A trilógia utolsó részében átnézzük, hogy mik azok a területek, ahol a MMSZ munkásait praktikusan be lehet vetni, illetve hogy hol működhetnének a nagyobb regionális központok.
Az öt nagy Regionális Központ
A kiindulási alapot szolgáltassa a nagyobb Büntetés-végrehajtási Intézetek elhelyezkedése az országban:
Első megközelítésben:
- Közép Magyarország és Budapest: Tököl környéke (Tiszántúli oldal)
- Északnyugat Magyaro.: Szombathely-Sopronkőhida-Győr háromszög
- Délnyugat Magyaro.: Pécs környéke, a Mecsektől északra fekvő rész
- Délkelet Magyaro.: Szeged környéke
- Északkelet Magyaro.: Tiszalök környéke
A helyszínek pontos kijelölésében fontos szempontok, ami alapján a végleges, ideális helyek meghatározhatók:
- viszonylagos elzártság
- nagy területű, zömében állami, vagy olcsón állami tulajdonba vehető földterületek (és termőföldek)
- meglévő létesítmények felhasználásának lehetősége (régi TSZ-ek, gyárak, laktanyák, tanyák, stb.)
Természetesen az öt nagyobb központ mellett sok, kisebb, alkalmi, vagy éppen állandó jellegű telephely létesítése is szóba jön, sokszor a munkák természetéből adódóan kötelező jelleggel.
A szervezet strukturális kialakításának kezdeti időszakával párhuzamosan az elítéltek munkájával épülnek fel a kiinduló, minimális komforttal bíró, de már az állandó tartózkodásra megfelelő szállások, raktárak, kiszolgáló épületek, műhelyek. Ezekhez eleinte a honvédség biztosít eszközöket (sátrak, szerszámok, kerítések, gulyáságyúk, stb formájában), illetve létesülnek a sátrak mellett félig állandó, vagy esetleg a későbbiekben állandóra korszerűsített épületek gerendából, fából, bontott építőanyagból, és a meglévő, álló épületek felhasználásával is.
Ebben a fázisban elkezdhetnek érkezni az első majdani munkások, elsőként a legkevésbé igényes körökből.
A második, de még elég korai időszakban ők javarészt a rabok által megkezdett munkát folytatják, egészítik ki, gyarapítják.
Amikor már azonban a Szervezet túllát a saját létének problémáin, akkor elkezdődhet az értékteremtő munka is. Ezt négy nagy csoportra osztottam fel.
Bontás
Egy olyan tevékenység, amire többnyire még a legképzetlenebb, legtrógerebb, legügyetlenebb, legalkalmatlanabb ember is képes.
A legtöbb esetben túl szofisztikált eszközpark sem kell hozzá. Előnye továbbá, hogy a bontandó építmények legtöbbször elhagyatott környezetben vannak, így a munkások nem zavarnak senkit, illetve mivel sok esetben évtizedek óta elhagyatottan álló romokról van szó, ezért maga a munkavégzés sem sürgetett, senki által.
Magyarország a torzóban maradt, reménytelenül félbehagyott építkezések, és a szocializmusból örökölt, működtetni nem akart vagy nem bírt létesítmények földje, tetézve a kiürült, kiöregedett lakók által egykoron lakott lakóingatlanokkal úgy a városokban, mint vidéken.
Ezeket mindenekelőtt vizsgálni kell:
- Adható-e kis ráfordítással értelmes funkció a létesítménynek (épület, vasútvonal, reptér, stb)?
- Ha a továbbépítésre, felújításra, egy esetleges funkcióváltással akár a közeli jövőben nincs pénzügyi lehetőség, akkor az őrzés, az állagmegóvás nem kerül-e többe, mint a várható megtérülés?
- Kiemelt helyi, vagy országos védelemre érdemes-e? Ha igen, akkor van-e olyan állapotban, hogy érdemes foglalkozni a megmentésével?
- A tulajdonosa könnyen fellelhető, és kártalanítható-e? (Ha éppen nem állami, vagy önkormányzati tulajdonról beszélünk.)
Amennyiben mind a négy kérdésre negatív a válasz, akkor el kell szakadnunk az épített örökségünk egy darabjától, és bontani kell. Az ország épített történelme túl régi, és sokszínű ahhoz, hogy minden épületre műemlékként kellene tekintenünk.
- A bontással a Szervezet értékes, felhasználható építőanyaghoz jut,
- a felszabaduló, kitakarított terület könnyebben értékesíthető, hasznosítható,
- a bűnözés egyik jellemző gócpontjai is felszámolódásra kerülnek,
- esztétikai, imázsszempontból sem elhanyagolható változás.
Örvendetes volna, ha Magyarország pár év alatt eljutna oda, hogy a borostyánnal benőtt rozsdazónák, semmibe vezető iparvágányok, és romkocsmák országából a funkcionális, élettel teli épületek, parkok, és zöld területek országává váljon.
Ezen az oldalon lehet csemegézni a bontási célpontok közül, és rengeteg még meg sincsen említve, tehát a Bontási ágazat ellátná a Szervezetet munkával jópár évre.
Karbantartás
Ezzel a gyűjtőnévvel jelölök minden olyan tevékenységet, ami nem hoz létre újat, hanem a már meglévőt javítja, fejleszti, gondozza.
Magyarország sajnos a rendszerváltás óta a Drágán és rosszul építek, majd hagyom szétrohadni-Országgá vált. Én azt szeretném, ha a jövőben a Mindent karbantartok-Országgá válna. Persze az EU pénzosztási politikáját ismerve nem csoda, hogy így történt, elvégre üzemeltetésre sosem adnak pénzt, csak fejlesztésre, de ez egy beteges, és sehová sem vezető dolog.
A karbantartás témakörhöz szükség van sok olyan, megelőző jogszabály-módosításhoz, illetve állami beruházáshoz, ami nélkül nem hatékonyan, vagy éppen sehogy sem tudna működni ez az ágazat. Mivel ide elég sok minden tartozik, ezért ebben a bejegyzésben csak felsorolásszerűen térek ki rájuk, később némelyeket részletesebben kifejtek közülük, azok akkor az arra mutató linkké fognak változni.
- vasúti-és közúti járművek szerelése, javítása, fényezése
- háztartási nagygépek, és háztartási célokat ellátó, ipari méretű gépek szerelése
- varrás, stoppolás, átalakítás
- aztbesztmentesítés
- alsóbbrendű és mellékutak kátyúzása, szőnyegezése
- fekvőrendőrök bontása vagy átépítése
- elektromos felsővezetékek szigetelése
- kémények javítása, szervízjárdák javítása, kéménybélelés
- csatornahálózat tisztítása, és egyéb közművek cseréje
- tűzcsapok ellenőrzése, javítása, cseréje, hozzáférhetőségének biztosítása
- vízelvezető árkok tisztítása
- vasúti területek növényektől és egyéb szeméttől való tisztítása
- közterületek grafiti-, tag-, és firkamentesítése
- illegális sitt-és szeméttelepek felszámolása
- műemlékvédelemmel kapcsolatos egyszerűbb feladatok
- lomtalanítás, szelektív hulladékbegyűjtés
- létező, vegyes hulladék kézi válogatás, bontandó darabos hulladék bontása, válogatása
- invazív és/vagy allergén növény és állatfajok elleni küzdelem
- közterek, városi parkok elhalt növényzetének eltávolítása
- közterek, virágágyások földjének cseréje, forgatása
- nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek gondozása
- túraútvonalak, tűzrakók, padok, szemetesek, túristajelzések, magaslesek karbantartása
- szennyezett földű területek talajcseréje, szennyezés semlegesítése, rekultiváció.
A lista valószínűleg nem végleges, nekem is jutnak még eszembe dolgok, és kommentekbe is várom a javaslatokat.
Építés
Nem titok, hogy Magyarországon két aszályos évet követ egy árvizes. Évtizedek óta ennek isszuk a levét, és ez a klímaváltozással beköszöntő szélsőséges ingadozással csak egyre súlyosbodni fog. A csapadék egyenetlen eloszlása már most látható károkat okoz, és nem úgy tűnik, hogy ez a trend változna.
Magyarország egy vízgyűjtőteknőben fekszik. Ez egy adottság, amit ki kellene használnunk: amíg szomszédainknál a hirtelen lezúduló esők csak elmossák a talajt, a hirtelen felolvadó hóréteg nem tud maradéktalanul beszívódni a földbe, hanem a nagyja idefolyik, tavaszi árhullám formájában, addig mi bővelkedünk az édesvízben. Csak azt kell elérnünk, hogy mikor felesleg van, az ne romboljon, hanem be tudjuk fogni, hogy amikor szükség lesz, fel tudjuk használni. Ilyen egyszerű ez.
A gát, tározó, és csatornaépítési program csak egy, a nagyszabású földmunkák közül, ahol a Munkáskezekre szükség van.
A másik nagyprojekt, a mi Hoover-gátunk, a Nagymarosi erőmű lehet.
Egyéb területek (a majdani linkké válás a következő felsorolásra is igaz):
- föld alatti hulladéktározók építése
- vasútvonalak kétvágányúsítása, villamosítása (esetleg műtárgyakkal)
- alacsonyabb rendű utak városi elkerülő szakaszainak építése (műtárgyakkal)
- víznyelők átépítése
- még meglévő kőburkolatok felszedése, belvárosi, óvárosi területeken való lefektetése
- "viacolor" burkoló gyártása, belterületen járdaként való fektetése
- járdák akadálymentesítése (külvárosokban is)
- külterületi kerékpárutak építése
- szociális, egészségügyi, oktatási, állam-és közigazgatási intézmények teljes körű energetikai és gépészeti felújítása.
Mezőgazdasági önellátás, később piacra termelés
Az MMSZ-en belüli élelmiszerből történő önellátás számos pozitív hozadékkal jár:
- kevesebb állami kiadás
- friss, jó minőségű élelmiszer
- gyengébb minőségű, parlagon heverő, nehezen megművelhető földek feltörése, művelésbe vonása
- a zömében vidéki, telekkel, földdel rendelkező, de azt addig nem művelő Munkások számára egy tapasztalat, ismeretszerzési lehetőség
- a sok kézimunkát igénylő, ezért nagyiparilag nem gazdaságosan előállítható, kisiparilag feldolgozott termékek feleslegének értékesítése, abból bevételszerzés
- őshonos, munkaigényes, kevesebb, de jobb minőségű végterméket biztosító állat-és növényfajták termesztése-tartása.
Az állam minden, olcsón elérhető forrást megragad, hogy a Munkásait élelmezze: kétes eredetű, hamisított, de az egészségre nem káros lefoglalt élelmiszerek, humanitárius és segélyszervezetektől kapott tartós élelmiszerek, kereskedelemben nem, vagy nagyon nyomott áron értékesíthető szépséghibás zöldségek-gyümölcsök, rövid lejáratú idejű élelmiszerek, gyártási hibás selejt élelmiszerek is a táplálkozási paletta részei, de a legtöbb alapanyag a Felvásárlási Lehetőség nevű program adja. Ez abból áll, hogy az állam az igazoltan hazai termelőtől származó élelmiszert, az aktuális piaci ár 70%-áért korlátlan mennyiségben átveszi.
Az első években a lokális mezőgazdaság termelékenysége még az önellátást sem fedezi majd, de várhatóan a gyümölcsösök termőre fordulása, illetve a helyi kis húsüzemek felfutása azaz 3-5 év múlva már saját márkás lekvárokkal, gyümölcslevekkel, befőttekkel, sajtokkal, és húskészítményekkel lehet feltölteni a Szociális Bolthálózat polcait.
Utolsó kommentek