Ajánlom magamat

Utolsó kommentek

  • Paraphone: @Ahoj-: Köszönöm a kiegészítést, egyetértek, írtam is, hogy nem ész nélkül kellene mindent bezárni, hanem alaposan megvizsgálni, mely vonalakban van olyan érdemi potenciál, amit fejlesztésekkel elő ... (2020.05.21. 10:28) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Artyom2034: Sokáig nem voltak cikkek. Nem akarsz írni az azóta történt dolgokról? Pl.: önkormányzati választások, gyöngyöspatai úgy? (2020.05.20. 17:19) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Ziu9: Azt a kérdést sosem teszik fel, hogy azok az utasok, akik a mai napig utaznak egy vasúti mellékvonalon (ahol néha tényleg úgy tűnik hogy megállt az idő), ehhez ők miért ragaszkodnak? Pedig oka van: ... (2020.05.20. 15:35) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • okleveles naiv: Tök jó, de... :) Az a "probléma" a gondolatmeneteddel, h ésszerű, logikus, és a zemberek javát szolgálná. Viszont a mogyoró "elit"-nek ezek semmit sem számítanak. Nekik a másik számít, amit írtál, h... (2020.05.20. 14:48) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Ahoj-: Azért volna néhány mellékvonalban potenciál. Ott van pl Kecskemét - Félegyháza - Szentes - Orosháza - Békéscsaba - Gyula tengely. Utas lenne rajta, feltárja az alföldet, csak ugye vagy kétszer - h... (2020.05.20. 13:03) Tarlós megőrült?!, avagy: a Máv-Volán fúzió
  • Utolsó 20

Címkék

abortusz (1) adóbevallás (1) ajánló (1) aktuálpolitika (5) alapelvek (1) alkohol (1) államadósság (1) államforma (2) allergén növények (1) anarchia (1) arculat (1) bankrendszer (1) Bayer (1) bevándorlás (2) bevételszerzés (5) bevezetés (1) Budapest (1) célok (1) cigaretta (1) devizahitel (1) drogok (1) egészségügy (1) egyházak (1) energetika (1) energia (1) Európai Unió (2) fejlesztés (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) Ferencváros (1) filozofálás (4) földtörvény (1) függetlenség (1) futball (1) garanciák (1) GMT+2 (1) gyalogos (1) gyorsvasút (1) hálózat fejlesztés (4) hatásvizsgálat (1) háziorvos (1) hirdetés (1) homo (1) homoszexualitás (1) honvédelem (2) hulladékgyűjtés (1) hulladékkezelés (1) idő (1) idősellátás (1) Ikarus (1) intézmények (1) invazív fajok (1) járműgyártás (2) jogállam (1) kamatterhek (1) káros szenvedély (1) kerékpáros (1) kerülendő szimbólumok (1) költözés (1) környezetvédelem (1) köszöntő (1) kötött pálya (5) közel-kelet (1) közigazgatás (1) közlekedés (10) közmédia (1) közösségi közlekedés (1) közterület (1) közterületek (1) közúti (3) külpolitika (3) kultúra (1) kutatás (1) lányok (1) légi (1) Magyar Munka Szervezet (1) Magyar Szabvány (1) Magyar Termék (1) megújuló energia (1) mellékvonal (1) menekültek (1) metró (1) mezőgazdaság (1) migráció (1) MMSZ (14) műemlékvédelem (1) működési területek (1) multikulti (1) nagymaros (1) Nato (1) négynapos munkahét (1) NER (1) nők (1) nyílt levél (1) nyugdíj (1) oktatás (2) önkormányzat (1) óraállítás (1) OVER (1) Paks2 (1) park (1) politika (1) politikai profil (4) popr (4) posta (1) prioritások (1) Rába (1) rágógumi (1) regionális központok (1) reklám (1) rendőrség (1) rendszerváltás (3) repülőtéri gyorsvasút (1) spiritualizmus (1) sport (2) szabályozók (1) szabványok (1) személyi okmányok (1) személyi összetétel (1) Szent Korona (1) szerencsejáték (1) szerviz (1) szigetelés (1) szobrok (1) szolgálati közlemény (3) természetvédelem (1) térségi együttműködés (1) tervezett elavulás (1) tolvajkergetők (1) Tomcat (1) tömegközlekedési csúcs (1) történelem (3) trianon (1) ügyintézés (1) Ukrajna (1) választás (4) valódi nemzeti konzultáció (1) vasúti (4) villamos (1) vízi (1) vízügy (1) zárszó (1) Címkefelhő

Feedek

Országmentés, béta verzió.

2014.10.16. 20:39 Paraphone

NER -> OVER

Címkék: önkormányzat aktuálpolitika NER OVER

Az idei önkormányzati választás a tendenciákat követve, jóval 50%-os alatti részvételt hozott. Ez az érték - a politikusok győzelmi indulóitól, és a jó időre való hivatkozástól függetlenül - ékesen példázza azt a politikából való lassú, de egyre általánosabbá váló kiábrándulást, ami egy idő után a jelenlegi kétpártrendszer szükségszerű cseréjéhez vezet.
De mire? És mikor?
Ebben a bejegyzésben a legfrissebb választás érdektelenségbe fulladásának okait próbálom feltárni.



1., Az Orbánnal Való Együttműködés Rendszere (OVER)

A Nemzeti Összefogás Rendszeréről, mely azzal a nevesített szándékkal lett meghirdetve, hogy az abban résztvevők együttes tudása, tehetsége, szorgalma és önfeláldozása segítségével, magunkból a legtöbbet kihozva, megindítjuk az országot a lejtő aljáról fölfelé, kiderült, hogy nem több a szokásos üres, képmutató, és hazug lózungnál.

Összefogni ebben az országban kizárólag Orbán Viktorral, vagy annak valamelyik nyúlványával érdemes.
A volt kollégiumi szobatársakból miniszterek, a távolabbi harcostársakból államtitkárok, a jó ismerősökből egyéb hivatalnokok lesznek.
Eljutottunk oda, hogy szinte visszasírjuk az MSZP regnálása alatt működő "szakértői kormányokat", amelyek legalább a hozzáértés látszatára megpróbáltak adni.
Az OVER-ben ilyesmi már régen nincs; a kiválasztásnál, a pozíciók elosztásánál kizárólagos szempontok az együttműködés, a lojalitás, a feltétel nélküli hűség, és persze némi seggnyalási hajlam.
Ott tartunk, hogy a pénzügyminiszter Varga Mihályt egy szem kivételként rajongjuk körbe, mivel ő az a valaki, aki nem tökéletesen süket és vak ahhoz, amit az irányítására bíztak.

A NER-t felváltó OVER-ben az önkormányzatiságnak a világon semmi értelme nincsen. A Fidesz időben, többször, és nyíltan lekommunikálta, hogy amely települések a jövőben "nincsenek velük", azok egyben aláírják, hogy "ellenük vannak". Nekik semmi szükségük ellenzéki partizán-fellegvárakra. A lázadókat meg kell büntetni.

Ha valakinek kétségei lennének, akkor az emlékezzen vissza az első Orbán-kormány, és a Főváros akkori viszonyára.
Vagy tekintse meg, hogy Esztergom városa milyen mértékben lett ellehetetlenítve az elmúlt négy évben csak amiatt, mert a független polgármester nem parírozott a fideszes képviselő-testületnek.

Persze a Fidesz nem állt meg ennyinél. Az erőltetett központosítás elé az önkormányzatok, azzal az elvükkel, hogy a polgárok önön, szűkebb környezetük ügyeiről önmagukat kormányozva (=önkormányozva) döntsenek, önmagában zavaró akadályt gördítettek.

Első körben tehát államosítottak: elvették az oktatást és az egészségügyet a településektől.
Majd kegyet gyakoroltak, a végtelenségig tartó szívességre kötelezve a településeket: az önkormányzatok adósságának jelentős részét átvállalták.
Legvégül benyújtották mindezekért a számlát: jelentősen megnyirbálták az önkormányzatok bevételeit, a különböző iparűzési-, építmény-, és egyéb helyi adókat.

Sikerült tehát kiüresíteni az önkormányzatokat, elvenni a súlyukat az emberek mindennapi élete szempontjából.
Mert mi érdekel egy átlagembert?
Egészség, oktatás, munkahely, szolgáltatás, kereskedelem, közbiztonság, kultúra, sport... Ezek nagy része állami monopóliummá vált.

De tegyük fel, hogy akad olyan település, ahol rátermett, helybéli, közismert és ciklusok óta megbecsült polgármester dolgozik. Megéri-e konfrontálódni a megválasztásával a kormányzattal? Megéri-e kockáztatni, hogy esetleg ciklusokon keresztül elzárulnak a fejlesztési források a település felé?
Milyen hatásköre, kompetenciája van mondjuk egy pár ezer fős kistelepülésnek manapság?
Eldöntheti, hogy melyik 20m2-es közterületet burkoltatja be viacolorral? Hogy a tárgyévben melyik hétvégeken fognak falunapot tartani? És hogy ezeken kik lesznek a fellépők? Hogy mely családok jogosultak a szociális zsákos burgonyára?

Ezért valóban nem éri meg. A Fideszre persze megéri szavazni, de a többség - esetünkben 100 választópolgárból 53 - inkább otthon marad.


2., Választható alternatívák, illetve a választói politikai kultúra és reflexió teljes hiánya

Magyarországon negyed évszázadnyi demokrácia sem volt elegendő ahhoz, hogy az emberek aktív tagjaivá váljanak egy-egy kampánynak. Csak birkamód eltűrjük, hogy elárasszon minket a zsigerekre ható, ordító öngólokkal tarkított plakátdömping. A politikai reflexió ma addig terjed, hogy egyes merész fazonok Hitler-bajuszt, fordított horogkeresztet pingálnak a Jobbikos plakátokra, esetleg még azt is odaírják, hogy "náci".

Pedig amilyen kevés érdemi programpont volt a múlt hétvégéig, annyira sok könnyű ziccert adtak fel a pártok.
(Mivel budapesti vagyok, ezért értelemszerűen a fővárosi plakátállapotokat tudom részletesebben elemezni.)

A Fidesz felkapván a Vezér által kiadott "Folytatjuk!" jelszót, a regnáló, és újrainduló polgármestereinek plakátját a Folytassa, XY!- felirattal látta el.
Ha azt hinnénk, hogy a Fidesznek van stílusa, netán maradt még bennük valami egészséges önirónia, azt mondhatnánk: parádés ez a kis fricska, önön alkalmatlanságuk beismerésével.
Akinek esetleg még nem esett volna le: a "Folytassa,...!"-sorozat a '60-as '70-es évek Angliájának népszerű, kultikus, egész estés elemekből álló, egymással összefüggésben nem lévő filmfolyama volt; később hazánkban is indokolatlan népszerűségre tett szert.
A bárgyú, óvódás, kissé szexista poénkodáson kívül állandó jellemzője volt ezeknek a filmeknek, hogy a bennük felvonultatott összes karakter tökéletesen kétbalkezes módon volt alkalmatlan arra, ami a dolga lett volna.
Ez a leírás bántóan jellemzi a Fidesz akármelyik politikusát - csekély, de nem jelentéktelen különbség, hogy a filmbéli szereplők legalább jó szándékú idióták voltak...

Az MSZP kreált egy nem túl ötletes, kissé erőltetett, de voltaképpen szellemes óriásplakátot, melyen egy stilizált vonalhálózati térképen a jelenleg regnáló Fidesz-hatalmasságok nevei voltak feltüntetve megállónév gyanánt, hm-hm, nem rossz, ne de... mindezek után odavésték a plakát aljára, hogy "Az utolsó esély!".
Igen, az.
Nektek.
Az hazai úgynevezett demokratikus, liberális baloldal szétaprózódásának, majd lassú eltűnésének örvendetes folyamatának utolsó harmadában egy kétségbeesett, és elbaltázott segélykiáltásnak tűnik ez a felirat - igaz, legalább őszinte.

Az Együtt-PM+DK egy darabig égette, fűrészelte, és fejszével csapkodta maga alatt a fát az amúgy jobb sorsra érdemes Falus Ferenccel (akibe ezúttal, ezredikként a sorban nem kívánok egy újabbat belerúgni), majd briliáns húzással előkapta Bokros Lajost.
Az embert, aki bármiféle tehetségnek, vagy képességnek a tanújelét nem adta sohasem.
Aki a Horn-kormány Ratkó Annájaként a nevére vett egy bestiális gazdasági-szociális megszorító csomagot, amivel az utolsó pillanatban mentette meg az országot a csendben besomfordáló államcsődtől.
Ennek az embernek, aki világ életében azt csinálta, amire fölülről utasították, két évtized elég volt, hogy a megszépítő emlékezet a "keménykezű, megfontolt, bölcs szakember" jelzőkkel borítsa be.
Mikor a Zalai földbirtokára visszavonult Haynaunak volt mersze elindulni a képviselő-választáson, a feldühödött tömeg szinte kidobta a Megyeházáról.
Bokros Lajos ezzel szemben 2 évtizeddel a Bokros-Csomag után, a választók szavazatának 36%-át zsebelte be Budapesten.
Ez a jelenlegi magyar választói kultúra.

A Jobbik jó érzékkel plakátozta tele a fővárost egy kalocsai-mintás alkotással, ezzel is beismerve, hogy a súlyosan cigányfertőzött, leszakadt kistérségi települések képezik azt a komfortzónáját, amelyből még kommunikációjában sem kíván elmozdulni.

Az LMP minimalista kampányából akkor se tudnék semmit felidézni, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, talán annyit lehetne rebegni, hogy valamit akartak a biciklikkel.

Érdekes, és egyben kínos kérdéseket felvető színfolt volt a cirka fél százalékos támogatottságú (értsd: 200 választóból egy szimpátiáját bíró) Liberális párt, mely a plakátján azt a pandaszemű kukkeres tagot futtatta, aki önmagát úgy definiálta: Én nem vagyok Falus Ferenc. Gyalázatos, hogy ma, MaO-on, 2014-ben ezt kell, hogy jelentse a "Komoly ellenzéki" szlogen.
Nagy bajban vagyunk, ha valóban EZ a komoly ellenzék.


A magam részéről a világon semmi meglepőt nem találok abban, hogy az emberek mindezek után magasról tettek az önkormányzati választásra, meg a népképviseletre.

Amíg a demokratikus választás időről időre azzá a kérdéssé egyszerűsödik le, hogy melyik kezembe harapjak a szavazófülkében, melyik lehet a sok rossz közül a legkisebb, addig a normális reakció az, hogy az ember nem választ.

Egyetlen módja valamiféle békés, polgári átmenetnek az, hogy az emberek minél nagyobb hányadban szabotálják a választásokat. Mert azt senki nem állíthatja komolyan, hogy mondjuk egy 10% körüli választói részvétel legitim kormányzást eredményez.
Látható, hogy a NER álarca mögött felépített OVER-t a jelenlegi ellenzék nem képes leváltani.
Csak reménykedhetünk, hogy valahol, egy eldugott favella legmocskosabb bódéputrijában már megszületett az az új Petőfi, aki emelheti a zászlót, hogy a megfelelő pillanatban beállhassunk mögé.

Addig nem tehetünk mást, mint hogy otthon maradunk a szavazás napján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csonkamenny.blog.hu/api/trackback/id/tr986799343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása