Csonkamennyország

Ugyan ezen blogon már többször ígéretet tettem arra, hogy az egészségüggyel NEM fogok foglalkozni, mivel nem értek hozzá, most mégis kivételt teszek. Van egy olyan szegmense a betegellátásnak, ami mindenkit érint, amivel a legtöbben először találkoznak betegségük esetén: a háziorvos/körzeti orvos, ahogy tetszik. Ez egyúttal az a pont is, ahol ízelítőt is kap a TB majdani szolgáltatásainak nívójából: a végtelen üldögélésekről különféle várókban, a megkülönböztetett figyelemről, a pihent és kedves, empatikus orvosokról.
Nekem szerencsém van, nem panaszkodhatok, mert a házidokim egy földre szállt angyal, egy igazi Orvos (nem Doktor, mint a többség), irtó lelkiismeretes, és szakmailag is felkészült. Viszon mellé (főként ennek is köszönhetően) borzasztóan leterhelt is. A napi nyolc órás munka nála úgy fest, hogy 4+1 óra a rendelőben, 4+1 óra a betegek lakásában, plusz az adminisztráció.

Van véleményem, és hosszasan lehetne írni a magyar egészségügy egyéb területeiről is, lehet, hogy egyszer majd meg is teszem, bár a feladat nem könnyű. A neten borzasztó nehéz konkrétumokat fellelni, az orvostársadalom egyébként is nagyon összetartó, és titkolózó is egyben.
Ám ezúttal koncentráljunk azokra a változásokra, amivel a háziorvosi szisztémát gördülékenyebbé, minden résztvevő számára könnyebbé tudnánk tenni.


Az egész rendszerről képet kapunk, ha bemutatok egy példát a saját életemből. Előrebocsájtom, hogy bár a szituáció extrém volt, a hétköznapi állapotok ettől nem sokkal jobbak - vannak, amiben pl egyáltalán nem.

2014 januárjának első teljes munkahete, hatodika, hétfő. Uszkve két, két és fél hete nem volt rendes ellátás, csak ügyelet. Súlyosbítandó a helyzetet, egy enyhe influenza-járvány volt kibontakozóban országszerte.
Én csupán anyám gyógyszereinek felíratása céljából mentem, így eléggé elkámpicsorodtam, mikor a rendelőbe belépve szembesültem a tömeggel.
Időpontom nem volt, be nem telefonáltam, hogy jövök.
10-kor érkeztem, 12-ig tart a rendelés. Nem ültem le, hagytam az öregeket ülni. Du. 1 körül, utolsónak mentem be. Addig vártam, hogy esetleg az asszisztens kijön körülnézni - nem jött. Kopogtatni, tolakodni nem akartam, mert mindkettőt bunkóságnak tartom.

Hogy lehetséges, hogy ekkora a leterheltség, és miért van az, hogy az antiszociális viselkedés megint jutalmazva van a normális hozzáállással szemben?

 - Magyarországon ma, tudomásom szerint, nincs szabad orvosválasztás. Körzetes rendszer van, ami annyit tesz, hogy mindenki a pontos lakhelyének megfelelő orvos alá tartozik. Ez mondjuk vidéken nem akkora ügy, de egy Budapest méretű városban könnyen elképzelhető, hogy valaki inkább menne "jó hírű" orvoshoz, mint esetleg szenvedne a sajátjával, aki történetesen nem annyira lelkiismeretes. Ez a rendszer azonban kijátszható, különféle speciális indoklásokkal lehet orvost váltani. Mint a bevezetőben írtam, az én háziorvosom a jobbik fajtából való - ennek híre is ment, így aztán mindig tele van beteggel. Súlyosbítandó mellékkörülményként a "váltóorvosa", akivel közösen viszik a körzetet, idős, nyugdíj előtt áll, új betegeket már nem vesz fel, és a régieket is igyekszik átpasszolni.

- A betegek többsége kényszerítve van arra, hogy a legtöbb bajával a háziorvosánál kezdjen. Talán nem teljes a lista, de ez alól kivétel a sebészet, szemészet, fogászat, gégészet, bőrgyógyászat, és talán a nőgyógyászat. Magyarán, ha valaki köhög, nem mehet el tüdőgondozóba, ha a hasa fáj, nem mehet a belgyógyászatra, ha viszket és hólyagos a bőre, nem mehet allergológiára. Pedig pl a szakrendelőkben elég benézni a háziorvos-köteles osztályok váróiba: többnyire konganak az ürességtől (míg a háziorvosok agyig vannak, ugye). Én elhiszem, hogy van abban némi szakmai megalapozottság, hogy egy beteg ne legyen a saját diagnosztája, mert előfordulhat, hogy atipikus betegsége van, és a tünetei félrevezetik. De ha ez statisztikailag 100-ból egy esetet érint (nem tudok itt sem pontos számokat), akkor ez nem fér bele a szakorvos idejébe? Megnézi, látja, hogy nem az ő szakterülete, átküldi az illetékes orvoshoz, kész. A betegnek ugyanannyi idő és fáradság, mintha ugyanezt a háziorvosa csinálta volna.

- Receptfelírás. Ez a túlbürokratizáltság tipikus állatorvosi lova. Miért van az, hogy egy receptet csak egy hónapra lehet felírni? Miért van az, hogy a ki nem váltott recept két hónap után elavul, kiválthatatlanná válik? Miért kell az, hogy egy receptre két pecsét, meg egy aláírás kerüljön? Komolyan, kit védenek ezzel? A beteget? Merthogy? Mennyire életszerű az, hogy valaki teszem azt kivált két havi gyógyszert, de közben meggyógyul, de azért beveszi. Vagy rosszabbodik az állapota, de nem megy orvoshoz, mert még van a régi gyógyszeréből, és továbbra is azt szedi. Vagy valaki idős, és meghal úgy, hogy hagy maga után egy csomó kiváltott gyógyszert, vagy kiváltható receptet. Mi a félelem, hogy az örökösök elosztják egymás között, és beszedik? Vagy eladják a feketepiacon? Na és? Ez az államnak hol káros? Hiszen előtte ki lett fizetve.
Ez az egész procedúra olyan időrabló, és annyira felesleges, hogy arra nincsenek szavak. Idős, beteg embereket havi gyakorisággal kényszerítenek egy kórokozó-tartályba való több órás ücsörgésre csak azért, mert anno ezt valami bürokrata főfigura kiszámolta, hogy így a biztonságos és a helyes.

- Táppénzes kontroll. Ez miért háziorvosi feladat? Nem erre találták fel anno az üzemorvosokat? Hol vannak ezek manapság?

- Alkalmassági igazolások. Egy újabb sarc. Nyilván nem sajnálom az orvosomtól pl azt az 5000 ft-ot, amit azért a sajtpapirosért fizettem neki anno, amit a jogosítványra való alkalmasságimkor adott úgy, hogy rám se nézett előtte. Miért nézett volna, hisz minden adatom BENNE VAN A GÉPBEN! Benne van, hogy nem vagyok mentálisan sérült, hogy szemüveges vagyok, hogy enyhe magas vérnyomás problémáim voltak, stb stb. Jut is eszembe: miért nem elég ehhez egy üzemorvos?

- Utolsó belsős infóm szerint egy rendeléskor 52 beteggel KELL tudnia az orvosnak emberségesen, a kellő szakmai alapossággal foglalkoznia. Ez egy négy órás rendelési időre leosztva betegenként, írd és mondd négy és fél perc. Ebben benne van a bevonulás, köszönés, hogytetsziklenni, elmondja, miapanasza, elmondja, vetkőzik, megvizsgál, receptet ír, tanácsot ad, kontoll időpontját megbeszéli, közben telefonál, felöltözik, kivonul, utána adminisztráció, és még két beteg között a doki eszik, iszik, dohányzik, wc-re megy.
Négy és fél perc. Nem csoda, sőt: az a normális, hogy minimum negyed órát bent van mindenki. Igenám; csakhogy a telefonos előjegyzéseket a négy és fél perchez kell ütemezni. Így megesik, hogy aki kilencre van behívva (de már fél kilencre bejött, hogy nehogy...), az csak 10 után jut orvos elé.

- A betegek behívása íratlan szabályok alapján zajlik, ami az erősebb kutya nemi életének kedvez. A szokásjog szerint, a rendelés első órájában a behívás érkezési sorrendben történik, majd utána az időpontosok jönnek. Belép a páciens, köszön, kérdez: xy doktorhoz/doktornőhöz várakozók közül ki az utolsó? Én. Rendben, akkor Ön után vagyok. Ez nagyjából működik addig, amíg valaki nem pofátlan. Ugyanis ő betolakszik valaki elé. Majd, mikor kijön, az nyomul be, aki őutána jött, és nem az, aki elé beelőzött... Ilyenkor magyarázkodhat a két védtelen, miközben a bűnös dolgavégeztével eliszkol.
Mikor már az időpontra jövők idejébe átlógnak a sorrend alapján érkezettek, újfent áll a bál.
Bonyolítják a helyzetet a következők:
 - visszahívtak, csak egy papírt adok be (15 percig van bent)
 - csak receptet iratok (15 percig van bent)
 - csak egy mondatot váltok a doktorral/nővel (15 percet van bent)
 - vérzik, ájul, sápadt, rosszul van - mondjuk, ez természetes, hogy soron kívül bemegy
 - hadd menjen be a kismama a pici gyerekkel - ez is természetes, oké
 - dicsák há itt vágyok már fél órája csák beszaladok árányoskám hamar végzek (15 perc)
 - kopogtat-benyit-bemegy, illetve van a kijövő beteg után besurranó (15 perc)
 - a legnagyobb agyrém, amit egyszerűen tiltanék: orvoslátogató! Ezek miért rendelési időben járnak? Miért nem a rendelés végén?

Ezek ismeretében tehát mit és hogyan kellene szerintem változtatni?

 - Nagyobb teret a szabad orvosválasztásra. Ez ugyan ideiglenesen még nagyobb terhet rakna a jó orvosokra (ami nekik amúgy több fejkvótapénzzel is jár), viszont idővel klientúra nélkül maradnának a goromba, paraszolvenciát elváró, trehány, lelketlen orvosok.

- Több szabadságot a betegeknek azzal kapcsolatban, hogy a bajukkal hová fordulnak. Ez tehermentesítené némileg a háziorvosokat, a betegeknek pedig legtöbbször kimaradhatna egy felesleges kör.

- Több üzemorvos, szélesebb hatáskörrel.

- A receptfelírás lazábbá tétele.

- Az időpontra előjegyzés megszüntetése. Aki nem szereti a tömeget, az eresszen meg egy telefont (amit az előjegyzéshez amúgy is megtenne): sokan vannak aznap? Igen/nem? Akkor megyek most/nem megyek.

- Mostanában rákaptam a "stadionozásra", szóval: nem normális az, hogy míg egy utolsó postán, vagy akármelyik útszéli telefonboltban van sorszámhúzó automata, addig egy rendelőben nincsen. Egy fél közepes stadion árából az ország összes háziorvosi rendelőjét el lehetne ilyen gépekkel látni. Nem lenne vita, tolakodás, ügyeskedés, nem kéne idegeneket hümmögve megszólítani, stb. Lenne három kategória: konzultáció; receptíratás és leletleadás; vészhelyzet. Az utolsó kettő mindig beékelődne két beteg közé, azaz mikor egy kijön, akkor az addig lehívott receptes sorszáma jelenne meg a kijelzőn. Kijönne az asszisztens, mondaná a sorszámot, odalépne hozzá a beteg, kinek íratja, valami extra kérés van/nincs, rendben. Mikor a következő beteg kijön, csak mondaná az assz. a sorszámot, a receptes beteg odalép, átveszi, köszön, megy.
Aki próbál ügyeskedni, és így besurranni, azt természetesen kidobná az orvos, hogy na akkor MOST húzzon egy konzultációs sorszámot, és kerüljön szépen a türelmesen váró sor végére.

Facebook-csoport