Nemrégiben belefutottam egy írásműbe, aminek az elején a szerző panaszosan taglalta, mennyire szörnyű lett volna, ha annak idején történetesen a német nácik nyerik meg a világháborút, uralmuk alá hajtják Európát, és... Igen, bizony, mint az köztudott (hisz a tervek fennmaradtak): elnémetesítették volna hazánkat!

Lépjünk túl azon, hogy ez a legenda hitelességét tekintve kb az emberi hüvelykujjakból készített villanykapcsolókkal egyenértékű. Hogy ez az elnémetesítési terv létezett-e, vagy sem, az igazából semmiben nem változtatja meg a nácikról alkotott közmegegyezéses közgondolkodásunkat.
Ellenben fogjuk meg inkább ezt a kedves szerzőt (és még sok, hasonló gondolkodású társát), ültessük le egy, a Valóság felé fordított székre, peckeljük ki a szemét, töröljük ki a füléből a zsírt, és kérdezzük meg tőle: ami most van, az ettől mennyiben más?

Köznapi beszéd
Tudjuk jól, az élő nyelv egy dinamikus valami, hatások érik, folyamatosan változik. Ennek ismeretében is ijesztő, hogy milyen gyorsasággal kopnak ki a nyelvünkből évszázados szavak, kifejezések, fordulatok, és milyen mennyiségben töltődnek fel zömében angol szavakkal.
Arról nem beszélve: érettségi tantárgy az idegen nyelv? A diploma feltétele az idegen nyelv? De miért? Miközben az anyanyelvükön nem tudnak a fiatalok írni-olvasni.

Étel
Az a legkevesebb, hogy magyar emberek nemhogy nem maguk által, vagy a falujukban, de még csak nem is  Magyarországon termelt ételeket esznek. Az uniformizálás magukban az ételekben rejlik: pizza, hamburger, gyros, kínai. Többször szerepelnek ezen ételek az átlagember étrendjében, mint gondolnánk.
Persze a jómód se garancia a nemzeti öntudatra, sőt! Az elmaradhatatlan szusi, tengeri herkentyűk, vagy éppen az aktuális hóbortok valamelyike, a macaron, vagy a pho-leves.

Ruházat
Létezik még Magyarországon, vagy Európában akárhol jellemző népviselet? Nemcsak az adott népre, de akár adott tájegységre lebontva más és más? Nyilván, a skanzenekben, meg falunapokon, mikor az öregasszonyok, meg egy-két fanatikus hagyományőrző felveszik pár órára.
Ezt leszámítva mindenki ugyanabban a ruhában jár, amit valakik, valahol, egy divatházban, egy ruhaipari multinál, vagy egy divatlap szerkesztőségében előírnak számára.
(Zárójelben: a női ruházatban miért több évtizedes trend a fenék és a combok hangsúlyozása a mellek rovására? Kihívó alsók és buggyos, bő felsők - ez megy, már ki tudja, mióta. Ami csak azért külön kínos, mert a kaukázusi népeknél, az európai kultúrkörben a mell volt évszázadokig a hangsúlyos, annak utódnevelési, családalapítási szempontból érdekes mivoltja miatt. A fenék és a combok viszont kizárólak a párzás szempontjából érdekesek. Kifordult értékrendű világot kényszerítünk a divattal a nőkre, akik nem értik, miért tekintik a férfiak őket "ürítőedénynek" - hát egyebek mellett ezek miatt a tudat alatt ható ingerek miatt.)

Építészet
Az uniformizálódás egyik legszembeötlőbb jele. Ha valakit egy európai faluban, vagy külvárosban kidobnának egy bekötött zsákban, addig nem tudná megmondani, hol van, amíg meg nem látna egy feliratot, vagy meg nem hallana egy emberi szót. Mindenhol tökéletesen ugyanolyan elvek alapján, ugyanazzal az anyaghasználattal felépített épületek.
Nálunk fel-felbukkan időnként az akár tájidegennek is tekinthető székelykapu, de pl ki épít manapság tornácos hosszúházat? Ki használ a homlokzaton napmotívumot? Hol vannak az egyedi, díszes tetőcsúcsok?

Zene
A hagyományőrzőkön kívül ki hallgat, vagy játszik népzenét? Általános hatodikos kora után hol, és mikor találkozik valaki népzenével? Az egész világ pontosan ugyanazt az aktuális angol, vagy amerikai, angol nyelvű műzenét, valamilyen semmitmondó gangnamsztájlt hallgat, bármelyik rádióadóra kapcsol, vagy bármilyen cd-t vesz meg a boltban.
És nem, a mulatós nem népzene, hiába akarják azt gondolni a mulatóst részegen bömbölő 40-50 évesek. Az műzene, ráadásul az alantasabb fajta.

Tánc
Ugyanaz elmondható, mint a zenéről: sehol, soha, senki nem táncol már néptáncot. Öreg és fiatal egyaránt ugyanazt a foszforhiányos vonaglást és toporgást adja elő a világ összes szórakozóhelyén.

Ünnepek
Busójárás. Mondjon még egyet ezen kívül bárki, amelyik nem illeszthető be a keresztény, fehér ember uralta világon bárhol megtartott húsvét-valentin nap-halloween-karácsony-szilveszter vonulatba. A szakralitást, és a nemzeti sajátosságokat szinte teljes egészükben elveszített, kizárólag a fogyasztásnak oltárt emelő ünnepeink vannak csupán.

Mese
Mit nyomunk le a gyerekeink torkán, a zsenge szellemük épülése céljából? Azon kevesek, akik még mesélnek a gyerekeiknek elalvás előtt, azok is többnyire valamilyen dán, vagy német "műmesét" olvasnak fel nekik, amiről max jóhiszeműen feltételezik, hogy a nép ajkán született.
Hol vannak a tanulságos, szórakoztató mesék? A gyerekek többsége üveges szemekkel bámulja a Cartoon Networkot (vagy valamelyik teljesen egy kaptafára felépített hasonszőrű csatornát), ahol egész nap értelmetlen, hisztérikus, végletekig erőszakos és ocsmányságban tobzódó krix-kraxokat lát.


Összegezve elmondható tehát, hogy ha netán Hitler feltámadna, és ellátogatna Kelet-Európába, elismerően csettintve mondaná: ejha, ezek szerint az angolszászok nem álltak meg az Elbánál, hanem továbbmentek egészen Oroszországig, és megvalósították azt, amit mi nem tudtunk: homogenizálták Európát!

Ne legyenek illúzióink, ez a multikulti nem az a multikulti, amit egyesek úgy vártak, és amit szokás pozitívnak tartani. Ez a multikulti nem az, ahol egy klubban az egyik este helyi népzenét játszanak a fiatalok, a másikon pedig feketék adnak elő reggiet, fura sapkában és rasztás hajjal. A jónép pedig választhat, épp ízlése és gusztusa szerint.
Ez a multikulti helyesen a nem-kulti. A ránk erőltetett, életünk részévé tett kultúra ugyanis nem angol, és nem amerikai, bár a nyelve jobbára az. Ez egyfajta globális kultúrálatlanság, gyökértelenség, semmihez sem tartozás - eképpen a mindenhová tartozás érzése.


Félve, óvatosan, és nagyon halkan kérdezem meg: mindez nekünk mennyire rossz valójában?
Vagy másként: mit adott nekünk a nacionalizmus, a nemzeti öntudat?

1686. Buda visszafoglalása a pogány törököktől, a kereszténység nevében (Szent Liga), vállvetve harcolva különféle osztrák, bajor, szász, és egyéb, zömében német ajkú katonával.
1848. 162 évvel Buda visszafoglalása (és 149-el az országból való kinadrágolásuk) után felkelés, majd forradalom Buda-Pesten... az osztrákok ellen! A magyar nemzet nevében!

Mi történt három emberöltő, alig másfél évszázad alatt, hogy a történelem kereke ekkorát fordult?
Lényegében semmi. Csupán és mindössze folytatódott a keresztény Európa egységének leépítése, a vallás behelyettesítése egy másik eszmével. Egy olyan eszmével, amely segítségével európai, fehér kultúrnépek kijátszhatók egymás ellen.
Ez az eszme a nacionalizmus.

Persze ugyanezen folyamatok, amik lejátszódtak kicsiben nálunk, lezajlottak nagyban is.
1813. Lipcse, a "Népek Csatája." Angolok, németek, oroszok fogtak össze a hódító - és egyebek mellett - Istentelen Napoleon ellen. (Nem a francia nemzet ellen!)
1914. Minden nép hadat üzen minden népnek - első világháború, leegyszerűsítve.

Mit nyert Európa az első világháborúval, és az azt lezáró békével?
Megosztottságot, összebékíthetetlen ellenségeskedést, átjárhatatlan határokat, szovjet bolsevizmust, gazdasági válságot, fasizmust, és még egy világháborút.

Mit nyert Magyarország 1848-49-cel?
Haynaut, Bachot, Kiegyezést, pár évtizednyi aranykort, ellenünk hergelt nemzetiségeket, akikkel korábban semmi konfliktusunk nem volt (hisz nem is lehetett!), egy, az agresszor oldalán elvesztett világháborút, Trianont, nemzethalált(!), válságot, új VH-t, fasizmust, kommunizmust, stb...

Talán kijelenthetjük, hogy a nacionalizmus mégsem volt jó üzlet.

Nem állítom, hogy a kereszténység, mint uralkodó eszme volt a létező berendezkedések legjobbika. De az tény, hogy működött. Míg az európai, kaukázusi fehér ember elsősorban falujabéli volt, majd másodsorban keresztény, és sehanyadsorban sem egyéb más (magyar, német, francia, stb), addig a népek összefogása meg tudta védeni Európát.

Kérdés, hogy ez a jelenlegi, arctalan, karakter nélküli, homogén, globalizált, uniformalizált Európa, sőt, világ, jelent-e ugyanilyen védelmet. Biztosít-e egyfajta erkölcsi többletet? Tartok tőle, hogy nem.

És mit gondol a Kedves Olvasó?

Facebook-csoport