A választások utáni Magyarországot elemző korábbi bejegyzés második része. Ötletelés, megoldási javaslatok.

Demokratikus receptek a kormányváltáshoz

A jelenlegi ellenzék időben elkezdi a koalíciós tárgyalásokat, észhez tér...

...és megpróbál szerethető, önazonos, választható(!) alternatívát kínálni a Fideszt elutasítók számára. Kezdve egyből azzal, hogy nem akar mindegyik miniszterelnököt delegálni a majdani koalícióba. Legyen ő mondjuk... a legnépszerűbb mindannyiuk közül! Aztán folytassák a majdani miniszteri tárcák épeszű, életszerű elosztásával. Pl a honvédelem, és a belügy legyen a Jobbiké, a nyugdíjasok kerüljenek a DK-hoz, a környezetvédelem az LMP-hez, az oktatás a Liberálisokhoz, a pénzügy pedig a MoMá-hoz, élén a csodatévő Bokros Lajossal. (Jó, bevallom: a vége felé már nem vettem komolyan az ötletelést - de nem is nekem kellene komolyan venni.)

A feladat nem könnyű, de látszik, hogy egyedül nem megy, közösen pedig csak így mehet. A feladat, hogy ezt az alkut minél egészségesebb végeredménnyel kössék meg, és úgy kommunikálják a választók felé, hogy minél többüknek vegye be a gyomra.

A jelenlegi ellenzék nem indul 2022-ben, ...

... hanem összegrundol maga helyett egy váltópártot. Legyen a neve mondjuk Kormányváltás, a jelmondatuk:Igazságos választást! Semmi girland, vagy beazonosítható ideológia: fehér alapon fekete, ariel narrow betűtípus. A jelöltek legyenek totál ismeretlen emberek, mondjuk egy fénykép erejéig megfürdetett, megfésült, kiöltöztetett hajléktalanok. Vagy lehetnek akár ismert, kedvelt, jobbára politikafüggetlen arcok is, mondjuk edzők, élsportolók, pl Kemény Dénes, Dárdai Pál, vagy akár maga a szentséges Hosszú Katinka.

Az egész választási kampányuk a következő üzenetből álljon:
Ha nyerünk, eltöröljük a kétharmados törvényalkotás lehetőségét, megalkotunk egy új választási törvényt, és a lehető leghamarabb új választást írunk ki.

Egyszerű, egyenes, korrekt, és jól elszámoltatható ígéret.

A semmiből előbukkan egy új váltópárt

Olyasmire gondolok, mint a Momentum, mielőtt az új SZDSZ-é vált volna. Lehetőség szerint - és ez nehezebb, mint összehozni egy tiszta kezű, tettrekész fiatalokból álló szervezetet - egy karizmatikus, szinte hipnotikus vezetővel az élén, aki már fiatalon kimagasló politikusi erényeket csillogtat. Jusson eszünkbe, hogy ide nem elég bárki: Orbán Viktor kihívóját keressük.

Még meg sem született ez az új párt, szinte máris késében van: mindössze négy éve van arra, hogy befuttassa,  elfogadtassa, komolyan vehetővé tegye önmagát. Ne feledjük: a rendszerváltásban élénk szerepet vállaló Fidesznek 10 év kellett a kormányra kerüléshez; a régóta legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik pedig már 19. éve óhajtja a hatalmat.

Ismét a választók végzik el az ellenzék munkáját

Azok között, akik egyformán elégedetlenek a Fidesszel, és az ellenzékkel, vírusként terjed az ötlet: a Kétfarkú Kutyákra kell majd szavazni, mert ők kormányozni biztosan akarnak majd, ellenben részlegesen megreparálhatják a jogállamiságot.

A sikerességhez szükséges, hogy a MKKP burkoltan, de inkább nyíltan támogassa az ötletet, megnyugtassa és bátorítsa a kétkedőket; illetve kell hozzá egy nagy adag választói-állampolgári tudatosság és önfegyelem, az esetleges elcsábulások ("komoly" ellenzéki pártra szavazás) elkerülése érdekében.

Javaslatok a politikai kultúra fejlesztéséhez

A média felelőssége

Az átlagemberek többségéhez a politikából csak a Soros-migráns duett jutott el, és az is csak a tudatalattin keresztül belopózva.

Miért nem tájékozottabbak polgártársaink?, merülhet fel a szemrehányó kérdés. Válaszul vizsgáljuk meg, hogyan épül fel egy átlagos, vidéki településen élő polgár egy napja.

Korán felkel, reggelizik, elmegy dolgozni. Délután, munka után ügyet intéz, postára megy, bevásárol. Hazaérve foglalkoznia kell a háztartással, a gyerekeivel, a házikedvenceivel, ha kertes házban lakik, akkor gondoznia kell a haszonnövényeket-és állatokat. A sorban ott vannak még az idős szülők, barátok, esetleg testvérek. Ha még mindig van energiája, akkor foglalkozhat a hobbijával, majd fürdés, és be az ágyba. Na, ekkor jön el a politikai-közéleti-gazdasági önképzés ideje. Nyilván a bágyadt, punnyadt szórakozás rovására. Emberünk nem a TV-t kapcsolja be, hanem az ölébe veszi az okostelefont/laptopot/tabletet. Feltételezve, hogy nem sorozatot néz rajta, vagy valami youtube-videó közben tervezi az aznapi orvul elalvást, akkor felmegy mondjuk az Indexre.

Az Index saját, házi melléklete a Velvet, celeb-és pinavillantásügyi rovat. Rihanna heti rendszerességgel visszatérő kuncsaft ezen az oldalon. A vele kapcsolatos írásművek többnyire 700 karakter hosszúak, bugyuta nyelvezetűek, és persze tartalmaznak néhány fincsi képet is. Például: ez.

Szintén az Index melléklete a Portfolio is, végzett közgazdászokat megcélzó írásokkal. Random kattintásvadász, sokakat érdekelhető cím: "Egyszerűen alig tud drágulni az élet Magyarországon" 3500-4000 karakter, táblázatok, grafikonok, elemzések, álmosító szakzsargonnal. Így: link

Mellékes érdekesség, hogy míg a Velveten megjelenő "információk" az idők végezetéig megtekinthetők az archívumban, addig a Portfolio cikkei három nappal a megjelenésük után már csak a fizetős előfizetők számára elérhetők.

Vajon vizsgált átlagszavazónk melyik rovatot fogja választani kikapcsolódásképpen, és melyik lesz az, amelyikre gyakorta vissza fog térni?

A saját példámból tudom, hogy egy valamennyire szélesebb, mélyebb politikai ismeretanyag összegyűjtése, az információk szűrésének rutinjának megszerzése, kb napi fél-egy órás netes böngészést igényel - legalább. Elvárható vajon mindenkitől, vagy legalább a többségtől, hogy ennyit áldozzon erre?

Hányszor kábítottak már minket "hiteles, független" hírportálok ígéretével, melyekről aztán hamarosan mindről kiderült, hogy hiteltelenek, és politikai oldalak prominenseinek mellényzsebében ülnek?

A javaslatom egy politikailag, ideológiailag mélységesen, bevallottan elfogult híroldal. Egy oldal, ami függőlegesen ketté van osztva: a bal hasábba baloldali-liberális zsurnaliszták és publicisták írnak, a jobb hasábba pedig nemzeti-konzervatívok.

Akár ugyanarról a hírről, vagy témáról, a saját tálalásuk, a saját szájízük szerint. Van-e az országban egy mecénás, aki anyagilag mögé állna egy ilyen projektnek? Van-e tíz-tíz álladó újságíró mindkét oldalról, aki rutinos és ismert, aki nem riad vissza a más véleménytől, aki nem szégyell "közös gyékényen árulni" az ellenséggel?

Célok és képviselt csoportok mentén szerveződött pártok

Rengeteg választó van, aki szívesebben szavazna, ha lennének olyan alternatívák, akik nem miniszterelnököt akarnak delegálni, nem kormányt akarnak alkotni, és nem a saját ideológiájuk képére akarják formálni az országot, hanem néhány konkrét probléma megoldását tűzik ki maguknak célnak, vagy bizonyos jól körülírható csoportokat képviselnek.

Miért nincs egy párt Magyarországon, ebben a legendás mezőgazdasági hagyományokkal és lehetőségekkel bíró országban, amelyik a földművesekhez szól? Miért nincs pártjuk a vállalkozóknak? A környezetvédőknek, miért nincs magyar Zöld Párt? A fiataloknak? A nyugdíjasoknak? A nagyobb szakszervezeteknek?

Meggyőződésem, hogy ha az emberek feladnák az országot megosztó, megmérgező szekértábor-politizálást, az jót tenne az ilyen specifikus pártoknak, és viszont: a cél-és célcsoport pártok alternatívát nyújtanának az ebből való menekülésre.

A változás te magad légy!

Elcsépelt, de igaz. Nem elég várni, hogy valami változzon, a változást a saját köreinkben kell elkezdeni.

Ne süllyedj apátiába!
Szelektálj a bejövő adatok között!
Tájékoztass másokat!