Csonkamennyország

A mostani bejegyzésnek három nagyobb, és két kisebb, zárójeles témája lesz.
A három nagy: a közigazgatás ügyfélbaráttá tétele; a személyi okmányok egységesítésének és használhatóságának kérdésköre, és az SZJA-rendszer. A két kisebb pedig a Katasztrófavédelem és a Terrorelhárító Központ szerepe, létének jogosultsága.

Ügyfélbarát közigazgatás

A blog első harmadában a kiadáscsökkentést, és a bevételnövelés lehetőségeit próbáltam kivesézni, ám szofter nevű kommentelőmnek köszönhetően csak nemrég jutottam hozzá egy igen érdekes, és tanulságos ábrához: A mi pénzünk Ugyan a számok 2011-esek, de vélhetően az arányok nem módosultak azóta sem olyan nagy mértékben, hogy tájékoztató jelleggel, egyfajta kiindulási alapnak ne használhassuk fel őket. Hangsúlyos, az önkormányzatok bevételei-kiadásai a rajzon nem szerepelnek!
Még az önkormányzatok halmazát nem számolva is szembeötlő, mennyi szót áldoztam miniatűr tételekre, és az egyik legnagyobbról, a Kormányzatiról pedig nem ejtettem szót (illetve csak az államadósságra vonatkozó, elég jelentős tétellel kapcsolatban.) Mostanáig.

A legfontosabb, kiindulási alap: az állampolgárra ne úgy tekintsünk, mint egy potenciális ügyeskedőre, akit fülön kell csípni, és meg kell büntetni, vagy mint egy igavonó baromra, akiről minél több bőrt le lehet nyúzni. Hanem úgy, mint egy ügyfélre, szem előtt tartva a legfontosabbakat: a választók a kormányzatot, az ő meghosszabbított karjaikat, a törvény-és jogalkotást, a végrehajtást, a hivatalnokokat és az ügyfélszolgálatokat nem azért helyezték képletesen maguk fölé, nem azért honorálják a tevékenységüket az adóforintjaikkal, hogy aztán bábáskodjanak felettük. Hanem azért, hogy bizonyos szolgáltatásokat vehessenek cserébe igénybe. Nagyon fontos tehát: az állam van a polgárért, és nem fordítva.

Ezt azonban nem elég hangoztatni, eszerint kell cselekedni is.
Legelső lépésként meg kell fogni az összes jogszabályt, országos és helyi szabályozást, törvényt, rendeletet, stb-t, olyan szintekre is lemenve, mint a Btk, a Ptk, vagy éppen a Kresz, és a szabályok harmadát (de szívem szerint a felét mondanám) kiszórni. Különös tekintettel az elavultakra, a be nem tarthatókra, a kiskapukat keresgélőket előnybe helyezőkre, a folyamatosan más szabályokkal ütközésben lévőkre, az önellentmondásokat tartalmazókra, és leginkább azokra, melyeknél a szabályra pontosan alkalmazhatók köre elenyészően kisebb, mint a kivételek köre.
Kevés szabály kell, de azok érthetőek, világosak, egyszerűek, könnyen betarthatóak, és következetesen számon kérhetőek legyenek. Nem az a cél, hogy az embereket minél többször csíphessük a szabályok megsértésén, hanem az, hogy az alapvető szabályokat betartva, egymással és az állam érdekeivel nem ütköző módon, harmóniában élhessenek, dolgozhassanak.
Dobjuk ki ezt a beteg rendszert, hogy minden probléma mellé egy hozzáértő, speciális jogi és közigazgatási tudással felvértezett szakértőt kell állítani, különben újra és újra megoldatlanul veti ki magából a bürokrácia gépezete.

Ezzel természetesen együtt jár némi bevételcsökkenés, hisz a kevesebb sarc (=ilyen-olyan illeték), és a kevesebb bírság értelemszerűen kiesést jelent az államkasszának.
Viszont ez a fajta átszervezés spórolást is eredményezhet. A kisebb jog-törvény-szabályzatrendszer kevesebb végrehajtót, irodistát, aktakukacot, csinovnyikot - nevezze, kinek ahogy a legkedvesebb - jelent, értelemszerűen az ezeknek fizetett bérhalmaz felszabadul. Kiürülhetnek továbbá kormányzati intézmények, irattárak, raktárak is, ezek fenntartási költségeitől is megszabadulhat az állam.
Persze lehet jajveszékelni, amiért mondjuk 200 000 hivatalnok egyszeriben elveszíti a kényelmes, biztos, jó zsíros kis állami állását, és az "utcára kerül". Ennek ellenére nem gondolom, hogy az adófizetőknek jószolgálati megfontolásokból kéne jóval a létminimum felett kereső irodistákat eltartani, csak azért, hogy nehogy az állástalanok halmaza megnövekedjen. Van éppen elég szegény, munkanélküli, vagy épp hajléktalan ember, akivel a rendszer nem törődik, ha ők nem fontosak, akkor a bürokraták sem fontosabbak náluk.

A maradék közszolgát viszont tisztességesen meg kéne fizetni, hogy nehezen korrumpálhatóak legyenek, illetve olyan versenyhelyzetbe kényszeríteni őket, ahol az alacsony teljesítmény az állás megüresedésével járhat. A teljesítményük pedig jól mérhető a hivatalok hatékonyságán, és az állampolgári megelégedettségen, a nyilvántartások naprakészségén, az ügyek és eljárások gyors lezajlásán, a várakozási idők csökkenésén.

Egyablakos, ügyfélközpontú kiszolgálás, ügyfélbarát közigazgatás, kisebb állam, elektronikus ügyintézés. Hányszor hallottuk már ezeket a lózungokat? És hány valósult meg belőlük? A feladat tehát adott.

Egyablakos kiszolgálás

Az elmúlt évtizedekben, de megkockáztatom, hogy az elmúlt évszázadban szokássá vált, hogy a hivatalok az állampolgárt irattárosként, és postásként használják. El kell intézni valamit? Hozza be hozzá ezt, azt, meg amazt, ezeket természetesen kérje ki a megfelelő hivatalban, amennyiben saját, hiteles eredeti, vagy hitelesített másolattal nem rendelkezik belőle (vagy ha rendelkezik, akkor is). Ha behozta, akkor az eredetit elvesszük, esetleg egy másolatot kaphat (de mindenhová úgyis az eredetit fogják kérni, szóval...), a kapott papírokkal fáradjon át a másik, meg a harmadik (negyedik, stb...) hivatalba, kérjen oda is időpontot, ők majd megmondják, hogy az ügyével nem itt foglalkoznak, hanem amott, hogy nem a jó iratokat hozta nem a jó helyről, és visszaküldenek hozzánk. És így tovább, a végtelenségig, mint az Asterix az olimpián című rajzfilmben.
Ennek mi értelme van?
A hivatalban minden irat, minden adat megvan. És minden számítógépesítve van! Minden lekérdezhető egy központi szerverről. (Ha mégsem, akkor miért nem? Miért nem tudja, nem tuHATja egyik kéz, hogy mit csinál a másik?) Az állampolgárnak nincsenek közigazgatási képesítései. A hivatalnoknak vannak. Miért az állampolgártól várjuk el, hogy ahelyett intézzen mindent, akit elvileg azért fizet, hogy az ő ügyében, az ő érdekeit maximálisan képviselve eljárjon?
Nem bonyolult tehát, mi lenne az üdvös: ennek, a jelenlegi rendszernek az ellentéte. A Hivatal alkalmazkodjon a Polgárhoz, és ne fordítva.
Új rendszer: bemegy a Polgár, azonosítja magát, elmondja egy ügyintézőnek (vagy interneten leírja és elküldi) a panaszát/problémáját, az ügyintéző rögzíti a tényeket, és viszlát. Az ügyintézés folyamatáról szükség szerint értesíti az ügyfelet, annak megnyugtató lezárultáról szintén. Probléma, hiányosság, véleménykülönbség esetén az ügyfelet megkéri, hogy további egyeztetés céljából újra fáradjon be oda, ahol legelőször járt, ugyanahhoz az ügyintézőhöz, akivel legelőször beszélt, egy neki megfelelő időpontban.
Egy ablak, max kétszeri megjelenés, semmi vegzálás.

Ügyfélközpontúság

Jelenleg, ha valaki valamit el akar intézni, akkor elmegy a hivatalba (munkaidő, egy szabadnap), esetleg interneten, vagy telefonon érdeklődik. Kér, és kap egy időpontot, átlagosan két héttel későbbre, munkaidőben, napközben. Odamegy (munkaidő, második szabadnap), intézkedik, visszahívják... stb.
Új rendszer: hivatalok ügyfélfogadási ideje ideje: hétköznap reggel 6-10 között, illetve délután 15-21 között. A reggeli-délelőttös műszak 10-től 14-ig végzi a belső dokumentációt és a tényleges ügyintézést, a délutános-esti műszak pedig 13-től 15-ig, az előző napról maradtat.
Hétvégén az ügyfélfogadási idő 10-18 között, szombaton és vasárnap.
Ebben a rendszerben a polgárnak nem kell egy teljes szabadnapot kivenni, kis szerencsével reggel, munkába menet előtt, vagy munka után elintézheti a hivatali teendőit. Ha mégis túl sok a tennivaló, akkor is csak egy fél napra kell kikérnie magát.
A hivatalnokoknak pedig nem tetszik az időbeosztás? Lehet próbálkozni a versenyszférában.

Elektronikus ügyintézés

Amit jelenleg így hívunk, az egy vicc, nagyjából és egészében semmit nem lehet ebben az országban se interneten, se telefonon elintézni. "Be kell menni", különben nem haladnak a dolgok. Amire minimálisan jó, az valamiféle kezdetleges információnyújtás.
Pl: az ember eljut egy űrlapig, amiről azt gondolja(!), hogy valószínűleg(!) az ő problémájához ez kell. Meggyorsítandó a későbbi eljárást, előre kitölti, otthon. Kinyomtatja, kitölti (kitöltési útmutató nélkül, vagy útmutatóval, ami semmit nem segít, hiszen hivatalnok-bikkfanyelven íródott, a szokásos jogi és/vagy közigazgatási ismereteket feltételezve, sőt, elvárva). Majd, ELVISZI a hivatalba.

Nem vagyok informatikus, nem tudom, hogy kell kinéznie egy olyan rendszernek, ami egyszerre biztonságos, és hatékony is. De pl elég csak a szomszédba elnézni, Új-Zélandra, ott létezik működő, használható, népszerű, és biztonságos rendszer. Ami máshol jó, azt nem szégyen átvenni.

Személyi okmányok

Nem szeretek kiesni a mérsékelt, higgadt, és tárgyilagos szerepemből, de azokat az embereket, akik a Személyi Számot alkotmányellenesnek nyilvánították (az elején lévő 1-es és 2-es miatt), akik a Munkakönyvet megszüntették, és akik a Személyi Igazolványból egy portré-név-születési dátum kártyát sorvasztottak, baltával csapdosnám agyon. Ezek tipikusan olyan lépések voltak, amelyek pozitív hozadékkal nem, de negatívval annál többel jártak.

Gondolatban nézzen bele mindenki az irattárcájába! Hányféle igazolvány van egy átlag embernél? Személyi, lakcímkártya, jogosítvány, TAJ-kártya, (néhányan még mindig őrzik a TB-kártyát, hátha...), adókártya, nyugdíjas igazolvány, foglalkoztatási kiskönyv, katonakönyv, útlevél, stb stb.
Szükség van EGY államhoz ennyiféle igazolványra? Amiknél mindnél figyelni kell az elévülésre, ha elvész, többnyire egyszerre vész el, akkor az ember csináltathat tízféle iratot tízféle hivatalban... Miért nem tudja megint az állam egyik keze, hogy mit csinál a másik?

Nem akarok a ló túloldalára átesni, a kutyáknál már bevezetett chipes módszert embertelennek, az alapvető szabadságjogokkal ütközőnek, és súlyosan arrogánsnak tartom, olyan dolognak, aminek az embereknél történő bevezetése a polcról levehető vonalkódos árucikk szintjére süllyeszti az egyént. (És be fogják vezetni, kötelező jelleggel, kétségünk ne legyen efelől. De ha mégse:)
Bőven elegendőnek tartok viszont egy darab kártyát, egy igazolványképpel, egy születési névvel és egy egyedi azonosítóval (mondjuk hozzuk vissza a személyi számot: 1/2(születéskori nem)-születési év+hónap+nap-négyjegyű véletlenszerű sorszám). Ez a kártya interaktív legyen, azaz telefon sim-kártya, vagy bankkártya jelleggel működve lehessen használni. Ezért kell még egy hat(vagy több) számjegyű titkos kód is.

A polgár összes adata megtalálható az államnál, valamilyen formában. Ezeket az adatokat tematizálni lehet, és szükséges, hogy a vonatkozó információkhoz csak az férjen hozzá, aki illetékes, és csak azokhoz férjen hozzá, amelyekben illetékes.
Kell egy állami adatbázis, ahol akár egy primitív, több munkalapos excel-fájlban összegezni lehet egy polgár életének összes fontos adatát.
Általános adatok: Név, születési idő, anyja neve, jelenlegi lakcím.
Iskolai végzettséggel kapcsolatos adatok: iskolák neve, tanulmányi időszak mettől-meddig, érettségi-technikusi-diploma eredmények, egyéb, nem állami képzések, el nem végzett iskolák...
Munkahellyel k. a.: munkahely neve, státusz megnevezése, munkaviszony tól-ig, munkanélküli, álláskeresési támogatásban való részvétel...
Családi állapottal k. a.: testvérek neve, házastársak neve, házasság időpontja, válások, gyerekek neve, születési ideje, özvegység időpontja...
Egészségüggyel k. a.: vércsoport, allergiák, gyógyszerérzékenységek, cukorbetegség ténye és foka, támogatottsági státusz, szedett gyógyszerek listája, szemüveg, protézis, és egyéb segédeszközök viselése, egészségügyi beavatkozások rövid leírása, időpontja, rendszeres kezelések...
Jogosítvány, és gépjárművekkel k. a.: kategória, megszerzés időpontja, E.Ü. alkalmasság, birtokolt gj-ek neve, típusa, frsz-a, gyártási éve, súlya, környezetvédelmi besorolása, elkövetett vagy elszenvedett balesetek leírása, időpontja, közlekedési vétségek, kihágások, szabálysértések listája, időpontja...
Nyugdíjjal és egyéb szociális ellátásokkal k. a.: minden, ami a nyugdíjjal kapcsolatos; Gyes, Gyed kezdete-vége...
Priusz: ez értelemszerűen az, ami: ítélet, büntetés, letöltés helye, időpontja, hossza...
Ingatlan-nyilvántartással k. a.: birtokolt ingatlanok pontos címe, hrsz-a, besorolása, terheltségi foka, szolgalmi jogok, megosztott tulajdonok, haszonélvezeti jogok...
Útlevél: az országból való ki-és belépéseket tudja dokumentálni, egyéb országok rendszereivel nyilván (eleinte) nem kompatibilis, azaz a hagyományos útlevelet nem váltja ki teljes egészében.

Ezen adatok hozzáférése egyedi, jogosultsági kódokkal történik. Azaz, pl valaki elmegy a háziorvosához. Átadja a kártyáját, az orvos összekapcsolja a számítógépével egy olvasón keresztül. Megjelennek az általános adatok, amiket a páciens megerősít. Majd a polgár begépeli az azonosító kódját, az orvos innentől hozzáfér az egészségügyi "fül"-höz, olvashatja, módosíthatja azt. (Az orvos a saját, hatáskörének megfelelő azonosítóját a munka kezdésekor, a számítógépes rendszer indításakor már megadta.)
Ha egy időben több adatmódosítás is történik, azt a gép kijelzi, addig az új módosítónak várakoznia kell egy keveset.

Ez a kártyás rendszer villámgyors, naprakész ügymenetet eredményezne. Egy dolog az, ami kérdéses: a kártya adattárolóként is működne egyben, vagy csak azonosító kulcsként? Ha előbbi, akkor a polgárnak egy vita, vagy egy központi adatvesztés esetén lenne valami a kezében, amivel az "életét" igazolni tudja, az állam felé az egyéni történelmét újra felépítheti, vagy a vitákban a maga igaza mellett érvelhet. Viszont ez bonyolultabb technikát feltételez, ennélfogva drágábbat is, ráadásul a kártya biztonságát jóval erősebbé kéne megtenni, mivel egy elvesztett kártya, a rajta lévő személyes adatokkal rossz kezekben nagy bajt okozhat a gazdájának.
A második verzió értelemszerűen olcsóbb és gyorsabb lenne, de nem rendelkezne az első változat előnyeivel (igaz, hátrányaival sem).

SZJA bevallás

Értelemszerű, hogy minden munkáltató, aki termel, kereskedik, vagy szolgáltat, aki munkavállalókat foglalkoztat, az készít minden évben az állam felé egy önbevallást, egy összegzést az az évi működéséről, a bevételeiről és a kiadásairól, és arról, hogy az állam, a költségvetés felé milyen kötelességeit teljesítette.

De mi szükség van a magánember minden éves szja-bevallására?
Míg a munkaadóknál egész évben foglalkoztatott könyvelők dolgoznak, csak azért, hogy a cég pénzügyei rendben, baj nélkül, és korrektül menjenek, ahol ezek az emberek naprakészek az adóügyi, és egyéb jogszabályokban, addig egy magánembertől ez miért elvárás?
Egy magánember minden bevételét, amihez egy adózási tárgyévben hozzájut, azonnal "bevallja", és leadózza. A munkahelyétől már a nettó fizetését kapja, meg egy bérlapot, részletezve a megfelelő levonásokkal. De könyörgöm, ugyanezt megkapja az állam is!
Kiad egy lakást? Bejelenti, az áfát befizeti utána. Tud róla az állam? Tud!
Vesz egy autót, vagy egy házat. Befizeti az illetéket, a földhivatalban bejelenti. Tud róla az állam, hozzájut a pénzéhez? Tud, hozzájut!
Nyer a lottón, lesz egy négyese. A Szerencsejáték Zrt-től a nyereményt már úgy veszi fel, hogy a nyereményadót a SzJZrt már befizette. Még igazolást is kap erről. Tud erről az állam? Nem, de hozzájut a pénzéhez.
Tart ötven csirkét, a szomszédnak eladja a tojást. Be fogja ezt jelenteni az adóbevallásában, fog ezután adót fizetni? Tud erről az állam? Nem, és nem!
Kérdem ismét: mi értelme van az egyéni adóbevallásnak?
Annyi, hogy az egyszeri polgár minden évben kifizet egy nagyságrendileg 10 000 ft-nyi összeget egy könyvelőnek, vagy egy hivatalban lebzselő irodistának, akik elkészítik helyette/segítenek az adóbevallása kitöltésében. Vagy megkéri a munkaadóját, hogy készítse el neki, és ő csak aláírja.
Minek ez az újabb vegzatúra, miért ez az újabb sarc?
Miért nem csinálja ezt meg magának az állam? Hisz ott van nála minden adat!
Az ne legyen válasz, hogy nincs rá kapacitása. Próbáljon csak meg valaki formai, vagy tartalmi hibát véteni az adóbevallásában! Máris jön a válaszlevél, meg a kilátásba helyezett büntetés, hogy mi és hol hibás, hol nem helyes. Ha arra van apparátus, hogy minden egyes adóbevallást összehasonlítsanak azzal, ahogy szerintük ki kellene néznie (=azaz: van már a kezükben egy kész, hibátlan példány!), akkor arra is legyen, hogy a natúr mezei állampolgár helyett elvégezzék mindezt.

Katasztrófavédelem és Terrorelhárítás

Az ígért plusz kettő, ami a kiadásminimalizálási folyamból anno kimaradt.
Magyarországon nincs terrorveszély. Mi még csak peremországnak sem számítunk a nemzetközi terrorizmus célországai között. Nálunk nincs belső nemzetiségi villongás, mint az Egyesült Királyságban, vagy Spanyolországban (vagy akár Kanadában), hogy terrorizmustól kelljen tartani. Ez a mesterségesen felfújt, anyagi forrásokkal korlátlanul pumpált, legmodernebb eszközökkel felszerelt szervezet csak arra jó, hogy a kormány ellen tüntetőkkel szemben be lehessen vetni. Szükségtelen, egy ilyet ne pénzeljünk már.
Még egy dolog biztosan nincs Magyarországon: természeti katasztrófaveszély. Az ország nem tektonikus törésvonalakon fekszik, nincsenek aktív vulkánjaink, nincs tengerpartunk gyakori cunamikkal, nem sújtanak minket hurrikánok, nincs szélsőségesen száraz vagy esős évszak... Minek ide ez a mesterséges pánikkal felpumpált, forrásokkal teletömött, semmire se jó másik vízfej, a Katasztrófavédelem?
Az ezekbe a kirakatszervekbe invesztált anyagi és személyi forrásokat életszerűbben, és értelmesebben fel lehetne, fel kellene használni a rendőrség, a bűnüldözés, illetve a tűzoltóság, a polgári védelem, és mondjuk a folyami árvízi megelőző védekezések keretein belül.

Facebook-csoport

Első megjelenés: 2013. Április 29.