Ebben a bejegyzésben két, rövidebb témáról lesz szó. Az első a magyar termék kategóriájáról, ami egy, a hazai gazdaságot támogató, ösztönző állami garanciavállalási és támogatási rendszer.
A második pedig egy kitörési pont az iparnak, ami nem mellékesen a környezetvédelmet is szolgálja: a hulladékfeldolgozás.
Magyar Termék címke
Szerencsére mára a magyar emberekben is kialakult egyféle markáns nacionalizmus, (lokál)patriotizmus, a többség tisztában van vele, hogy ha hazai terméket vásárol, azzal közvetve önmagának tesz jót. Éppen ezért igénylik, hogy a termék eredetéről valós, érthető, pontos információt kapjanak.
A jelenlegi szabályozás (ha az annak nevezhető egyáltalán) rettentően megengedő azzal kapcsolatban, hogy mi is nevezhető "magyar terméknek", nem beszélve a rengetegféle, önkényesen, a termelők-forgalmazók által saját maguknak osztogatott titulusról.
Célszerű ezt a rendszert gatyába rántani, és egy központi osztályozási, címkézési rendszert alkalmazni.
Először is meg kell határozni, mi és miért számít magyar terméknek.
Három fő kritérium a célszerű:
- A gyártó és/vagy forgalmazó legalább 80%-os részesedés-és tulajdonosi személy arányban magyar állampolgár, a cég magyarországi bejegyzésű, adót, járulékokat Magyarországra fizető, profitját Magyarországon visszaforgató vállalkozás.
- A felhasznált alapanyagok/alkatrészek/összetevők legalább 80%-os darab-és érték arányban Magyarországon megtermelt vagy gyártott, magyar alvállalkozók, szolgáltatók, termelők által biztosítottak.
- A foglalkoztatott alkalmazottak legalább 80%-a magyarországi lakcímmel rendelkező, magyar születésű, magyar állampolgár.
Ez alapján egy minősített Magyar Termék három kategóriába eshet: Arany Címkés, ha mindhárom, Ezüst Címkés, ha valamely kettő, és Bronz Címkés, ha a háromból csak az egyik feltételt teljesíti.
Nem vagyok sem iparművész, sem dizájner, de elképzelésem szerint maga a címke, amit a terméken/szolgáltatón a gyártó/forgalmazó jól láthatóan elhelyezhet, időtálló, feltűnő, de nem tolakodóan hangsúlyos kell hogy legyen, egyértelmű szimbólumrendszerrel (pl piros-fehér-zöld betűkkel a Magyar Termék felirat, és arany-ezüst-vagy bronz háttérrel). Ügyelni érdemes arra, hogy a bronz szín ne hasonlítson óaranyra, és viszont.
Ez miért jó a termék gyártójának/forgalmazójának? Azon kívül, hogy így megnyerheti magának a fentebb említett, tudatosabb vásárlói réteget.
Az állam bizonyos adó-és járulékkedvezményeket adhat a bevizsgált, igazolt, rendszeresen ellenőrzött Magyar Termék partnereknek, nyilván a rangsorolásuk szerint egyre magasabbakat.
Ezzel versenyképesebbé teheti a magyar termelőket, szolgáltatókat, kereskedőket, akik így nagyobb sikerrel szállhatnak be a külföldi multicégek árversenyébe.
Hulladékgyűjtés-és feldolgozás
Közhely, de sajnos igaz: Magyarország nem rendelkezik gazdaságosan kitermelhető ásványvagyonnal (nem, a makói palagázmező nem az - még biztosan nem). Sem ész nélkül kitermelhető sűrű erdőségekkel, sem lehalászható felségvizekkel.
Pedig ezekben pont az a "pláne", hogy nem kell sokat dolgozni értük, hiszen már eleve "ott vannak", a földben, a földön, a vízben, csak a kezünket kell kinyújtani érte.
Van viszont egy olyan, Európában még nem teljesen felosztott, lefedett, és kiaknázott lehetőség, olyasvalami, ami a legtöbb (jóléti) államnak büdös: a szemét.
Ha belegondolunk, hogy napi szinten mennyi olyasmit dobunk ki, aminek az anyagát másvalamiben viszontlátva, újonnan megvásárolva mennyiért veszünk meg, akkor látszik, hogy hol van az elképzelésben az üzlet. A technológia ma már ott tart, hogy pl a használt tampon, pelenka, injekciós fecskendő, foncsorozott tükör, stb; illetve a kis méretű, nagyon sokféle anyagból összerakott termékek (pl: mp3-lejátszó) kivételével minden hulladékot vissza tudunk forgatni a termelésbe.
Kő, beton, tégla, csempe, cserép, egyéb sitt: zúzva és homogenizálva feltöltésekbe, útalapokba, töltéstestekbe...
Vas, acél, réz, alumínium, ólom, és minden fém: beolvasztás után a bányászottal teljesen megegyező értékű nyersanyagok
Sík-és öblösüveg: zúzva-olvasztva új síküveg, ill. tisztítás után újra használható öblösüveg
Fa: darabolva, vagy pelletálva tüzelő; őrölve bútorlap-alapanyag; korhadt fa esetén komposztálva talajjavítás; papírgyártás
Papír: újrapapír; impregnálás és előkészítés után szigetelőanyag; esetleg tüzelő
Ruha, rongy, szövet: rongyszőnyeg készítés; papírgyártás; (tüzelő)
Műanyag (mindenféle): másodlagos "újraműanyag" készítés
Szerves: komposztálás, talajjavítás; bomlási hulladékhő felhasználása fűtéshez, fűtésrásegítésre; biogáz begyűjtés-felhasználás
E-hulladék: szétbontás után minden alkotója visszaforgatható a fentiek szerint
Autógumi: vasúti útátjárók, játszóterek, futópályák, járműbelsők járófelületének készítése; aszfalt javítása
A különböző kormányok egy jó úton indultak el a szelektív gyűjtés népszerűsítésével, majd központosításával, de a tennivaló még rengeteg.
Első körben a környezettudatosság hulladékgazdálkodási szempontból alapvető lépését kell megtenni, azaz: kevesebb hulladékot állítani elő. Pl:
- Műanyag italos palackok fokozatos, de gyors megszüntetése (párhuzamosan akár a szódavíz népszerűsítésével a palackos szénszavas víz ellenében), könnyített üvegpalackok forgalmazása.
- MINDEN göngyöleg betétdíjassá tétele, azaz: amelyik palack egyedi, vagy nem magyar szabvány szerinti, az egységesen 10 Ft-os áron átveendő, és az Államnak ennyiért továbbítandó.
- Szórólap, reklámújság, ingyenes magazinok (Metro, Helyi Téma, Szuperinfó, Budapesti Újság, stb stb) betiltása és szankcionálása.
Persze attól nem kell félni, hogy pl a vásárlási és a csomagolási szokások megváltozásával ki fogunk fogyni a szemétből. :) Ha mégis előállna ez az örvendetes helyzet, akkor nyomban rá lehet menni az évtizedes-évszázados hulladéklerakókra, majd azok után kezdődhet az import.
Második menetben megint a csúnya központosítás jön:
- A hulladékátvevő helyeket államosítani. A hulladék átvételét ingyenessé tenni, amennyiben az szelektíven gyűjtve van leadva. Hangsúlyosan igaz ez a fémhulladékra.
- A lomtalanítások kiszámíthatatlanná tétele. A lomokat ingatlanonként évi kétszer ingyenesen, előzetes egyeztetés alapján gyűjteni. Lakásszám alapján kijelölt zónahatárokon belül, meglévő számú igénylés összegyűlése esetén, a lakók értesítése a szemét elvitelének időpontjáról. Ahol megoldható (pl körfolyosós, udvarral rendelkező társasházaknál, ahol gondnok/közös képviselő otthon tartózkodik a szállítás időpontjában), ott zárt kapu mögött gyűjteni a lomot.
A harmadik lépés előkészületei természetesen zajlanak, hiszen ez a fázis kívánja a legnagyobb beruházásokat.
Komposztáló "sátrak", papír-, műanyag-, fémhulladék-feldolgozó/olvasztó üzemek, kézi(MMSZ!) és gépi szelektálók, raktárak, őrlőgépsorok építése.
Az átalakítás után felhasználható (pl fém, ruha, lomtalanított bútor, bontott tégla-cserép stb), illetve a másodlagosan felhasználható (műanyag, festék-vegyiáru) anyagok szelektálása, használhatóvá tétele MMSZ-műhelyekben.
Nem beazonosítható vegyi, vagy mérsékelten veszélyesnek minősülő hulladékok (lejárt gyógyszer, permetszer, vegyszerek, szétfolyt elemek, stb) alulról jól szigetelt töltésekbe, homokkal töltött, lezárt műanyag hordókba töltve, állítva beépíthetők.
Műanyag hulladék másodlagos, nem-konvencionális felhasználási lehetőségei:
- csatornák, szennyvízcsatornák készítése, vagy cserép csatornacsövek külső, védő bevonata (hátrányok: nem hajlítható, forrasztással nem illeszthető, körülményesen toldható, a megszokottnál körültekintőbb kivitelezést igényel)
- műanyag talpfák ("talpműanyag") készítése
- elektromos távvezetékek szigetelése
- ideiglenes szükségházak, MMSZ-létesítmények (pl raktárak) készítése; töltések belsejének megerősítése (a technológiáról részletesen)
Ha ésszel, körültekintően, odafigyeléssel és a kellő alapossággal csináljuk, akkor nem látom akadályát, hogy miért ne válhatnánk Európa szemétnagyhatalmává egy évtizeden belül.
Utolsó kommentek