Csonkamennyország

Legelőször is megköszönném a kedves Olvasók türelmét, amiért hajlandóak voltak több, mint fél évet "várni" erre a bejegyzésre.
Másodszor szeretném elnézésüket, és megértésüket kérni. Nem szokásom ilyet csinálni, de most meg kell tegyem. Bár nem akartam, mert a blog egyik főművének szántam ezt az írást, de sajnos nem tudom megkerülni a linkek tömegét.
Hatalmas mennyiségű, szinte az összes bejegyzést átböngésztem a neten az elmúlt másfél évben, ami a témával kapcsolatban megjelent, hatalmas nyers adatmennyiséget tuszkoltam a fejembe, és akkor a végtelen mennyiségű kommentről nem is beszéltem.
Egyszerűen nem tudom megtenni, hogy a csupasz lényeget kikopizzam a kapcsolódó cikkekből.

Megpróbálok mindent leírni, logikusan végighaladva összeszedni mindazt, ami a linkekből nem derül ki, és amiről úgy érzem, hogy a témához szervesen kapcsolódik.
Nem ígérek tehát öt perces olvasmányt. De talán megéri.

Köztudomású, hogy a Paksi erőmű üzemideje kitelik igen hamarosan. Tovább már se gazdaságossági ésszerűségeit, se üzembiztonságát tekintve nem nyújtható.

A kormány előtt számtalan megoldási javaslat nyílt, ők - nem sok meglepetésre - a második legrosszabbat választották (az első a szénhidrogén-függésünk további növelése lett volna): új reaktorblokkok építését Pakson.

Orbán Viktor eltévedt az időben. Azzal kampányolni 2014-ben, hogy az atomenergia korszerű, kicsit olyan, mintha 1998-ban arra esküdött volna fel, hogy kerül, amibe kerül, de néhány éven belül minden magyar háztartásba bevezetik a vonalas telefont.

Önmagában maga az atomenergia aggályos.
A következőket tudjuk róla:
- nem biztonságos;
- nem olcsó;
- a fűtőanyag-ellátás közel sem korlátlan.
Az utolsó pontot nagyban tovább terheli Kína féktelen energia-éhsége, nagyságrendileg évi egy új atomerőművet adnak át a következő évtizedben(!).

A saját, konkrét esetünk további, újabb aggodalmakat szül. Súlyos aggodalmakat.

Eleve, maga a szerződéskötés nyílt pályáztatás nélkül, nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva titkosítva került megrendezésre. A kész szerződés részleteit ugyanezen hivatkozással titkosították.

Márpedig ez egy szőröstül-bőröstül 3800milliárd forintos beruházás (érzékelésül: a teljes eltapsolt nyugdíjvagyon volt nagyságrendileg ugyanennyi).
Képtelen vagyok az aggasztó szót megkerülni, hiszen tetézi az aggodalmat az, hogy
- a hasonló beruházások még nálunk komolyabb országokban is 30-50%-os költségtúllépéssel, és 3-5 éves csúszással valósultak meg
- a "kivételesen kedvező"-nek belengetett hitelfeltételekről kiderült, hogy mégse annyira kedvező
- az ígért 40%-os hazai beszállítói arányt elképzelni nem tudom, hogy teremtjük elő, illetve hogy mi a 40%? Bedolgozott anyag kilogrammban, munkaóra-arány, vagy netán elvégzett értékarány? Minden tiszteletem a magyar atomenergetikai szakembereké, kiemelve az üzemeltetőket, de 1., eleve Paks(I)-ot is orosz szakemberek építették és 2., jelenleg semmivel sem erősebb a honi, ezirányú képzettségű mérnökgárda. Mit fogunk építeni, járdaszegélyeket?
- nem tudni, szerepel-e az orosz fél vállalásában az elbontott, és radioaktiv hulladéknak minősülő Paks I elszállítása, és tárolása?
- nem tudni, van-e bármiféle garancia az átadás utáni fűtőelem-szállításra, illetve annak valamilyen szűk sávon belül rögzített árára?
- mennyire biztos a későbbi megtérülés, a gazdaságos üzemeltetés? Végzett-e valaki olyan irányú számítást, hogy mondjuk a 2030-as magyar ipar, és a magyar háztartások mekkora áramigénnyel fognak rendelkezni? Mennyiben gátja szükségképpen az erőműfejlesztés a kívánatos energiatakarékossági fordulatnak?
- üzemeltetési szempontból jelent-e kezelhető problémát a Duna vízhozamának egyre szélsőségesebb kilengése? Kisvíznél szükséges-e hűtővíz-tározók használata, és ha igen, ezek a szerződésben vállaltak részét képezik-e?

Keveset beszélünk róla, pedig kéne: mi lesz a termelődő radioaktív hulladékkal?
A linkparádéval a következőkben kissé alábhagyok, mivel a HVG 2014. szeptember 6.-i, nyomtatott számából fogom meríteni az adataimat.
Magyarországról 1998 óta nem szállítottak el kiégett fűtőkazettát (a karbantartási baleset során megsérülteket nem számítva).
Jelenleg a tovább nem használható fűtőelemek egy "ideiglenes tárolóban" vannak elhelyezve az erőmű területén; ezen tárolókra a végső elhelyezést biztosítóknál nagyságrendekkel enyhébb követelmények vonatkoznak.
Magyarország a jelen tervezési sebesség mellett 2030-ra juthat el oda, hogy kijelölje(!) azt a helyet, ahol azt kezdik el vizsgálni(!), hogy pontosan hol lehet majd a végleges tározót megépíteni.
Elvileg a két ország (hazánk és Oroszország) között fennálló államközi szerződés biztosít lehetőséget a fűtőelemek kivitelére, de csak azzal a feltétellel, ha reprocesszálás (kb: ártalmatlanítás, újrafeldolgozás) után ezen elemeket visszavesszük.
A becslések szerint egyébként, a végső tárolás megoldása, mai árakon, nagyságrendileg ezermilliárd forintos tétel.

Persze nincs kizárva, hogy a kormány lépéskényszerben van, és megpróbálta az elérhető legjobb megoldást választani.

Én azonban csökönyösen akarom hinni, hogy létezik jobb megoldás. Fukusima óta a németek is így gondolják.

Az én megoldásom a megújuló energia, decentralizált, akár háztáji méretekre lebontott kiserőművek hálózatának formájában. Gyorsan tisztáznám: a honi "zöld" politikusok által közkedvelt biomassza-tüzelést nem sorolnám ide. Az se nem zöld, se nem fenntartható, se nem igazán megújuló, hogy energianövényeket termelünk a szántóföldeken élelmiszer vagy takarmánynövények helyett (pl repce, akác, nád, stb), az sem az, hogy a földet kizsigereljük, de nem forgatunk bele vissza tápanyagot (pl: szalmatüzelésű erőművek), az pedig főleg nem az, hogy erdőgazdálkodási szempontból értéktelennek nyilvánított, több éves, évtizedes fatársulásokat vetünk a tűzre.

A megújulók elleni érvek:
- Előre nem kiszámítható, hullámzó teljesítménygörbe.
Ez igaz is, ámde egy sok-sok lábon álló rendszer még mindig sokkal stabilabb, mint egy nagy központi erőmű, ami az ország villamosenergia-ellátásának a 70%-áért felelős egymaga. Egyébként pedig: léteznek már a termelési hullámokat kisimító eljárások (pl hegytetőkre telepített víztározók); illetve a geothermikus energia konkrétan non-stop, egyformán rendelkezésre áll.
- Nagy helyigény, különösen naperőművek esetén.
A Szaharába telepített, Dunántúl méretű hagyományos (azaz a jelenleg legelterjedtebb, tehát folyamatosan korszerűtlenné váló) naperőmű-telep fedezni tudná teljes Európa(!) áramigényét. Ebből tudjuk az arányokat érzékeltetni, de vegyük azt is figyelembe, hogy nem kell szükségképpen a mezőgazdaság elől elvenni a területet: rengeteg kihasználatlan felület van, épületek tetői, autópályák, vasutak töltései, stb stb.
- A szélerőművek lapátjai megölik a madarakat.
Ez a létező legálságosabb ellenérv, ennél csak a "rombolja a tájat" érv az ostobább. Igen, néhány madarat agyoncsapnak a lapátok, de egyrészt erre is van orvosság, másrészt a magasfeszültségű távvezetékek hány madarat is ölnek meg évente?

Összegezve elmondható, hogy a felháborodásom igencsak indokolt. Minden, a választói érdekeit a legkisebb mértékben is figyelembe vevő, a rá bízott ország jövőjéért felelősséget érző kormányzat egyértelmű választása lenne a zöld alternatívák minél szélesebb körű támogatása.

Ehelyett nálunk mi zajlik? Görcsös kapaszkodás a nagy üzletbe, és közben
- szélenergia megfojtása;
- napenergia megfojtása;
- az agyrémek agyrémje: Mohi bevállalása.

Miközben az "űberfejlett" India 4000 megawattos(!) naperőművet épít, addig mi fittyet hányunk a tendenciákra, megcélozva Európában az utolsó helyet a megújulók felhasználásában.

Mindezt úgy, hogy bár a technika ezen szegmense nagy ugrásokkal fejlődik, nekünk nem kéne várnunk a legmodernebb, legdrágább megoldásokra. Vagy csupán geothermikus energiával (érdekes, de fenntartásokkal kezelendő írás: itt), vagy kizárólag napenergiával megoldható lenne hazánk teljes, ingyenes, és szinte kifogyhatatlan áramellátása.

Egy normális ország normális polgárai tavaly óta kapával-kaszával tüntetnének megállás nélkül ez ellen az agyrém projekt ellen, ami úgy tűnik, minden "biztató" jel ellenére feltartóztathatatlanul gördül előre.
Pedig ez az ország már egyszer konkrétan rendszert váltott egy erőmű miatt, azt is elérve, hogy a megkezdett munkákat leállítsák(!), és az addig megépült földművet visszabontsák(!). Akarom hinni, hogy ha egy műszakilag helytálló, de megvalósulásában szimbólumként funkcionáló létesítmény esetén ez egyszer működött, akkor működhet most is.

Jó volna látni, hogy egyszer ez lesz az Orbán-rendszer bukásának kiváltója.

Facebook-csoport