A közlekedés következő, nagy csoportot alkotó résztvevői a gumikerekes, egyéni személyi, vagy teherszállítást végzők, azaz a közúti közlekedést alkotó autósok és teherautósok.
A rendszerváltásig az ebbe a rétegbe való tartozás az alig-alig elérhető luxust jelentette, az ezt követő ugrásszerű társadalmi motorizáció új kérdéseket generált, melyek többségére azóta sem érkeztek válaszok. A mindenkori kormányzat az autósokat/közúti szállítmányozókat fejőstehénnek tekinti; a fejlesztések terén pedig ellenségnek.
Magyarország nemcsak tízmillió futballbíró, hanem tízmillió KRESZ-t csuklóból megreformálni képes, potenciális autóversenyző hazája is. Nehéz lesz olyasmiket írnom ennek fényében, amik mindenki tetszését elnyerik - de nem is ez a cél.
És még egy előzetes megjegyzés: nekem bár sok éve van jogosítványom, amit nem félek használni is, vezetni mégsem szeretek túlzottan. Ennek ellenére sem tartom magam autó, és autósellenesnek.
Szemléletváltás: a fejőgépről való levétel
Magyarországon még mindig tartja magát az uralkodó szemlélet: akinek van pénze autót venni, fenntartani, az fizessen, mint a katonatiszt. Egész állami, és állam közeli pénzsajtók épültek ki erre alapozva.
Arra már kevesen, és kevésszer gondolnak, hogy a teherfuvarozókat ugyanezek a sarcok többszörösen, többféleképpen sújtják, márpedig ezek beépülnek minden egyes termék árába, amit közúton szállítanak A pontból B pontba (azaz szinte mindenbe).
Annyiféle változatos sarc létezik, hogy az lenne a csoda, ha nem maradna ki néhány a most következő felsorolásból. Mindenesetre következzenek a legjellemzőbbek, a nagyból a kicsi felé haladva.
Üzemanyag
Magyarország a térségben, de még Európán belül is a legdrágábbak között van az üzemanyag fogyasztói árát tekintve. Mivel a kőolaj kereskedelme világpiaci árakon, a nagyobb kitermelőket leszámítva egységes áron zajlik adott időben, ezért a különbség jellemzően a rárakódott egyéb tételekből jön össze. Áfa, jövedéki adó, útalap, környezetvédelmi alap, meg még ki tudja, mi.
A Fidesz ellenzékben azt hangoztatta: az üzemanyag árának csökkentése csak kormányzati szándék kérdése. Most, hogy a kezükben a lehetőség, ők sem igyekeznek élni ezzel. Miért is tennék? Nem ellenségei ők sem a pénznek. És így el is jutunk a 450 ft-os üzemanyagárig.
De mondhatjuk: rendben van, fizessen a használó. Aki többet használja az utakat, többet szennyez, az fizessen többet. Igen ám, csakhogy...
KRESZ és a Rendőrség
A jelenlegi KRESZ kisebbik felét gyakorlatilag el lehetne, el kellene felejteni. A különféle szabályok nagy hányadáról ordít, hogy életszerűtlen kivételeket tüntet fel általános helyzetként, jogi vagy műszaki csűrés-csavarás, vagy simán csak ésszerűtlen és betarthatatlan.
Ezeknek a nagyszámú, és fölös szabályoknak egy értelmük van: lehetőség a sarcolásra. Segítségül társulnak hozzá az abszurd sebességhatárok, az illogikus előzési tilalmak, az építkezések után fél évekre kint felejtett korlátozó táblák és/vagy felfestések.
A Rendőrség közlekedésfelügyelettel foglalkozó tagjai pedig (akik évek óta a személyi és anyagi fejlesztések nagyobb hányadát kapják) napi büntetési kvóták(!) elérése érdekében állnak az utak mentén. A "jobbik" eset, ha a rendőr már teljesítette, vagy teljesíthetőnek érzi az aznapi limitet, így némi árengedménnyel saját szakállra dolgozik.
Természetesen ezek felszámolandó, beteges dolgok. Ideje volna nagykorúsítani a magyar autós társadalmat: a túlnyomó többség nem azért ül autóba, hogy meghaljon, és közben másokat is a halálba, vagy a nyomorba rántson, hanem azért, hogy elérjen az úticéljához.
A KRESZ egy erős társadalmi párbeszédet és egyeztetést követő rostálásra szorul. Egyszerű, könnyen értelmezhető, de következetesen betartható és betartatott szabályok kellenek.
A Rendőrséget pedig időszerű volna az utakról a bűnügyileg fertőzöttebb városrészek, közterületek felé átirányítani. A bírságolási kvótákat váltsa fel a bűnfelderítési, vagy akár a bűnmegelőzési célprémium.
Kötelező biztosítás
Ez az a fajta sarc, amit az autósok nem közvetlenül az államnak, hanem azok strómanjainak, a tűzhöz közel lévő barátoknak fizetnek. Mert biztosítója nem lehet akárkinek.
Szeretik a gépjármű kötelező-biztosítást összemosni a kötelező egészségbiztosítással, mondván ott is folyamatosan fizetsz, hogy fenntartsd a rendszert, és hogy amikor megbetegszel, akkor ellássanak úgy is, ha nem vagy kitömve százezrekkel. A különbség viszont ordító a két rendszer között. Az EÜ szociális alapú, és masszívan veszteséges, mivel többet ad, mint amennyit elvesz. Ellenben a biztosítók rendre törhetik a fejüket, hogy hová dugják el év végén a profitot. Köszönhető ez annak, hogy míg a befizetés kötelező, nagy összegű, és rendszeres, addig a kifizetés nehézkes, alacsony összegű, és borzasztó szubjektív.
Alaptézis, hogy a biztosító ha lehet, akkor nem fizet, hanem mindent megtesz, hogy a károkozóra/kár elszenvedőjére hárítsa a terhet.
Közúti baleset esetén egy nem túl régi szabályozás értelmében nincs olyan, hogy minden résztvevő vétlen. Kell lennie vétkesnek, onnantól az ő biztosítója fizet mindenkinek. Igen ám, de hogy hálálja ezt meg neki a biztosító? Az addig szerzett bónuszbesorolásait elveszi. Ha pl valaki egy koccanásnál vétkes, és mondjuk bónusz3-asban volt, akkor onnantól három év balesetmentesen, amíg újra odaér (hiszen évente csak egyet ugorhat fölfelé). Abban a három évben sokkal magasabb, a balesetet megelőző időszak díjtételéhez folyamatosan közelítő összeget fizet. Ügyes!
Azokról az esetekről nem beszélve, amikor lopás, feltörés, jégkár, lezuhanó faág, stb sújtja az autót/autóst. Az ilyen vis major esetek alól a biztosítók az apróbetűs részekben próbálják kihúzni magukat. Persze ha a bőröd alatt is pénz van, akkor fizethetsz Cascot, meg egyéb, emelt szintű biztosításokat, de a fene se akarja/tudja az autója piaci árának tizedét kifizetni évente biztosításra.
Hogy kik járnak jól a kötelezővel? A biztosítók, illetve az a szűk kisebbség, aki biztosítási csalásokból él. Állítólag a többség kisemmizésének magyarázata a minimalizálási szándéka azon kiskapuknak, amiket a csalók kihasználnak. És kik járnak rosszul? Az autósok 99%-a.
Megoldás: a kötelező eltörlése. Ha egy balesetben a károkozó nem fizet, akkor lehet pereskedni, és kész.
Műszaki vizsga
Ezzel az újabb furmányos és többnyire értelmetlen sarccal az államnak, és az autószerelőknek adóznak az autótulajdonosok.
Mint már írtam: a legtöbb autós nem azért hajt ki a forgalomba, hogy otthagyja a fogát, vagy összetörje az autóját. Mindenkinek jól belátott, elemi érdeke, hogy megfelelő kormány-és fékrendszerrel, használható világítással és tükrökkel, megfelelő tapadású abroncsokkal közlekedjen.
Persze vannak szabad szemmel nem látható, vagy a normál üzemeltetés során nem észrevehető hibák, amik indokolják a rendszeres átvizsgálást, de meggyőződésem, hogy ez a mostan sűrűségnél négyszer ritkábban is elegendő volna.
Autópályadíj
A rendszerváltásig az autópálya építés állami feladat volt. Ez az építés sebességén, és a kivitelezés minőségén meg is látszott. Utána viszont hatalmas rablási lehetőség volt egyrészt a szereplőknek, másrészt a minket oly nagyon szerető Nyugatnak.
Az autópályák építéséhez az állam kölcsönöket vett fel (nyugati bankoktól), majd külföldi fővállalkozókat és kivitelezőket megbízva ugyanezt a pénzt azonnal visszatette a nyugati cégek zsebébe (meg a sajátjába, egy jó részét). És persze a kölcsönöket később visszafizette.
Az, hogy nálunk miért és miként épültek autópályák kétszeres, nem ritkán többszörös áron úgy, hogy a kivitelezői táplálék-piramis legalján lévő, tényleges munkát végző alvállalkozók közben ingyen dolgoztak, az egy komplett külön bejegyzést megérne.
Hogy az állam valamelyest pénzénél legyen, ezért bevezették, majd általánossá tették a fizetős autópálya-használatot. Kettős jeligével, egyrészt a használó fizessen alapon, másrészt a külföldi tranzit megvámolásának jogcímén.
Az autós persze nem hülye: az autópályák szellemutakká váltak, a forgalom áttevődött a régi, falvakon áthaladó, kétszer egysávos főutakra.
Az állam a helyzetet felismerve lépett: megszüntette az aránytalan és igazságtalan autópályadíjat. Nem, természetesen nem ezt tette: a főutakra szűkítőket, lassítókat, terelőket épített be, a települések elején fekvőrendőröket, brutális lassítótáblákat helyezett ki, sok trafipax-al, súlykorlátozásokat adott ki.
Hogy miért igazságtalan az autópályadíj? Mert az utak az adónkból épültek, a fenntartásuk az adónkból történik. Mindenki áfájából, aki kenyeret, tejet, gyógyszert vesz, vagy aki szja-t fizet. Az autós ráadásul már megfizeti a sarcot az üzemanyagban egyszer, a súlyadóban még egyszer, a környezetvédelmi hozzájárulásban (zöldkártya besorolástól függően) még egyszer. A fuvarozókat, mint vállalkozókat terhelő ezernyi egyéb költségről nem is beszélve.
Hogy miért ésszerűtlen az autópályadíj? Mert az autópálya az elsődleges, forgalmat gyorsító, a településekről a terhelést levevő funkcióját nem látja el. A közlekedésbiztonságot nem növeli egy üres autópálya. A lég-és zajszennyezést, az út menti épületeket rongáló rezgést nem csökkenti egy kihasználatlan autópálya.
Igazságos megoldás? Az idegen rendszámú járművek fizessenek az autópálya használatáért. Ez jogos, és ésszerű.
Úthasználati díj
Az ötlet reakció az autópályákról való menekülésre. Szándékát tekintve sima sarcolás, pozitív hozadékkal egyedül az államkincstár számára jár. A kivitelezés kapkodó, fejetlen, akadozó, és hibás. Ha nem tudnám, hogy a Fidesz csinálta, azt hinném, hogy a Fidesz csinálta. Sürgősen kukába vele.
Parkolási díj
Egy újabb sarc, ami kizárólag valakik haverjainak-rokonainak jó.
A parkolási díjat azzal az álszent indokkal vezették be, hogy a nem a parkoló környékén lakók ne foglalhassák el a helyi lakosok elöl a parkolóhelyeket.
Ácsi! A parkolás a legtöbb zónában délután hat, és reggel nyolc között ingyenes!(!!). (Mivel a parkolóőrök a nem fizetőket bírságolók munkaideje erre az időszakra nem terjed ki.) Éppen abban az időszakban ingyenes, amikor a helyben lakók is leraknák az autóikat?
Nem mondok újat senkinek, mikor azt mondom: a parkolási díjat egy olyan szolgáltatásért fizettetik ki, ami nem létezik. A parkolók zöme (sima járda, némi festékkel) már eleve ott volt. Az autókat nem őrzik. A parkolókat nem takarítják se a hótól, se bármi mástól. Mi itt a szolgáltatás, amiért fizetni kell? Városi autósként a városban való parkolás alanyi jog!
Persze etették azzal a népet, hogy az ebből befolyó összegekből fejlesztik a parkolási infrastruktúrát. Nos, hol vannak hát az őrzött, ingyenes parkolók, a parkolóházak vagy mélygarázsok a belvárosokban, a nagy kiterjedésű, tiszta és rendezett P+R parkolók a rozsdazónában, és a bevezető forgalmasabb utak mentén a városhatárban (megfelelő tömegközlekedési kapcsolatokkal)? Sehol?
És akkor a parkolási társaságok mindenki által tapasztalt, városi néptörténetek formájában terjedő botrányos és rendszeres visszaéléseiről, lehúzásairól, átveréseiről nem is szóltunk.
A parkolás egy ingyenes, és mindenki számára alanyi jogon járó jog. Pont.
Közúti infrastruktúra fejlesztésének irányai
A hazai gyorsforgalmi úthálózat gerince többé-kevésbé elkészült, vagy hamarosan elkészül. A Hegyeshalom-Budapest-Röszke, és a Záhony-Budapest-Letenye irányok készen vannak. A hiányzó kapcsolatok az országhatárig (Mátészalka-Záhony, Miskolc-Hidasnémeti, Mohács-szerb határ, Makó-Nagylak, Debrecen-Nagyléta) épülnek, vagy tervezés alatt állnak. Az M0-ás gyakorlatilag kész, az északi szakaszt kellene befejezni (11.út-10.út).
Erősen megfontolandó az M2-es kiszélesítésének terve Vácig, illetve az M4-es megépítése legalább Szolnokig; én személy szerint ezeket elnapolnám.
Ugyanúgy, ahogyan az ország közepén, és szélén végigfutó, megyeszékhelyeket összekötő autópályák/autóutak tervét is.
Ahol óriásivá duzzadt az "adósság", azok a két-és háromjegyű utak, a kisebb mellékutak területe, illetve a nagyobb városok körüli elkerülők megépítése. Mivel ezek nem látványos beruházások, ezért se dicsekedni, se a választáson kampányolni nem nagyon lehet velük; továbbá arányaiban sokkal kevesebbet lehet egy időben ellopni, ezért ezek mindig kimaradtak a szórásból.
Az is hozzájárult ehhez a mostoha hozzáálláshoz, hogy a kisebb forgalmat bonyolító mellékutak sokkal tovább bírják. De azért nincs az a csodaút, és az a kis forgalom, ami 40-50 év után ne kiáltozna teljes felújítás után.
Ezen utak felújítása sok pozitív mellékes hozadékkal járna azon a nyilvánvaló pozitívumon túl, hogy a vidéken, kis településeken élők életminőségét, lehetőségeit némileg javítaná.
Lehetőséget adna a helybéli, kisebb útépítő vállalkozásoknak, élénkítve a leszakadó régiók gazdaságát, mert:
- a kivitelezés nem szoros, feszített határidejű, mivel nincs szó türelmetlenül torlódó átmenő forgalomról
- alkalmazhatók régebbi, több élőerőt igénylő technológiák (ez a munkanélküliséget is csökkenti)
- a kivitelezés pontossága és minősége sem annyira éles, hogy egy kisebb vállalkozás ne tudná teljesíteni.
A felújítások teljes körűek lennének, műtárgyak felújításával, aljzatjavítással, burkolatcserével, árkok kitisztításával, szegélyező növényzet visszanyesésével, szalagkorlátok, táblák, fényvisszaverők javításával, pótlásával, buszmegállók felújításával.
A városi elkerülők építésekor, illetve egy-egy komolyabb kétszámjegyű útszakasz felújításakor felmerülhetnek forgalomgyorsítási fejlesztések is: szintbeli kereszteződések ritkítása, nyomvonal kedvező magassági vonalvezetése töltésre emeléssel és bevágásokkal, stb.
Az újonnan építendő töltéseknél minden esetben kelljen bedolgozni hulladékot is (pl erőművi, vagy kohósalak), illetve lentebb leírom, hogy még mit és hogyan.
Az új műtárgyak építésénél a MMSZ embereit nagy számban célszerű foglalkoztatni, mert bár a kézi munka lassabb, de ugyebár nem sietünk; viszont az ilyen jellegű építőipari ismereteiket később, a szabad munkaerőpiacra visszakerülve remélhetőleg jól fogják tudni kamatoztatni.
A városi, belterületi infrastruktúrában három dolgot emelnék ki, ami szerintem változtatásra szorul.
Körforgalom-fetisizmus
A körforgalom egy forgalomtechnikailag rendkívül ötletes megoldás, biztonságos, folyamatos haladást biztosít, olcsón kivitelezhető, külső erőforrás független (nem igényel jelzőlámpákat), olcsón karbantartható, és nem utolsó sorban esztétikus (legalábbis a felüljáróknál esztétikusabb).
Viszont nálunk ezt a találmányt is, mint oly sok mindent, idiotikusan alkalmazzák. Ahol szükséges lenne, ott nincs, forgalmas baleseti gócpontokon próbálunk évek óta élve átjutni, miközben egy épülő nagyáruház parkolójában 5-ös, 10-es nagyságrendben épülnek a körforgalmak. Oda minek? Vagy: miért ott?
Kistelepülések büszkélkednek a körforgalmaikkal, óránként az összes irányból beérkező tíz autó áthaladását biztosító kereszteződéseikben, miközben ahol indokolt lenne, oda meg nem épülnek.
Fordítsuk meg a trendet, akár a már meglévő, felesleges körforgalmak elbontásával párhuzamosan is akár.
Fekvőrendőr-fetisizmus
Minden, magára valamit is adó mellékutca elengedhetetlen kelléke a fekvőrendőr, jelezvén: ez egy békés környék, itt nincsen ám száguldozás!
A városokban a főútvonalakról letérni merészelőknek aztán folyamatos, lengéscsillapító-edző hullámvasutazás az osztályrészük. Le a jókörnyék-sznobériával, bontsuk le a faltól-falig épített, indokolatlan fekvőrendőröket!
Rengeteg, kulturált módja is van ám a sebességkorlátozásnak, pl.:
- A fekvőrendőrben az út szintjében abroncs szélességű vájat van vágva/kihagyva. Így lassítva, hintázás nélkül el lehet a vályúban haladni.
- A fekvőrendőr két félből áll, térben egymástól eltolva, némi átfedéssel. Lassan, köztük kis kormánymozdulatokkal elkanyarogva szintén nem kell a puklikra ráhajtani.
Ilyen fekvőrendőrök indokoltak olyan környezetben, ahol sok az általános iskolás korú, vagy annál fiatalabb gyerek.
Víznyelők
A Magyarországon szokványos és szabványos út széli, teherautók által mélyen az útba passzírozott rácsos víznyelők, melyek életük nagy részében gödörként funkcionálnak, kiváltása szegélybe rakott, amerikai/francia típusú víznyelővel. Szinte szégyellem ennyiszer felhozni őket, de ezt a cserét az MMSZ emberei, megfelelő szakemberek irányításával folyamatosan tudnák végezni.
Alkalmazott technológiák
Kátyúzásnál, aszfaltozásnál elvárható, hogy alapvető legyen az alacsony energiafelhasználású aszfalt, illetve a gumibitumen használata, netán ezen két technológia kombinálása. Nem lehet akadály ilyen üzemek létesítése, amennyiben a meglévők az igényeket fedezni már nem képesek.
A külterületi utak építésekor-felújításakor érdemes fényvisszaverő útburkolati szögeket (=macskaszem) építeni a felezősávba. Ez jelenleg valamiért (nyilván anyagi megfontolásból) nem elterjedt.
A fentebb említett, töltések belsejébe építendő "tározók" az elképzelésem szerint a következőképpen épülnének fel:
A lehumuszolt földre geotextilia kerülne, az eddig megszokottak szerint.
Arra az első réteg vízzáró lemez, ami a következőkből állhat:
- bontott vasbeton elemek (panelházak, villamossínek)
- bontott, káros építőanyagok (pl kohósalakból épített házak elemei)
- bontott, enyhén szennyezett tégla (két rétegben, a résekben átfedéssel, a két réteg között szigeteléssel)
Ez az alap nem lehet szélesebb, mint a majdani, felette lévő útpálya és a padkák együttes szélességének 80%-a.
Oldalsó falak, melyek ugyanezen elemekből állnak, kifelé gondosan szigetelve.
Az így létrehozott, felül nyitott alagutat bizonyos távolságonként szakaszolni kell (hasonló elemekkel), melyek egyrészt az esetleges hosszanti szivárgás terjedését hivatottak meggátolni, másrészt oldalsó merevítést adnak a szerkezetnek.
A felül nyitott alagútba (vagy félcsőbe) kerülhetnek olyan, jól tömöríthető, nem agresszív, maximum enyhe mértékben sugárzó, kellően homogén (vagy homogénesített), nem lebomló, kellő szilárdságú hulladékok (főként költségesen semlegesíthető, de enyhén veszélyes hulladékok) kerülnek. Rétegenként tömörítve, párhuzamosan épülve a töltés rézsűjével.
A tömörített rétegek közé fajtától függően, adott rétegvastagságonként szakaszolók kerülnek (pl azbeszt tartalmú hullámpala-hulladék).
Folyékony anyagok esetén elképzelhető megoldás, hogy fém, vagy műanyag hordókba töltjük a porszerű hulladékot (pl: kohósalak), és azt keverjük az olajokkal, savakkal, mérgekkel, amíg nem kapunk egy sűrű, sárszerű anyagot. Gondosan lezárva, a hordókat állítva, azok közeit finom szemcsés homokkal kitöltve a félcsövet faltól falig pakoljuk. Fontos, hogy a hordókban lévő anyagok egymással ne lépjenek olyan kölcsönhatásba, mely során robbanás, hő, nagy nyomás, gázok, vagy gőzök keletkeznek!
A födém ugyanúgy, bontási anyagokból készül. A négyzet keresztmetszetű cső alkotó elemeit, és az elválasztókat egymáshoz stabilan, kapcsokkal vagy egyéb módon rögzíteni kell!
A szerkezet falai és elválasztói készülhetnek a már többször bemutatott műanyag-lapokból is.
Arra szigetelés, majd tömörített töltésanyag kerül, a szokványos útépítési rétegrend szerint.
Az így megépített útszakaszok vízelvezető árkaiba adott térközönként vízminőség-mérő kisállomások helyezendők el. Bármilyen észlelt szivárgás esetén természetesen a létesítmény azonnal javítandó!
Utolsó kommentek