Csonkamennyország

Nyugalom, a blog nem döglött, csak alszik. :)
De már felébredt, és egy olyan témával tér vissza, aminek a terve eddig, ilyen mértékben még sehol nem volt nemhogy megvalósítva, de még leírva sem. Egy országos méretű, egyfajta közmunkaszervezetről lesz szó, nagyon nagyot kívánok ezúttal harapni, és csak remélni tudom, hogy nem fog a torkomon akadni. Sok esetben már most látom, hogy az ügyeskedőknek és szélhámosoknak kedvező kiskapukat teremt a rendszer, míg ugyanott a jószándékú, becsületes, valóban segítségre szoruló elé gátakat emel a visszaéléseket megelőzni kívánó szabályozás... De mint mondtam, ez egy új, és nagy volumenű feladat, ami elhivatott, és a lehető legtisztességesebb emberek közreműködését igényli.
Tehát: a Magyar Munka Szervezet.

Személyi összetétel

Bűnözők
Jogerős, letöltendő börtönbüntetésüket töltő elítéltek. Őrájuk igen nagy szükség lesz, főleg a szervezet felépülésének korai időszakában. Ők fogják ugyanis felépíteni azt az öt nagyobb, régiós Munkaközpontot, ahol a későbbi munkásokat, és a családjaikat, illetve a szervezetet működtető civileket elszállásolni, etetni-itatni, gyógykezelni, tanítani-képezni, szórakoztatni fogják.
Ennek a mikéntje egy gyors, egyszerű, és magas támogatottsággal bíró törvénymódosítással zajlana, mely szerint adott tárgynaptól minden börtönbüntetés kényszermunkává változik át.
Természetesen eleinte a súlyosan közveszélyes, pszichopata vagy egyéb gyilkosokat, gyújtogatókat, stb-ket nem lehetne az építkezésekre kivezényelni, de idővel ők is megkapnák a maguk csákányát a kőfejtőben. Ez egy olyan intézkedés amúgy, amelyet a közvélemény már epekedve, sürgetve vár évtizedek óta.
Ez a változtatás hármas haszonnal járna, úgymint
- a már említett érdemi munkavégzés, aminek a pénzben kifejezhető értéke ellensúlyozza a fogvatartásuk költségeit;
- a szabad levegőn való, alkotó fizikai tevékenység, ami kifárasztja, és kicsit lefoglalja a rabokat, így kevesebb energiájuk marad unatkozni, és egymást szekálni;
- a rendszeres kemény munkától kapnak egy emberi tartást, egy alázatot és állóképességet, amit szabadulásuk után esetleg a civil élet hasznos tagjaként tudnak kamatoztatni (jelenleg csupán a kifinomult bűnözési technológiákat tudják a börtönben egymástól ellesni).
A büntetésük leteltével a Szervezet természetesen hajlandó fogadni azokat, akik nem tudják, és nem akarják a bűn világában folytatni az életüket újra, ezúttal természetesen már sima Munkásként, változatosabb munkákkal a lehetőségek között.
Számadatok: jelenleg a magyarországi börtönök átlagos kihasználtsága 140%-os. Évente nagyságrendileg 18.000 ember fordul meg a BVI-ek valamelyikében, és átlagosan, egy időben 11.000-en töltik a büntetésüket. Ez tehát állandó 10.000 embert, zömében férfit jelent (a szigorúan őrzötteket leszámítva).

Hajléktalanok
Amint az alapvető, minimális komforttal rendelkező központok elkészültek, érkezhetnek is a társadalom leginkább veszélyeztetett, és leginkább segítségre szoruló tagjai, az időszakosan, vagy életvitelszerűen hajléktalan emberek.
Az ő begyűjtésük (nem szép szó) első körben önkéntes, másodikban kényszeres alapon történik, egyszerűen az államnak felelőssége van egyrészt a méltatlan helyzetben élőkkel szemben, másrészt kötelességei vannak az alapvető szociális és higénés elvárásokkal rendelkező többi állampolgárával szemben is.
A folyamat, ami az önbecsülését elvesztett hajléktalanból öntudatos munkást farag, egy általános egészségügyi vizsgálattal, alapvető ellátással, és természetesen tisztálkodással, haj-szakáll és körömnyírással kezdődik. Előtte/utána egy fertőtlenítés és élősködőirtás következik.
A krónikus, súlyos betegeket természetesen nem lehet kihajtani a pusztára, a töltéseket építeni, őket, és az esetleges akut betegeket a MMSZ központi kórházában kezelik.
A kicsit feltáplált embereket pedig egy-két hét beleszoktatási időszak után lassan, fokozatosan munkára lehet fogni. Sok esetben az évek során fizikálisan teljesen legyöngült, a kannás bortól elhülyült emberekről van szó, tehát nagy csodát nem szabad tőlük várni, ha nem is egyénre szabottan, de valamennyire állapot alapján megítélten, személyre szabott munkákat kell nekik adni.
Számadatok: nem túl friss, 2003-as becslések szerint, melyeket egyébként évek óta többé-kevésbé stagnálónak tartanak, 30.000-re tehető az országban a hajléktalanok száma, ebből BP-en él 15.000. Ők nem rendszeres, állandó hajléktalanok; a legrosszabb helyzetben az év egészében utcán (BP: 2.000 fő), vagy szálláson (BP: 6.000 fő) élők vannak. Összességében nagyságrendileg 10-15.000 főt jelent, zömében egyedülálló, ritkán párban élő, gyermektelen 40 körüli férfiakat.

Állami gondozottak
Nem gondolnánk, hogy ők egy jelentős tömböt alkotnak, de egyrészt mértékük az előző csoportokéval hasonló, másrészt mind közül ők igénylik legjobban a fentről jövő szigort és rendszert.
Az állami gondozói rendszer jelenleg egy gyerekmegőrző, ahonnan páros lábbal rúgják ki a gyereket az Életbe 18 éves korában, örülve, hogy végre megszabadultak egytől. A gondozóik, tanáraik leterheltek, fásultak, a tanítástól minden időt elvesz a felesleges és állandó fegyelmezés. ÁG-ak lévén, a szüleikről nem érkezik nyomás, inspiráció, hogy tanuljanak, hogy legyen jövőképük. 18 éves korukra nehogy egy szakmára, de még egy érettségire sem tesznek szert. Milyen életlehetőségei vannak egy zárt intézményben felnövő embernek, egy barátok, rokonok, ismerősök nélküli világban, a zsebében párszázezer forinttal, amit az állam spórolt neki? A buli, a pia, és a drogozás a hirtelen jött új barátokkal, aztán nemtől függően a piti bűnözés, vagy a prostitúció. Lakhatás, szakma, munka nélkül, mindössze annyi ismeretanyaggal, amit az intézetben az elnyomottak galerijében, vagy a csicskáztatottak keserű kenyerét fogyasztva felszedett...
Ennél a MMSZ még akkor is jobb alternatíva, ha egész nap követ töretnének a srácokkal.
Pedig még csak erről sincs szó: személyre szabott, változatos munkák, tanműhelyek, mezőgazdaság, kézműves termékek előállítása, mellette tanfolyamok, képzések, könyvtárhasználati lehetőség, egy cigaretta, alkohol, és drogok nélküli, zárt közösségben.
Számadatok: 2006-ban 23.000 gyerek élt állami gondozásban, a csecsemőktől a majdnem felnőttekig bezárólag. Ebből 8.700 nevelőszülőknél, marad aktuálisan 14.300 fiatal. Évente átlagosan 120 gyerek tölti be a 18 éves kort. Ha a gyermekotthonoktól 12 éves korukban kezdi el átvenni a fiatalokat a Szervezet, akkor induláskor 2.000 sráccal lehet számolni. Többségében fiúk (lányokat kevésbé adnak ÁG-ba, illetve őket szívesebben is fogadják örökbe), cigányok, nem ritkán kisebb-nagyobb mértékben fogyatékosak.

Menekültek
Hazánkban most már évtizede élnek tartósan különféle, jellemzően Délszláv háborúk elől menekült emberek, akiknek se a hazaküldése, se a továbbengedése, se a beintegrálása nem megoldott. Ezen férfiakat és nőket tárt karokkal fogadja a MMSZ, hogy az itt tartózkodásuk ideje alatt se fásuljanak bele a tétlenségbe. A menekülteket a legkevésbé népszerű, leginkább megterhelő munkákkal célszerű kényeztetni. Szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy mennyire nem ragaszkodok két kézzel ezekhez az emberekhez: nemcsak én, hanem a társadalom egésze, különösen azok, akik a menekülttáborok közelében élnek.
Amennyiben valakinek a kemény munka kevésbé tűnik kecsegtető alternatívának, mint a hazautazás megkockáztatása, annak sok szerencsét kívánunk új otthonában.
Számadatok: Jelenleg Debrecenben, és Bicskén élnek menekültek táborokban, az ő összlétszámuk 1.500 körüli lehet, valószínűleg a kétharmaduk az, aki nem szedné azonnal a motyóját némi munkalehetőség hallatán, így kb 1.000 munkás kéz folyhat be innen.

Szenvedélybetegek
Természetesen nem a kávéfüggőket, a láncdohányosokat, vagy mondjuk a több szelvénnyel lottózókat akarja a rendszer bezsupálni, hanem kizárólag a keménydrog-függőket.
Ezek az emberek terhet jelentenek a társadalom számára, folyamatos veszélyeztetettséget a környezetüknek, rengeteg fájdalmat a szeretteiknek, és igazából ők maguk is szabadulnának ettől a szenvedélytől.
A súlyos szenvedélybetegeket a drogforrásától távol, lehetőleg minél jobban elszigetelve kell tartani addig, amíg a szervezetük kellően meg nem tisztul. Természetesen ez sem megy markos ápolói, és szakértő orvosi felügyelet nélkül.
A szer hiányán kattogó agyat mivel lehetne legjobban lefoglalni, mint a munkával?
Számadatok: '94 és 2003 között, egy jellemzően növekvő tendencia végén, 2003-ban 15.000 regisztrált kábítószer-függőt tartottak számon. A növekedés mértékét figyelembe véve, illetve a rendszerbe be nem kerültekkel is számolva, kb 16-17.000, zömében 20-40 év közötti férfikéz várható innen.

Fogyatékosok
A bentlakásos pszichiátriai intézmények "bölcs" felszámolásával a kórházak pszich. osztályai csak a dühöngő, ön és/vagy közveszélyes betegeket, illetve kisebb számban a folyamatos ápolást igénylőket tudták ellenőrzött keretek között tartani. A magukat ellátni önállóan, vagy kis segítséggel képes, szelídebb pácienseket szélnek eresztették.
Ezek az emberek nemcsak furcsák, de sokszor zavarbaejtőek, vagy ijesztőek a többi embertársuk számára, és ez sokszor ugyanígy igaz fordítva is.
Nagyobb probléma, hogy a versenyszférában szinte egyáltalán nem juthatnak munkalehetőséghez, főleg a mai munkaerőben gazdag időben. Tehát potenciális hajléktalanokról beszélünk, akik jellemzően csak szociális és egyéb segélyekből tudják fenntartani magukat.
Ezeknek az embereknek szükségük van egy közösségre, egy állandó tevékenységre, az se baj, ha nem túl kreatív, csak folyamatosan kitöltse az életüket; és legfőképpen igénylik a rendszeres felügyeletet.
Az ő elhelyezésük, mindennapi életük a "normális" emberektől részben, érthető okokból elszigetelten kell, hogy folyjon. És az sem problémamentes, de bizonnyal megoldható, hogy számukra testhezálló munkát találjanak.
Szükséges továbbá szakképzett egészségügyi és ápoló személyzet jelenléte az esetükben.
Számadatok: az adatok meglehetősen kuszák, egy táblázatban láttam összevetve a 2001-es és a 2008-as adatokat. Mindenesetre 2001-ben 577.000 érzékszervi, mozgásszervi, és szellemi fogyatékos ember élt az országban, ebből a szellemi fogyatékos 56.000. A KSH 2001-es adatai szerint a fogyatékos szakellátáshoz tartozó bentlakásos intézményekben az értelmi fogyatékosok aránya 89,8 százalékos. 2008-ban az SZMM adatai szerint 16.174 fogyatékos ember élt bentlakásos intézményben, közülük mindössze 1.378 ember lakóotthonban. Az intézetekben lakó pszichiátriai betegek száma további 8.000. A fogyatékos emberek körében az inaktivitás 76%-os.
Ember legyen a talpán, aki ezekből a számokból valamit ki tud hozni... Számoljunk első körben 8.000, enyhébben szellemi fogyatékos, tartósan munkanélküli emberrel.
(Természetesen ha a rendszer felfut, akkor rendelkezésre állnak még benne tartalékok a többszázezres, egyéb módon fogyatékos, zömében a foglalkoztatásból ezidáig kiesett embernek is.)

Tartósan munkanélküliek
Elérkeztünk az utolsó, legnagyobb, legsokszínűbb csoporthoz. A tartósan szakmájában, vagy egyáltalán munkát találni képtelen, zömében segélyekből és alkalmi munkákból valahogy eléldegélő, rendszeresen kisebb büntetőjogi és szabálysértési ügyekbe keveredő emberek a rendszerváltás óta görgetett, egyre duzzadó csoportja ez.
(Természetesen létezhetnek kapcsolatok, átfedések az eddig felsorolt halmazokban lévőkkel is.)
Ebből a nagy tömegből kerülnek ki a fizikálisan és szellemileg leghasználhatóbb állapotban lévő potenciális munkások. Ők rendelkeznek valamilyen, akármilyen képzettséggel, iskolában, vagy autodidakta módon felszedett szakmával. És nem utolsó sorban ők azok, talán egyedüliként, akik nem csak a kényszerítő erőt, a nyűgöt érzik a MMSZ-be való belépésben.
Viszont egyúttal ők a legproblémásabb csoport is, a legnagyobb igényekkel, a legkülönfélébb, egyedi, speciális problémákkal és élethelyzetekkel.
Pl.: a férj évek óta állástalan, segélyeket vesz föl. Erős, egészséges, tettrekész ember, enyhe alkoholizmussal és elfojtott keserűségekkel. Elvben tökéletesen alkalmas arra, hogy hátrahagyja a lakását, és felvegye az MMSZ-uniformist. Viszont nem hagyhatja ott a minimálbért kereső feleségét, a kis gyerekét, és mondjuk az idős édesanyját.
Vagy: lakása van, egyedülálló, a közüzemi számláit nem tudja fizetni. Ha bevonul, távol az otthonától, akkor a lakással, meg a be nem fizetett csekkekkel mi lesz?
Vagy: az apa, és az anya is alkalmasak (tartós munkanélküliség, segélyek, stb), a nagyszülőknél élnek, az ő nyugdíjukon élősködve, cserébe gondozzák őket; viszont ott van a veseelégtelenséges gyerekük, akit az egyiküknek naponta kétszer kell dialízisre vinni.
És így tovább. Tehát, hiába a nagy szám, illetve az idővel egyre rugalmasabb rendszer, eleinte kevesebb lesz az alkalmas, mint az alkalmatlan jelölt.
Pedig az alkalmatlanságok okait hamar célszerű felszámolni, mivel a rendszer egyik célja, és forrása a segélycsapok elzárása. Az álláskeresési támogatás, a rokkantnyugdíj, és a GYES-GYED kivételével idővel minden megszüntetendő (kellene hogy legyen).
Az alkalmas jelölteket eleinte önkéntes jelentkezés alapján, majd annak elfogytával rászorultsági alapon határozza meg a hivatal. A mérlegelésnél prioritása van az életkornak, a családi állapotnak, az életkörülményeknek, a munkanélküliség időtartamának.
A megfelelő jelöltek (és később közvetlen családjuk) behívó-szerű levélben kap értesítést a munkábaállásról. Mindenki kap egy hónap kegyelmi időt! Ez a feketegazdaság kiszürkítését segíti, azaz akit addig feketén dolgoztatott a munkáltatója, és nem akarja a munkaerőt elveszíteni, az lehetőséget kap, hogy gyorsan bejelentse őt. (Persze az ilyen trükkös megoldások nem maradnak nyom nélkül, pl a munkaviszony relatív folytonosságának, pl évi 150 bejelentett munkanap, fenn kell állnia onnantól.)
Számadatok: Magyarországon 2012 őszén megközelítőleg 500.000 munkanélkülit tartottak számon, közülük 47% volt azok aránya, akik tartósan, azaz egy évet meghaladó ideje nem találtak állást. Ha belegondolunk, hogy mennyi tartósan leszakadt térsége van hazánknak, így nem tűnik merész becslésnek, hogy első menetben 150-180.000 emberre lehet számítani.

Összegezve, egy feszített tempójú kiépítési fázis után egy rövid, alacsony létszámmal lezajló próbaüzem után egy gyors felfutás várható, az első időben 197-233.000 közötti potenciális munkással.
Ez a több, mint kétszázezres embermassza még a tervezett öt nagy országos régióba szétosztva is egyenként egy 40-43.000 fős tömeg. Érzékeltetésül ez megegyezik nagyjából Dunakeszi, vagy Hódmezővásárhely lakosságának számával. Viszont a feladat korántsem lehetetlen; ha ízetlen hasonlatot akarnék hozni, akkor azt mondanám, hogy Birkenauban csak a dolgozó foglyok száma 81.000 volt.
Ez természetesen csak a munkások száma; ennyi embert őrizni, foglalkoztatni, etetni-itatni, tanítani, gyógykezelni, szállítani kell, az épületeket, eszközeiket karbantartani, mindezt adminisztrálni... Ha csak 20 emberre számítunk egy civilt, ami egy derűlátó becslés, feltételezi a rendszer önellátóságát és olajozottságát, az akkor is pluszban 11.000 (régiónként 2.200) ember, plusz a fővárosi központban dolgozó irodisták, ami szintén pár száz fő.
Amíg az alaptáborok építése zajlik a rabok bevonásával, addig ezen emberek kiképzése, rendszerhez szoktatása is elkezdődhet.

Facebook-csoport