Előzetes koncepcióm szerint az utolsó, pénzszerzési halmazhoz értünk. Az előző három keveseket érintett napi szinten, mégis elég termékeny vitát generált. Gyanítom, hogy a mai három területtől még nehezebb lesz majd elszakadni, hiszen ezeket a többség vagy fontosnak, vagy húsbavágónak érzi.

Honvédelem

Mivel ez sokaknak kardinális kérdés, azért praktikusan kérdezéses formában szeretném bevonni az olvasót a témába.
A magyar hadseregről, a magyar honvédről mítoszok terjednek, bátorságát és hősiességét legendák őrzik. Tartjuk; miközben: az 1091-es, Horvátország csatolásával végződő intervenció ÓTA, hány olyan hadjáratot vívott magyar katona, amely tartós, pozitív eredménnyel járt volna? Jóindulattal ide vehető a Hunyadiak törökkel szembeni megelőző csapássorozata, amely megóvta hazánkat a görög sorstól, és "csupán" 150 évnyi megszállást engedélyezett az oszmánnak. És ennyi. A túlerő, az erősebb akarat még akkor is legyűrte végül a magyar seregeket, mikor még nagy és erős országnak számítottunk. Mit remélünk tehát ma, a Magyar Honvédségtől?
Védelmet? Ki ellen? Magyarország NATO tag (ezen változtatni célszerű - erről bővebben egy későbbi bejegyzésben írok), egyéb NATO-tagok, és NATO-békepartnerek veszik körbe. A "gonosz, agresszív" irániak és észak-koreaiak nem valószínű, hogy minket akarnának megtámadni. A szerbek örülnek, hogy élnek. Játsszunk el a gondolattal, hogy Ukrajnában hatalomra kerül egy Zsirinovszkij-féle alak. Tegyük fel, hogy támadni akar. Mennyi az esélyünk az ukrán hadsereggel szemben? Még a tisztes elbukásra sincs sok sansz.
Támadást? Ez még mulatságosabb feltételezés. Talán tankkal foglalnánk vissza a Kárpátokat? Jól hangzik, de nem esélyes. Szlovákia hadserege talán még verhető, de a román haderő minimum duplája a miénknek, és akkor még ott az egész Délvidék. Ellenségek gyűrűjében, a nagyhatalmak szembeszelével valamiféle tartós győzelemre semmi esély nem lenne, még a mai hadseregünk triplájával sem.
A Varsói Szerződés idején, a mainál jóval nagyobb hivatásos hadsereg mögött ott állt egy nagy tömegnyi mozgósítható sorkatona. Akkoriban a feladatunk egy támadó manőver esetén, a Déli-Alpokban való dicső elvérzés lett volna.
Jelenleg, NATO-tagként a feladatunk egy ellenséges csapás esetén a következő: a saját hírközpontjaink védelme addig, amíg a NATO központjába hírt adunk az ellenséges csapások irányáról, és a seregek mozgásáról. Ez egy órásnál nem hosszabb tevékenység, de ezalatt a teljes hadseregünk meg is semmisül szépen.
Van ennek értelme? Kell erre költeni? Fenn kell ezt tartani?
Sokan kapaszkodnak görcsösen a sorkatonaságba. Sajnos azonban az érvek csak ez ellen sorakoznak.
1., A jövő, sőt, a jelen háborúit nem Kalasnyikovokkal, meg páncélosokkal fogják vívni, hanem piszkos bombákkal, idegmérgeket kibocsájtó vegyi fegyverekkel, a hátországban elszabadított kórokozókkal, robotrepülőgépekkel, és a túlszámítógépesített rendszereket megbénító hackertámadásokkal. Mely hadszíntéren veszi fel ezekkel szemben a küzdelmet az alakilag jól kiképzett baka-sereg?
2., A sorkatonaságot vagy jól érdemes csinálni, vagy sehogy. Izraelben ha betöltötted a 18-at, és férfi vagy, akkor három év sorkötelesség, ha nő, akkor kettő. Nincs felmentés, nincs kivétel. Ennyi idő kőkemény kiképzés és laktanyaélet alatt mindenki lénye egy kicsit katonává alakul. Magyarországon ezzel szemben a sorkötelesség nagyságrendileg egy éve alatt, a következőt tanulják meg a fiatalok: a felettesek gyűlöletét, a kopaszok szívatását, inni, kenyeret zabálni, felmosni, meg alakizni. Évi három elsütött éles lőszertől senki nem lesz szakavatott fegyverforgató. Kétféle ember ragaszkodik a honvédség széleskörűségéhez: a tisztek, akik ezen kívül semmiből nem tudnának megélni, de ebből elég jól; illetve azok az egykori sorkatonák, akiket bosszant, hogy mások "megússzák", ők meg nem. Ezek egyike sem racionális érv.
Természetesen nem fordulhat elő, hogy egy ország teljesen védtelen, és kiszolgáltatott marad. Célszerű megtartani egy dezinformációs központot, meg pár operettkatonát, némi makettnehézfegyverzettel, és azokat a médiában rendszeresen szerepeltetni, parádéztatni, "hadgyakorlatoztatni", masíroztatni.

Közmédia

M1, M2, DunaTv, Kossuth, Petőfi, Bartók. MTI. Szükség van ezekre egyáltalán? Nézi, hallgatja ezeket bárki? Jó, a Dunán megesik, hogy néha valamiféle értéket vetítenek, de őszintén: kapcsolt már valaki úgy a Dunára, hogy "na most megnézem ezt vagy azt a jó műsort"?
A kereskedelmi tv-k, rádiók harsánysága, populizmusa, közérthetősége, felszínessége, és persze lefedettsége mellett ezek a csatornák labdába sem rúghatnak. A különböző tematikus tv-k, rádiók pedig kielégítik azokat, akik valami nívós kikapcsolódásra, vagy háttérzajra/háttérfényre vágynak. Nincs az a költségvetés, amit érdemes lenne beleömleszteni ezekbe a szocializmusból örökölt, és azóta gépekkel életben tartani próbált múmiákba. Ami jó lett volna, az ismeretterjesztő, dokumentum műsorok, azt rég leépítették, széthordták. A saját gyártású műsorok élvezhetetlenek, és akkor még udvarias voltam. Hagyjuk kimúlni ezeket a klinikai halottakat végre.
Ami ezek helyett kellene: egy médiahatóság, amely nem elsősorban a korhatár-besorolásokra, és a kiszabható bírságokra koncentrál, hanem a hírműsorok korrektségét, tárgyilagosságát, hitelességét ellenőrzi.
Kellene továbbá egy jól működő, rendszeresen frissített és karbantartott kormányzati információs honlap, egyoldalú kommunikációval a kereskedelmi médiák hírszerkesztői, és természetesen az átlag internetezők felé. Rövid, tömör, sallangmentes, érthető, pontos hírekkel, információkkal, politikamentesen, külföldről és belföldről. Mindkettő töredéke lenne a most üzemeltetett vízfejeknek.

Posta

Egy nagyüzem, aminek a létezését kizárólag mesterségesen generált problémák megoldásában való, segítségnyújtási monopóliuma indokolja.
Miért veszi az átlagember a Postát igénybe? Két dologért: sárga csekket feladni, és ajánlott küldeményt átvenni.
Adott fel valaki mondjuk levelet, vagy csomagot... akár csak az elmúlt évben? Ha igen, hányszor?
A Postának egy értelmes funkciója volt, a távközlés. Azt először leválasztották róla, majd ki is privatizálták.
A következő a javaslatom:
Első lépésben a Postát valami jó áron privatizálni. Egy kis bevétel sose rossz.
Utána a közműszolgáltatókat kötelezni, hogy az esedékes befizetendő fogyasztási ellenértékről a vevőt tájékoztassák, sms, vagy email formájában. (Ne legyünk szemforgatóan szociálisan érzékenyek, akinek ma Magyarországon van villanyárama, vezetékes vize, vagy gáza, annak van mobiltelefonja is.) Ha a fogyasztó mindent rendben talál, akkor egy ingyenes válasz sms-sel (vagy emaillel, nyilván) nyugtázza az infót, ezzel a folyószámlavezető bankja felől megindítható az átutalási folyamat. Ha valami túlszámlázást, vagy irreális összeget tapasztal, akkor egy hete van, hogy felszólamlással éljen a szolgáltató felé. Hiszen a magyar ember ezért kapaszkodik a sárga csekkbe görcsösen: túl sok a rossz tapasztalat egyszerre leemelt teljes fizetésekről, és az azok visszaszerzéséért folytatott, esetleg hónapos időtartamokra elnyúló küzdelmekről.
Aki mégis ragaszkodik a fogyasztási értesítő+csekk kombóhoz, az befizetheti a szolgáltató helyi kirendeltségében, vagy a bankjától utalással, vagy végső esetben piaci alapon, a magánkézben működő Postánál. Hiszem, hogy ez a változtatás egy, max két éven belül tizedére csökkentené a sárga csekket használók táborát.
A harmadik lépés, a másodikkal egy időben, a hivatalok, és az állampolgár/vállalkozások közötti hivatalos levelezés minimálisra redukálása. Ezt nem fejtem ki most, később bővebben kitérek az állami bürokrácia vízfejének összezsugorítására.
Ha mégis érkezne hivatalos levél, arról CSAK értesítő jöjjön. A "nem találtuk otthon, ezért fáradjon be" típusú üzenetek hazug, tróger rendszerétől kíméljük meg a polgárok idegeit. Mikor nagyanyám itthon volt non-stop, vagy mikor lábtöréssel voltam itthon egy fél évig, akkor a saját, nem reprezentatív felmérésem szerint tíz küldeményből csupán hármat hozott ki, és föl (első emelet) a postás.
Mire használjuk még a Postát?
Adóbevallások kipostázása - feladása. Erre (az adózásra) szintén ki fogok később térni, egyébként pedig ezt a feladatot el tudná látni az önkormányzat, helyi kormányhivatal, stb.
Nyugdíj, gyes, segélyek házhoz vitele - egy önkormányzati dolgozó, egy kerékpárral, két napi munkában. Ehhez sem kell egy szervezetet fenntartani.
Csomagküldés - ehhez a többség jelenleg is maszek cégeket használ.

Várhatóan a hét közepén belevágunk egy vidámabb témakörbe, hogy hová, hogyan lehetne, kellene okosan visszaforgatni a megspórolt, begyűjtött forintokat.

Facebook-csoport

Első megjelenés: 2013. Április 15.