A szervezetet bemutató sorozat második részében bemutatom, hogy miért is jött létre az egész, és milyen alapelvek mentén működik.

Történelmi példa
A '30-as évek gazdasági világválsága mindenéből kiforgatott, munkanélküli embertömegeket szabadított a világ, a gazdaság, és a politikusok nyakába. Az USÁ-ban sem volt ez másként, sőt, ott volt talán csak igazán.
F.D.Roosevelt, az Államok mind a mai napig egyik legelismertebb, és legnépszerűbb elnöke (a New Deal részeként) sajátos megoldást talált a munkástömegek foglalkoztatására: nagy, állami beruházásokra (gátépítések, repülőterek, autópályák) irányította őket, ahol nagy mennyiségű földet kellett kézi erővel mozgatni. Nagy költségű munkát (a földmunka az új beruházásoknál a költségeknek olykor a 60-70%-át is kitevő fázis!) végeztetett élelemért és szállásért cserébe, olcsón, nagy számban beszerezhető eszközökkel. Egy befagyott beruházói környezetben olyan munkaterületeken foglalkoztatta az embereket, amik gazdasági haszna jelentős volt, de nem volt azonnal, forintosítva (dollárosítva), kézzel foghatóan mérhető.
Nem kívánok történelemórát tartani, akit a New Deal ennél a pár mondatnál részletesebben érdekel, az összefoglalóan olvashat róla itt.
(Természetesen más országokban is alkalmazták ezt a módszert, sikerrel, pl a hitleri Németországban, ahol szintén főként autópályákat építettek a munkások, de azt nem hozhatjuk fel példának, hiszen a náci Németországban a közmegegyezés értelmében ugyebár semmi jó dolog nem történt.)

Helyzetünk manapság
Az általunk lassan egy évszázada ismert gazdasági berendezkedésről bebizonyosodott, hogy ezer sebből vérzik, és fenntarthatatlan. Nem az a kérdés, hogy össze fog-e omlani, hanem az, hogy mikor. Azonban az összeomlásig nem lehetséges hibernálni az országot, a benne élőket, addig is a keretek adta lehetőségeken belül, a maximumot kell kihozni a pillanatnyi helyzetünkből.
A helyzet tehát súlyos, ez belátható. Hogy súlyosabb-e, mint a Nagy Gazdasági Világválság volt? Elvileg nem, gyakorlatilag nézzük meg: a 2007-ben kirobbant, majd 2008-ra begyűrűzött válság "elhúzódik", és egyelőre nem látni, hogy mikor kezdene a gazdaság görbéje emelkedőbe. (Ehhez képest a NGV nagyságrendileg négy évig tartott, és egy érezhető, igaz részben a háborús készülődéshez kapcsolódó, markáns fellendülés követte.)
2012-ben Magyarországon közel tízmillió embert 3.840.000, 15 és 64 év közötti munkavállaló "tartott el." Az aktív korúak körében a foglalkoztatottság aránya 57%-os. Ez azt jelenti, hogy a maradék 43% vagy munkanélküli, vagy a feketegazdaságban tevékenykedik. (Nyilván van egy réteg, akik még tanulnak, és a szüleik tartják el őket, vagy mondjuk nyertek a lottón, és azért nem dolgoznak.)
Magyarországon tavaly a teljes lakosság 14%-a, azaz 1.368.000 fő volt szegény.
Tovább árnyalja a képet, ha megnézzük, hogy ez a szegénység hogyan, mitől termelődött ki, és hogy milyen perspektívái vannak a felkapaszkodáshoz, a kitöréshez.
A 40 év szocializmus, a voluntarista nehézipari gazdaságpolitika, a rugalmatlan termelési struktúrák, az atyáskodó, innovációt és marketinget nem ösztönző külső és belső piac kitermelt egy olyan, ún "tanult módon gyámoltalan" népcsoportot, akik a rendszerváltás már oly sokszor emlegetett veszteseivé váltak. A munkahelyeik egy csapásra bezártak, átképzésekre vagy nem volt lehetőség, vagy nem volt hajlandóság (egy 40-50 éves ember már nemigen tanul új hivatást a tapasztalatok szerint). Nekik még voltak tartalékaik, amit felélhettek. Az őket követő, ma 25-40 év közötti generáció másképpen vesztes: ők egy lendületből kifutó, elavult oktatási rendszer padjait koptatva kerültek ki egy olyan világba, ahol a tudásukra már nem volt kereslet. Segédmunkások, szakmunkások, bányászok, kohászok, gépészek ezrei, és akkor a divatos, de annál haszontalanabb kommunikáció és marketing szakokról nem beszéltünk. A mobilisabb fiatalok külföldre vitték a tehetségük és a szorgalmuk (jelenleg kb 200.000 külföldön élő fiatalról beszélnek).
A Kádár-rendszerben ismeretlen, lecsúszott és reménytelen helyzetű alsó-lumpenproletár réteg időközben szinte menthetetlenül leszakadt a középosztálytól, a jogok világában, ahol kötelességei már senkinek sincsenek, morálisan is züllésnek indultak.
Eközben az ország is görgeti magával azokat az adósságokat, amiket nem tud gazdaságosan, adott esetben egy cikluson belül úgy eltüntetni, hogy az nyereséget hajtson.
Az ország, a benne élők jövőjéért, és a lecsúszott, vagy lecsúszófélben lévő állampolgáraiért érzett felelősség hívta életre ezt a kényszerű, és olykor meglehetősen kellemetlen szervezetet.

Célok
A cél tehát kettős. Egyrészt a rendszerbe bekerülő embereknek a jelenjét biztosítani, és a jövőjüket illetőleg adni egy erkölcsi tartást, megismertetni velük a becsülettel elvégzett munka örömét, megmutatni, hogy az életben a dolgok nem az égből jönnek, vagy automatikusan járnak. Felkészíteni őket egy tisztes helytállásra a civil életbe visszakerülve, testileg és lelkileg egészségesebben, egy használható szaktudással felvértezve.
Másrészt az állam elkezdheti kitakarítani az évtizedes csontvázakat a szekrényekből, megcsinálni házon belül a "nemszeretem" munkákat. Nem az egészséges, tisztességes szabad piaccal szemben, hanem azt kiegészítve.

Prioritások, szabályok
Ideiglenesség
A MMSZ hangsúlyozottan egy akcióterv, egy mentőcsónak. Nem az a cél, hogy egy Egyes Számú Állami Termelőszövetkezetet hozzunk létre, vagy egy Építőipari Vállalatot. Az ideális az volna, hogy egy max 6-12 éves időszakon belül, amelyben 3 év elteltével a régi munkásokat új, alkalmas rászorulók váltják, a gazdaság pályára állásával párhuzamosan a jelenlegi milliós szegénytömeg is elolvadjon. Vele párhuzamosan a tervezett munkák nagy része is befejezésre kerülhet, onnantól pedig a szervezet okafogyottá válik.
Tudatosítani kell a Munkásokban, hogy a szervezet nem egy örökös gyámság, ahol lapáttámasztásért életük végéig megkapják a tányér ételt, meg a priccset este. Ez egy lehetőség, amivel lehet élni, vagy el lehet tékozolni.
Önköltségesség
Ez egy ekkora, ennyi embert mozgató szervezeti vízfej esetén, főleg a megalakulást követő időszakban nyilván az álom kategória. De fontos azt is kihangsúlyozni, hogy ez nem csak egy újabb ötletelés irodista haverok és rokonok számára, amiben éveken át hatástanulmányokat, meg előköltségvetéseket készítve, érdemi munkavégzés nélkül el lehet üldögélni, és vaskos százezreket lehet keresni. Ilyen szervezetekből volt már hazánkban éppen elég, nem kell több.
A szervezet az anyagi szükségleteit főleg költségvetési átcsoportosításokból fedezi, érkezhet pénz a szociális kasszából (a felszabaduló segélyek révén), a humanitárius szervezetektől, az egészségügyből.
A Szervezet kimondott célja, az újrahasznosítás, a lehető legszélesebb területen: építőanyag, bútorok, (munka)ruházat, irodai eszközök, szerszámok, gépek, járművek, gépészet, stb stb.
Másik, legalább ennyire fontos, az önellátás: a cél, hogy a Regionális Központok körüli földeken olyan mezőgazdasági művelés folyjon, ami idővel a szervezet tagjainak élelmezését fedezi. Ide tartozik még a megújuló források minél nagyobb bevonása is, a tüzelő, fabrikett, fapellet házi gyártása, esővíz gyűjtése és hasznosítása, később szél-és napenergia munkára fogása.
Elzártság
A MMSZ  hangsúlyozottan állam az államban. A telephelyek a többi lakott településtől a lehető legtávolabb helyezkednek el, kellően elkerítve. Természetesen nem azért, mert a dolgozókra rabként tekintenének. Inkább azért, hogy megvédjék őket a külvilágtól.
A MMSZ-be való belépéskor minden munkás leltárt készít a személyes értéktárgyairól, amiket egy központi, jól őrzött raktárba visznek. Ide kerülnek az egyéb, civil tárgyai is. (Ha rendelkezett hátrahagyott ingatlannal, amelyet lakatlanul hagy hátra, úgy azt az állam lepecsételi, a közműveket elzáratja. A közüzemi számlái, tartozásai adott időpillanatban befagyasztásra kerülnek, a MMSZ-ből való kikerülése után egy hónappal újra aktiválódnak. Az ingatlant egy állami alkalmazott rendszeres időközönként ellenőrzi.)
Munkaruhát, kimenőruhát, és privát felszerelési tárgyakat kap (tisztálkodószerek, stb).
Nagyon fontos: az MMSZ nem ad fizetést az alkalmazottainak! Készpénzzel a Munkások nem érintkezhetnek, azzal a szervezet létesítményein belül nem is tudnának mit kezdeni.
A MMSZ a munkásoknak napi háromszori étkezést, fűtött szállást, napi egyszeri tisztálkodási lehetőséget, vízöblítéses wc-t, a szervezet területén belül minimális lehetőséget a közösségi életre, vallásgyakorlásra, sportra, olvasásra, tv-és filmnézésre, képzési-és gyógyulási lehetőséget, valamint vasárnaponként heti egy szabadnapot biztosít a munkájáért cserébe. Ez tisztességes ajánlat, több, mint amiben sokaknak manapság része lehet.
A rendszeren kívül maradt rokonok, családtagok meglátogatására egyszeri, ingyenes utazásra jogosító igazolványt állít ki a Szervezet, a megjelölt viszonylatokon. Ez a kimenőnap havi egy alkalommal, két napra vehető igénybe. Természetesen, mivel ez nem börtön ugyebár, extra esemény (halálozás, gyerekszülés) esetén újabb alkalmak igényelhetők.
Kellemetlenség
Nehéz megfogalmazni egy szóban, hogy ez mit is akar jelenteni.
Érzékeltetni kell a Munkásokkal, hogy a MMSZ-ben dolgozni ciki. Ez a munka nem büszkeség. Ez a munkahely nem lehet cél, ez csak az első lépés egy úton. Nem öntudatos MMSZ munkásokra van az országnak szüksége, aki megint összeomlik, és egy év múlva újra visszakerül, ha egyszer hazamegy, hanem öntudatos munkásokra, olyan polgárokra, akik aztán a való életben is helyt állnak, és akiknek eszük ágában sincs visszakerülni többet ide.
Természetesen ezt nem lelki sanyargatással kell elérni :), annak elégnek kell lenni, hogy mindig a lehető legalja munkákat végeztetik velük, az azbesztmentesítéstől a csatornatisztításon, a szemétválogatáson és a sittlapátoláson át a parlagfűirtásig bezárólag.
Szabályok
A szervezet intézményein, telephelyein, és külső munkaterületein belül az aktuális Btk az irányadó. Tilos és büntetést von maga után a bandákba verődés, és úgy mások fizikai és lelki bántalmazása, terrorizálása, és általában minden szervezett erőszak. Egy zárt közösségben, amiben sokszor durva emberek laknak együtt, ott persze elkerülhetetlen néha az összetűzés, de más az, mikor valaki kiskirálykodik egy közösségen belül, és más a hirtelen fellobbanó indulat.
Természetesen tiltott minden lő-és szúrófegyver, vipera, ólmosbot, gázspray, robbanószer birtoklása a Szervezet tagjainak.
Mivel a szervezetben várhatóan, és előre sejthetően zavaró többségben lesznek a férfiak, így a körön belüli nők fokozott védelmük tudatában kell, hogy legyenek.
A férfi és a női szállásrészek között szabad átjárás van, de pl a szervezeten belüli prostitúció (férfi részről is) szigorúan tilos, és elfojtandó (más kérdés, hogy mennyire könnyen ellenőrizhető).
A MMSZ rendezvényein, pihenőiben, közös helyiségeiben szerveződött kapcsolatok, szerelmek gyermekáldása természetesen örvendetes, de nem cél. A rendszer alapvetően nem embertenyésztő-telep, a családalapítással mindenki megvárhatja a civil életét. A Szervezet a "békesség" érdekében óvszert biztosít a Munkásoknak.
Az MMSZ-en belül mindenféle káros szenvedély tiltott! Kemény és lágy drogok, alkohol, cigaretta, függőséget okozó gyógyszerek, kávé, szerencsejátékok egyaránt. A legkeményebb, függést okozó anyag a fekete tea.
A bekerülő szenvedélybetegeknek a Szervezet minden elérhető, ismert segítséget megad a leszokáshoz.
A csempészek, és mindazok, akik a Szervezet létesítményein belülre a tiltott anyagok valamelyikét juttatják, a lehető legsúlyosabb büntetésekre számíthatnak.

Facebook-csoport