Csonkamennyország

1979-ben születtem, a Külcsínváltás idején alig 10-11 éves. Mégis, ahogy teltek az évek, úgy nyílott ki az elmém az engem körülvevő világ történéseire egyre inkább, és úgy vettem észre azt, hogy mennyire rosszul haladnak a dolgok.
Azt ugye belénkmantrázták, hogy a szocializmus rossz volt, fenntarthatatlan struktúra, beteg ideológia, stb stb. De valahogy nem láttam azt, hogy az új világ sokkal jobb lenne.
Azt láttam, hogy abból a kevésből, a "rosszból", mennyit lehet eladni, ellopni, tönkremenni hagyni bezárni. Mindig, újra és újra rácsodálkoztam: még ez is megvolt? Még ennyi mindenünk van?
Akkoriban, tizen-huszonévesen kezdtem el mondogatni: ha ezt az országot jól vezetnék, és ha az emberek összefognának egy közös célért, akkor 20 év alatt egy mini Svájcot, egy mini Japánt lehetne csinálni. (Hiszen azt láttam: még mindig mennyi mindenünk van!)

Hogy miért éppen Svájc, vagy Japán?

A "gazdag, jómódú, fejlett" országok közös vonásai, hogy rendelkeznek a felsorolt dolgok közül legalább eggyel: tengerpart, nagy terület, magas népességszám, ritka és/vagy értékes ásványkincsek, turisztikai vonzerő, a háborús dúlásokból való kimaradás.
Svájcra ezekből az utolsó kettő igaz, Japánra az első és a harmadik. Ezen két ország sikere nyilvánvalóan nem abból ered, hogy lakosai "jó helyre születtek", mondhatni beleültek a készbe.
Tehetség, tanulás, szorgalom, akaraterő. Ezzel rendelkeztek, csakis.
Vizsgáljuk meg, milyen termékeket társítunk ezen két, kiragadott országhoz: bankrendszer, óra, csokoládé; illetve óra, zsebrádió, telefon, motorkerékpár. Mind prémium, vagy a maguk idejében annak számító termékek és szolgáltatások, melyekhez minimális nyersanyagfelhasználás, és maximális technológiai felkészültség, leleményesség, és precizitás, azaz magas hozzáadott szellemi érték szükséges.

A blog munkacíme nem véletlenül volt a "miniSvájc".

Ezt végül elvetettem, helyette lett az, ami. Hogy miért? Mert én nem egy Svájc ver.2.0-át szeretnék magam körül épülni látni, hanem egy Magyarország ver.1.0-át.
Mink van még mindig (ami amúgy a két példaországnak történetesen nincs)? Mi az, ami a mai világban, és a közeljövőben egyre nagyobb értékké válik?
Megint csak soroljunk magyar húzótermékeket: szalámi, bor, paprika... Így van, ez bizony mind mezőgazdasági, élelmiszeripari termék. Nem importálható nyilván egyik ország megoldása sem a mi egyedi problémáinkra.

Mára Magyarországon elég sokminden hiánycikk lett. Amiből biztos nincs hiány, az a munkakedv, az alkotókészség, a leleményesség, a szellemi tőke. Itt mindenki csak annyit akar, hogy végezhessen valami értelmes munkát, amiből megélhet - ennyit, és nem többet.

Persze az út nem könnyű. A jelenlegi, beteg, torz, embertelen, hazug, kizsákmányoló vadkapitalista világrend, aminek táplálékláncában valahová egészen legalulra küzdötték le ezt az országot 23 év alatt, nem érdemes a további működtetésre. Volt idő belátni, hogy minél inkább szerettünk volna az euroatlanti integráció legstréberebb tanulói lenni, annál mélyebbre löktük magunkat a gödörbe. A kérdés tehát nem az, hogy váltani kell, hanem az, hogy hogyan, merre, és ami fontosabb: megéri-e a tízmillió magyarnak még egy fél emberöltőn át összeszorított fogakkal, konokul szembemenni azzal a jeges szélviharral, amit a változásban ellenérdekelt hatalmasságok fognak fújni?

Ez a nép Trianon óta azt hallgatja: na emberek, az a helyzet, hogy most egy kicsit még rossz lesz. Most még húzni kell egyet a nadrágszíjon. De aztán, ha ezt kibekkeltük, akkor majd sokkal jobb lesz.
Ki tudja, meddig lehet még ezt a dumát lenyomni az emberek torkán?

Egy jó barátom, aki épp kivándorlás előtt áll, és amúgy tőle sem idegen a nemzetmentés gondolata, azt mondta nemrég: Rájöttem, hogy itt teljesen mindegy, hogy Kun Béla, Szálasi, Rákosi, Kádár, Gyurcsány vagy Orbán a góré. Amíg ebben az országban magyarok élnek, ez a szemét, dögöljön meg a szomszéd tehene is-mentalitású, miért segítsek másnak hát nekem ki segít-hozzáállású, irigy, széthúzó, besúgó önző nép él, addig minden szar marad.
Én erősen akarok hinni abban, hogy tévedett. Máshogy nem megy.

Ja, és ha már Trianon, gyorsan eloszlatnék néhány téves reménykedést. Ezen az oldalon nem lesz "Trianonozás", legalábbis részemről biztosan. Tessék egy pillantást vetni a blog címére. Majd erre a kis kínrímre a húszas évekből: Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország!
Ez nagyon jól hangzott, akkor.
Ma Magyarország összes gondjára nem megoldás, hogy a nem létező tankjainkkal bevonulunk Kolozsvárra meg Kassára, és az oláhok meg a tótok fejére koppintunk. Lesz majd erről a témáról egy hosszabb bejegyzés is, egyelőre ennyit. Nekünk egy csonka országból kell mennyországot építeni.

Lassan eljutottunk oda, hogy akkor végülis miről is lesz szó?

Tudni kell, hogy én nem vagyok valami tudós ember. A végzettségem technikus, soha nem foglalkoztam a szakmámon kívül semmi egyéb dologgal mélyebben.
Csak nyitott szemmel és füllel járó, gondolkozni próbáló ember vagyok, aki nyitott mások véleményére. És akinek persze szintén van egy elképzelése, egy véleménye - az olvasó pechjére többnyire sajnos mindenről. :)

Terítékre fognak hát kerülni komoly, fajsúlyos témák, az országot mélységben érintő kérdések, és egészen piti, piszlicsáré dolgok is, amik csak szimplán élhetőbbé teszik a környezetünket.
És, mivel a közösségi közlekedés mondhatni hobbim, ezért előre szólok, hogy sok, túlzóan szakmai, vagy félszakmai értekezés is lesz a blogban.

És hogy mi a célom ezzel az egésszel? Leginkább, reálisan szemlélve semmi. Tudom, hogy nem fog ettől semmi megváltozni. Nem fog a nép pajzsra emelni (a befagyott Duna jegén - lehet még fokozni), nem leszek se miniszterelnök, se király, se semmi. De nem is ambicionál a dolog. Egyszerűen csak szeretném magamból kiírni az évek során felgyűlt gondolatokat - és érdekel, hogy mások mit gondolnak minderről.

Ez a lényeg: egy vitablogot szeretnék, ahol mindenki hozzá tud tenni az ötleteléshez.
Mindenki véleménye érdekes, de két dolgot azért szeretnék előrebocsájtani.
1., Nem elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy mit miért nem lehet. Az érdekel, hogy mit hogyan lehet, vagy hogyan lehet jobban. Az olyan véleményeket köszönöm, de nem kérem, hogy:
- Ezt ezzel a bunkó néppel nem lehet megcsinálni
- Ezt úgysem fogják engedni a különféle hatalmasságok
- Ez ütközik az Alkotmánnyal, a BTK-val, az Ensz-alapokmánnyal, stb stb.
Az első kettőről eleget írtam fentebb; az utolsó pedig egyszerűen nem érv. Ha egy normális, jó gondolat/javaslat akadálya a fennálló törvénykezés, akkor azt a jogszabályt át kell húzni, át kell írni, meg kell szüntetni. És kész.
2., Az írásaimból óhatatlanul át fog sütni az, amilyen én vagyok. Erre gyorsan le lehet csapni, mindenkinek világnézeti szájíze szerint, be lehet engem nyugodtan címkézni, leszek én itt ballibsi, komcsi, antiszemita, rasszista, náci, anarchista, idealista, royalista, centralista, decentralista, antidemokratikus, stb stb. És, miután az összes vélt vagy valós titulust megkaptam, el lehet majd gondolkozni: hogy lehet valaki ennyire sokféleképpen szélsőséges? Elárulom: úgy, hogy igyekszem, ahogy életem során mindig igyekeztem, a sok dologból kiválogatni azt, ami belőle a legjobb. Nem vagyok ilyen vagy olyan, csak -remélem- pusztán normális. Igen, talán egy kicsit idealista is. Kövezzetek meg ezért.

A lényeg tehát: kommentelni, kommentelni! Egy regisztráció fél perc, és ingyenes. Megtörténhet, sőt, mivel közel sem vagyok tévedhetetlen, ezért biztos sokszor meg is fog történni, hogy valamit utólag javítok, egy komment alapján. Ha egy ötlet jó, akkor akár egy az egyben beemelhetem a bejegyzésbe. Vagy egy teljesen új tematikájú bejegyzés alapjává is válhat.
Ha valaki mégis jobban kapaszkodik a fészbúkba, az sincs hallgatásra kárhoztatva, íme:
https://www.facebook.com/pages/Csonkamennyorsz%C3%A1g-blog/578684258816322?ref=ts&fref=ts

Első megjelenés: 2013. Március 28.