként tagozódik:
- első év: tisztogatás a köz-és államigazgatásban, az állami intézményekben; média-túlsúlyra való törekvés; jogszabályi környezet barátivá alakítása
- második év: gazdasági hátország megteremtése
- harmadik év: felgyorsuló beruházások
- választási év: szalagátvágások; féktelen osztogatás és pénzszórás; az államkassza maradékának magánzsebekbe söprése; gátlástalan kampányolás állami pénzekből.

Négy év rengeteg olyasmire elég, amivel választást lehet nyerni. Míg egy-egy jól időzített nyugdíjemelés, Erzsébet-utalványozás, vagy rezsicsökkentés egy napnyi munka, addig egy vonalas létesítmény is megvan a tervezéstől az átadásig három, max négy év alatt.

Ezzel szemben egy átfogó népegészségügyi program első eredményei az indításától számított 20-40 év alatt kezdenek beérni. Ugyanez igaz egy rendes oktatási reformra is: a ma óvódásaiba fektetett munka és pénz 15-20 évvel később, a diplomájuk átvétele után fog számottevően látszani.

De még egy nyüves szociális-és bérlakásépítési program felfutása is minimum egy évtized, és bármilyen környezetvédelmi intézkedésről pedig ne is beszéljünk!

Nincs az a politikus, aki olyasmivel strapálja magát, amiből nem tud nyereséget termelni magának úgy politikai, mint anyagi értelemben. A hosszabb projektekhez egyszerűen több idő, több lehetőség kell.

Viszont a 6 (8, 10) évre szóló, megelőlegezett bizalomnak ára lenne. A negyedik, hatodik, és nyolcadik évben, valamikor januárban, kötelező jelleggel kiírt bizalmatlansági népszavazást kellene tartani, mely során, amennyiben a választók több, mint 60%-a a kormány leváltását akarná, úgy automatikusan kiírásra kerülne az országgyűlési választás.

Közérthető, és könnyen elérhető kormányprogramok

A választási hivatal üzemeltetne egy weboldalt, melyet minden aktuális országgyűlési választáskor, a kampányidőszak elején élesítene. Erre az oldalra (pl.: kormányprogram.hu) tölthetnék fel az indulni kívánó pártok a részletes programjukat, kötelezően minimált és maximált keretek között, témakörök szerinti bontásban. Saját érdekük lenne, hogy megtegyék, és a szimpla, demagóg lózungokon túlmutató módon vázolják a szavazóknak a majdani terveiket, ugyanis ily módon a programjuk összehasonlítható, később pedig számon kérhető lenne.