Ebben a blogban már nem egy alkalommal (pl itt vagy itt) elmélkedtem arról, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés helyett mi volna a jó, működőképes alternatíva.
A feudalizmust kizártuk (sajnos); a kommunizmust és a nácizmust kipróbáltuk, és hát nem vált be; az egyéb, szemészi kultusz alapú diktatúrákat pedig ne is erőltessük.
Maradt tehát - jobb híján - a népképviseleti demokrácia, ami elvben jobb, mint pl egy személyi diktatúra.
(Habár érdemes két zárójel között elgondolkozni azon: egy diktátor vagy egy kegyetlen, harácsoló zsarnok, vagy egy tehetséges, jószándékú népvezér. Ez ugye 50-50%. Ha azonban a "tömegeknek" engedünk beleszólást a nagy dolgokba, akkor legjobb esetben is, mennyi lehet a rátermettek aránya? 10%? A maradék 90% populista, harácsoló, gyarló, hazug, korrupt, alkalmatlan, akinek a mindenkori többsége elnyomja a szerencsés 10%-ot is. Zárójel vége.)
Kimaradt viszont (ezidáig okkal) egy "berendezkedés", az anarchia. Ami, megrögzött hívei szerint korántsem káosz, hanem "hatalom nélküli rend."
Valóban így volna?
A történelem során nem ismerünk olyan, tartósabb időszakokat egy-egy ország, vagy nép életében, amikor anarchiában éltek volna.
A felülről szervezett forradalmak, vagy trónfosztások idején többnyire csak a személyek változtak, a rendszer nem. A kevés számú valóban alulról szerveződő forradalmak-lázadások pedig vagy hamar elhaltak, vagy némi fejetlenség és káosz után megtalálták az útjukat valamely megszokott szervezési-vezetési rendszer felé.
Nem véletlen tehát, hogy az anarchia "langyos vizét" eddig még sehol nem találták fel. A fejlett emberi közösségek ugyanis törekednek a magasabb rendű kooperációra.
Erre persze az anarchia-hívek előhozhatják példának a kis, zömmel vidéki közösségeket, vagy magányos, családnyi egységben gondolkozó, tanyákra visszavonult, önellátó, egymást segítő embercsoportokat.
Ez valóban az anarchia fenntartható, ideális világa lenne?
Nézünk egy egyszerű példát, amin keresztül megismerhetjük az emberi makroközösségek mindenkori struktúráját is.
A szétszórt, laza tanyaközösségen keresztül halad egy kisebb vízfolyás.
Egyszer az egyik ember, valamelyik családfő gondol egyet, és ácsol rá egy hidat. Tegyük fel, hogy ő se nem hídépítő, se nem gyakorlott ács, és az eszközei is kezdetlegesek.
A híd megteszi, de nagyobb esőzésekkor, áradásokkor megcsúszik, rosszabb esetben összedől, elviszi a víz. Télen szétfagy, nyáron kiszárad - kellemetlenül sokszor kell javítgatni, vagy éppen újraépíteni a semmiből.
De látják ám a többiek is, hogy "lett" egy kis híd. Átkelnek, átkelnének, de a híd tulaja megelégeli ezt: én vesződök vele, ti meg használjátok, elkoptatjátok, leterhelitek?
Nos, jó, edd meg a hidadat, mondják amazok, és mindenki megépíti a saját kis hídját.
És látják, hogy ez így rossz. Mindegyik hitvány, mindegyik csak vesződik vele.
Összebeszélnek hát, hogy együtt, közösen építsenek egy nagy hidat. Tartósat, csinosat, időjárásnak ellenállót, nagy terhelést elbírót.
Többen nagyobb, vastagabb fákat is bírnak mozgatni, szorosabbra húzzák a kötéseket, mélyebbre verik az ékeléseket.
Összeadják a saját tapasztalataikat, és a legrátermettebb vezeti az építkezést.
Mikor elkészül a híd, mind nagyon boldogok. Van egy közös élményük, egy közös cél, egy közös erőfeszítés, ami összekovácsolja őket. Egy teljesítmény, amire büszkék lehetnek.
De a híd állandó karbantartásra, őrzésre szorul. Nehogy egy-egy lustább helybélinek eszébe jusson tüzelőt vételezni az anyagából, ezért markosabb legényekből állandó őrséget szerveznek. A legjobb hídépítő pedig festi, javítgatja, a korhadó részeket cserélgeti, szintén főállásban.
Ez persze nincs ingyen, hiszen akik a híddal foglalkoznak, nem tudnak pl élelmiszert termelni otthon, vagy tüzelőt gyűjteni. Így hát, a híd használói, mindannyian kis ellátmányokkal látják el őket a szolgálataikért cserébe.
A közösség fejlődött? Igen! Mindenki jól járt? Igen! El kellett ehhez fogadni bizonyos megkötéseket, kompromisszumokat kellett kötni, el kellett fogadni mások utasításait? Sajnos, de igen.
Vegyük akkor sorra:
Közös, magasabb cél - Szervezés és irányítás
Hídépítő Mesterember - Specializáció (vagy rendes néven szakosodás)
Együtt elvégzett munka, és elért cél - Közösség
"A folyón lévő fahidat építő tanyasiak vidéke" - a családnál szélesebb, közös Identitás
A Híd Ünnepe, pl az átadás évfordulóján - közös rítusok (Spirituális közösség)
A hidat őrző erős emberek, akik akár fejbe is vághatnak, ha rosszban sántikálsz - Karhatalom, Erőszakszervezet
A hídmesternek és az őröknek fizetett hozzájárulás - Adó
Az ember, aki mindezt megszervezi, és irányítja - Választott Vezető
A fene vigye el! De hiszen ez már teljesen úgy néz ki, mint egy szokványos, ismert társadalmi modell, adóval, rendőrséggel, és hatalmasságokkal...
Ezért van tehát az, hogy az ember nem él anarchiában, azt meghagyja a tizenéves lázadóknak, helyette inkább a jó kooperációra törekszik. Ha hagyják.
Felhasznált irodalom:
Tankcsapda: Hatalom nélküli rend
Junkies: Apám vegyél nekem egy lakást
Facebook-csoport
Utolsó kommentek