Miután kellemes, és többségében kevésbé kellemes módokon sikerült a költségvetést tartósan szufficitessé tenni, el lehet kezdeni kibújni a nemzetközi szervezetek ölelő, baráti szorításából.
A szabadság, a függetlenség, és főleg a nemzeti önrendelkezés jó, de nehezen megszerezhető, és még nehezebben megtartható dolgok. Mégis, ezek nélkül folyamatosan csak "gúzsba kötve táncolhatunk", mint szegény - amúgy szabadságharcos - kormányunk.
Az Európai Unió, és a NATO pozitív végkicsengésű szervezetek. Szól a közkeletű dogma. Vizsgáljuk hát meg ezt a két szövetséget figyelmesebben!

Európai Unió

Magyarország az EU tagjaként nettó támogatott.
EU: befizet-kivesz kisokos
Ez tény, ebben nem is lehet vita. 2004-2010 között 5153 millió eurót fizettünk be, és 11649 milliót kaptunk vissza.
Magyarországon egy követ nem raktak volna arrébb 10 éve, ha nem lennénk EU-tagok.
Ez erős ferdítés, és felesleges hangulatkeltés.
Nézzük meg a legnagyobb tételeket belépésünktől 2010-ig!
Az ÁFÁ-nkból 824 millió eurót fizettünk be az EU kasszájába, ennyivel kevesebbet tudott a költségvetés bármi másra, tetszőlegesen felhasználni.
A GNP-k arányában (bruttó nemzeti össztermék) további 3828 millió eurót fizettünk be. Ezt a hatalmas összeget szintén nem tudtuk arra használni, amire jónak láttuk.
Persze sokat kaptunk vissza is.
2004-5-6-ban a mezőgazdaságba invesztált az Unió 1553 millió eurót. Ebből a pénzből nyilván virágzó, versenyképes gazdaságok, támogatások nélkül is piacképes szövetkezetek, és mezőgazdasági feldolgozóüzemek létesültek. Nem. Ebből a pénzből fizették azokat a gazdákat, akik a támogatásért cserébe NEM folytattak termelést a földjükön, leadták a tejelőmarháikat, kivágták a gyümölcsöseiket, stb.
2007 és 2010 között a kohéziós (=felzárkóztatási) alapból hozzájutott az ország 6753 millió euróhoz. Ez horribilis összeg. Hol van ez a pénz? Hogyan sikerül Európa fejlett, jóléti gazdaságaihoz felzárkóznunk?
Sehogy?
Ezt az összeget vitatható értékű beruházásokra használhattuk fel zömében, olyan pályáztatási rendszerben, amiben igen jó eséllyel EU-s, nyugati nagyvállalatok győzhettek csak. Az EU az egyik zsebéből a másikba lapátolta a pénzt, ne feledjük, minél drágább valami, annál kevésbé van ingyen.
Duplájára túlárazott közlekedési tranzitberuházások épültek, kétes minőségben, felesleges műtárgyakkal (viaduktok, völgyhidak, alagutak). Jócskán túlárazott hídfelújítások (Margit-híd), agyament módon túlárazott belvárosi mélyvezetésű metró (4-es).
Távközlési beruházások. A három nagy mobilszolgáltató közül jelenleg hány is van hazai tulajdonban?
Közműberuházások-fejlesztések (víz, gáz, csatorna főleg, megújuló energia minimálisan). Hány víz-csatornamű is van jelenleg magyar tulajdonban? Hány gázszolgáltató?
Történt továbbá néhány értelmetlen hangulatjavító intézkedés, súlyos százmilliókból járási székhelyek főtereinek díszburkolattal való kikövezése, és társaik.
Az elég homályos "természeti erőforrások" címszó a 2007-10 közötti időszakban 4337 millió eurót jelentett hazánknak. Ez azért különös, mert ez a kifejezés gyakorlatilag minden olyan erőforrást takar, ami a földben, vagy azon van, és nem a mezőgazdaság halmazába tartozik. Elképzelésem nincs, ebből a pénzből mitől lettünk többek, netán több urán, vagy szén lett a föld alatt, vagy többet hoztak ezekből a felszínre? Utóbbit nehezebben hiszem, mint az előbbit. Vagy erdőket telepítettek volna? Nálunk, az államilag eltűrt tarvágások hazájában?

A dogma szerint nekünk az EU-ban nagyon jó.
Hogy ne legyek a továbbiakban még populistább, felteszek pár kínos kérdést:
- Az EU rengeteg pénzt öntött a közigazgatás fejlesztésébe, modernizálásába, ügyfélbaráttá tételébe. A rámpák építésén túl, ebből mennyit érzünk a bőrünkön? Az ügyintézés még mizantrópabb, még bonyolultabb, még nehézkesebb lett, az eddiginél több hibával. Hol van az egyablakos ügyintézés? 30. éve ígérgetik. Ezt a pénzt vagy rosszul, vagy sehogy nem használták fel. És nem az átlagember javára.
- A fejlesztésbe beletartozik az emberek egészsége, tudása, biztonsága? Hol van az a pénz, amit az EU erre a célra ajándékozott számunkra? Sehol, mert erre az EU nem ad. Neki ebben semmi érdekeltsége nincsen.
- Mennyivel van több munkahely 2004 óta, mint amennyi volt 2004 előtt? A munkáltatók, termelő, kereskedő, szolgáltató vállalkozások közül mennyi az aránya azoknak, amik külföldre adóznak, külföldre viszik a nyereségüket most, és mennyi volt a csatlakozás előtt? Ez a nyilvánvaló tendencia kinek kedvez?
És az, hogy az EU ilyen jól felfejlesszen bennünket, nem volt számunkra ingyen. A vámok eltörlése szabad utat engedett a nyugati multiknak, akiknek a szent szabad versenyben nem tudott a magyar kis-és középipar a vetélytársa lenni. A pályázati rendszerek ugyanez, erről már volt szó.
A mezőgazdaság, és a kapcsolódó feldolgozó ipar a másik katasztrófa. A szabályozók, a haszonállatoknak előírt wellness-életkörülmények, a gabona-és egyéb kvóták kevesebb, mint öt év alatt embrionális állapotba sorvasztották vissza az ágazatot.
A belépésünk előfeltételeinek megteremtésére pedig annak idején ráment a teljes gazdaságunk. Mindent el kellett adni, amire volt vevő, és a szociális kiadásokat, juttatásokat vissza kellett faragni, hogy a csatlakozási kritériumoknak megfelelhessünk. Megérte?

Mindezek ismeretében a javaslatom nem lesz túl meglepő.
Egyoldalú kilépés ebből a gazdasági-politikai szövetségből, annak szabályait és szabályzóit ránk nézve a továbbiakban érvénytelennek tekinteni.
Hogy erre nincs precedens, sőt, az EU egész szervezete fel sincs készülve egy tagállam ilyen lépésére, sőt2., még egy tagállam kizárására sem, nos, az már ne a mi problémánk legyen.

Nato

Ezt a bizonyítványt még kevésbé kell magyarázni, mint az előzőt.
'99, azaz a csatlakozásunk óta Magyarország a következő országokban volt jelen (és szenvedett emberveszteségeket) a Nato zászlaja alatt: Koszovó, Afganisztán, Irak.
Kérdésem: melyik ország az ellenségünk nekünk? Vagy másképpen: melyik ország jelent ránk nézve közvetlen, vagy közvetett veszélyt?
Magyarország nem áll a nemzetközi terrorizmus célkeresztjében. Nincsenek nagy, egységes tömbben élő nemzetiségeink. Nem vagyunk a drogpiac felvevőországa sem. Mitől, kiktől kellene tehát megvédenünk magunkat?
Mitől, kiktől véd meg minket a Nato?
Milyen érdekeket szolgálva harcolunk mi a Nato kötelékében? Magyarország érdekeit? Igazán?
A Nato csatlakozásunk "eredménye" volt, hogy a Varsói Szerződésből megmaradt fegyverzetünket, MIG29-estől, T72-estől, kézifegyverekig és egyenruhákig bezárólag elavultnak, lecserélendőnek, nem kompatibilisnek minősítették. A fegyver jobb üzlet, mint a drog, és a gyógyszer. Mi a Natonak csak egy jó vevők vagyunk.
Illetve nemcsak: a területünkre repülőteret, radarállomást lehet telepíteni, erdeinkben, tájvédelmi körzeteinkben hadgyakorlatokat lehet tartani. Közlegények vagyunk ebben a nagy hadseregben, abból is a csicskábbik fajta. Ami nem volna baj, hisz Magyarország kis ország, nem is lehetünk nagyravágyók, a kérdés az: szükségünk van nekünk erre?

Szerintem nincs. A javaslat itt is hasonló: kilépés, természetesen a jó viszony fenntartása mellett. Háborús esetben passzív partnerei lehetünk a Natonak, semmi egyéb. Ez jelenthet légtérhasználatot, szabad átvonulást a csapatoknak, esetleg a kommunikációs csatornák megosztott használatát.

Facebook-csoport

Első megjelenés: 2013. Április 19.