Bár feltételezem, hogy a blogot főleg az én korosztályom, vagy annál egyel fiatalabbak olvassák, a mai bejegyzés még bennük is ellenérzéseket korbácsolhat. A pénzelvonást a mindenkori (másik) szent tehénnel, a választási győzelmek jolly jokerével, a költségvetés egyik legjelentősebb kiadási tételével, a nyugdíjrendszer megnyirbálásával folytatom.

Egy kis történelem.
A nyugdíj egyáltalán nem az ősidőktől eredeztethető járandóság. De még csak nem is a különféle vörös forradalmak vívmánya. Bizony egy számító, csontkapitalista képződményről van szó.
Az ipari forradalmak csúcsán, mikor a képzetlen szalagmunkások nem áramlottak korlátlanul vidékről a gyárakba, egymást félretaposva az elérhető munkalehetőségekért, hanem az évtizedek során kitermelt szakmunkások uralták a gyárak többségét, változások történtek. A szakmunkások öntudatra ébredtek, felismerték saját erejüket és értékeiket. Szakszervezeteket alakítottak, vagy egyszerűen csak odébbálltak egy másik, konkurens üzembe, ha nem voltak megelégedve az aktuális foglalkoztatójuk módszereivel.
A tőkés felismerte, hogy - mint régen a jobbágy - úgy most a szakképzett munkaerő az érték. Különféle módszereket vetettek hát be a röghöz kötésükre.
Olcsó, komfortos munkásszállásokat biztosítottak, amiben egész családok kényelmesen lakhattak. Beteg-és balesetbiztosítási ellátást vezettek be. Fizetett szabadnapokkal biztosították a munkaerő feltöltődését. Sport, -szórakozási, -és kultúrális lehetőségeket biztosítottak. A balesetekben lerokkant, vagy elhunyt munkások özvegyeinek járandóságot adtak. És nem utolsó sorban bevezették az öregségi nyugdíjat.
Ezek a szolgáltatások, juttatások természetesen munkaadónként eltérőek voltak.

A nemzetiszocialista, a kommunista, majd a szocialista berendezkedések csupán annyit tettek, hogy ezen szolgáltatásokat (segélyek, ingyenes egészségügy, nyugdíj) kiterjesztették az egész népességre, és egyformán elérhetővé, és egyforma mértékűvé tették azokat.

Jelenleg, immáron huszonhárom éve, egy egyre zsugorodó állami szerepvállalás tanúi vagyunk munkaadói oldalról, a rendszer egyre "kapitalistább", miközben egy szocializmusból örökölt, állami ellátórendszert tartunk fönt.
Két elfogadott út létezik: az állam, mint járulék beszedő, és juttatás kiosztó, szociális alapon, súlyos deficitet görgetve; illetve magán biztosítók és-pénzintézetek, akik ugyanezt, piaci alapon végzik, szolid nyereségért cserébe.

Őszintén megvallva, én működésképtelensége folytán, egyiknek sem vagyok a híve.

Az állami nyugdíjrendszer addig volt jó buli, míg az '60-as, '70-es '80-as években, a Ratkó-generáció felnőtt tagjai relatív alacsony járulékszint mellett is meglehetősen sok nyugdíjat fizettek be a közösbe, miközben az állam a háborúban megfogyatkozott, akkora elidősödő embereknek relatív kevesebb nyugdíjat fizetett ki. Ez a trend mostanában egyre inkább megfordul, 1980 óta folyamatosan esik vissza a születésszám, a Ratkók lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, és az olló, a nyugdíjkasszába befizetett és a kifizetett összeg között egyre nyílik. A nyugdíjkorhatárt tovább emelni, pláne úgy, hogy a várható életkor annak növekedését már régen nem követi, pofátlanság, és lehetetlenség.
A '60-ban születettek várható élettartama férfiaknál 65, nőknél 70 év. Ma, a kormány tervei szerint, az '57 után születettek nyugdíjkorhatára egységesen 65 év. Magyarul a nők öt évig, míg a férfiak átlagosan nulla évig élvezhetik a nyugdíjukat...

Az előző bejegyzésben már "méltattam" a Fidesz kormányt, a magánnyugdíjpénztári vagyon elcsaklizása miatt. Azonban magával az eredeti elvvel mélyen egyetértek. Ennyi pénzt nem volt szabad különféle (főleg külföldi) haszonleső, és kalandor pénzemberek kezében hagyni. A sok könnyzáporban kitörő, aki a nyugdíja miatt aggódott anno, az figyeljen most rám kicsit, és gondolja végig, amit beszélek.
A magánynyugdíj-pénztárak alapításához semmiféle biztosíték nem kellett. Ezek a pénztárak legtöbbször valamilyen nevesebb biztosító, vagy bank nevével takarózó, gyakorlatilag az anyacégtől függetlenül alapított leánycégek voltak. A működési elvük a következő volt: évekig szedik be a pénzt a kötelezően(!) hozzájuk terelt tagoktól. Ezt a pénzt befektetik, megforgatják, kamatoztatják. Majd, mikor a tagok életkora eléri azt a "kritikus tömeget", amikortól már a kifizetések túlsúlyba kerülnének a befizetésekhez képest, akkora biztosítók felállnak, és elsétálnak. Roló lehúz, kéz megmos, váll vonogat. Hát Istenem, ez van, a nehéz gazdasági helyzet, a nem várt pénzpiaci ingadozások, meg egyéb közgazdasági hablaty. Nyilván a felelősök meneküléséhez szabad utat nyitnak azok a fehérgalléros bűnözést üldöző honi szervek, illetve jogalkotók, akik kicsit ki lettek tömve nokiásdobozokkal.
És hogy miért alhatnak nyugodtan, egy ilyen manőver után? Mert - figyelem, itt jön a lényeg - a tagok nyugdíjának kifizetésére az állam garanciát vállalt. Hopp.
Tehát, az a felelőtlen és mocskos Orbán-kormány, mikor elvette a pénzt, nem gondolt arra, hogy majd miből lesz kifizetve a nyugdíja a szegény majdani nyugdíjasoknak. Bezzeg, ha hagyja öt, tíz, vagy tizenöt év múlva elsétálni a pénzzel a biztosítókat, akkor az aktuális kormányzat mennyivel parádésabb helyzetben lenne, az egyszeriben nyakába szakadó többmilliós nyugdíjas tömeggel.  Mert arra nyilván lenne fedezet, a költségvetés kiadási oldalába egy azt 25%-kal megemelő tételt egyszerűen ki tudnak majd gazdálkodni, igaz?
Persze, mint azt korábban kifejtettem, Orbánék valóban felelőtlenek voltak, mivel azt a pénzt ők lopták el/ajándékozták tovább a bankároknak, ahelyett, hogy egy piaci alapokon nyugvó állami nyugdíjrendszer kezdőtőkéjeként tekintettek volna rá, de ez már történelem.
És, aki még mindig azt gondolja, hogy amit írtam, az csak rosszindulatú fikció, az gondoljon vissza a Postabankra. Ők szívbaj nélkül verték át a palánkon az ügyfeleiket, nem egyszer, nem kétszer, és büntetlenül elsétálhattak utána. Itt pedig sokkal nagyobb összegekről van/volt szó.

Az tehát rendben, hogy mit nem javaslok. De akkor mit javaslok?

A nyugdíjrendszer felszámolását.

Nem látom be, hogy felnőtt emberek kezét miért kell fogni. Ha mindenki bízik benne, hogy hosszú, és szép öregkort fog megérni, akkor miért nem várható el, hogy erre fel is készüljön?
Ha gonosz akarnék lenni, megkérdezném: 1900 előtt az öregek halálukig robotoltak talán? Vagy, ha már terhet jelentettek a családjuknak, ledobták az ellen-Taigetoszról, ahogy Moldova írta? Nem: bizony a családjuk, a testvéreik, a gyerekeik, unokáig gondoskodtak róluk, ahogy anno ők gondoskodtak őróluk, amikor ők szorultak rá még kisgyermekként.
Persze demagóg dolog arra biztatni az embereket, hogy szaporodjatok, sokasodjatok, különben öregkorotokra éhen fogtok halni, nem, ilyen nincs.
De a takarékoskodás nem tilos, senkinek. Nem kell ezt magánnyugdíjpénztárnak nevezni. Ha valaki oda be tud tenni havi 10000 ft-ot, akkor a bankszámlájára nem tud?
Oké, persze, nem kötelezhetem az embereket, hogy a bankokba megbízzanak. Jobban is teszik, ha nem.
Akkor vegyenek félévente államkötvényt. Abban sem bíznak? Akkor részvényt. A tőkésekben sem bíznak? Akkor tartsák a pénzt a párnában. Félnek, hogy elég, elázik, elinflálódik? Vegyenek aranyat. Értékes, antik miniatűröket. Vagy tudomisén, oldják meg.

Persze, többen vannak, mindig többen lesznek azok, akik nem tudnak félretenni. Mert csak egyik hónapról a másikra élnek. Vagy, ha félre is tudnak tenni, azt időről időre fel kell élniük valami nem várt esemény miatt. És olyanok is vannak, akik utód nélkül, magányosan öregednek meg.
Tehát egy igazságos, méltányos, de nem elviselhetetlen terheket hordozó rendszer kell.

2010-ben a létminimum 75000 ft volt egy egyedülálló nyugdíjasra számolva. Ez ma, a tendenciákat figyelembe véve kb 80000 ft. Ehhez képest a kormány idéntől a minimálnyugdíj összegét 40000 ft-ban határozta meg. Fel lehetne hördülni, hogy hát ez épp a fele annak, amiből meg lehet élni, de vegyük észre, hogy ezt megelőzően a minimálnyugdíj 28500 ft volt! Azaz a legszegényebbek jobban járnak. A "probléma" az, hogy ilyenekből alig van. A többség nettó nyugdíja 100000, vagy afölötti összeg.
Jelenleg a nyugdíjjárulék a bruttó bérből levont 10%.

Talán emlékszünk a tavaly év végén kibukott hírre, az ukránok magyarországi nyugdíjairól. Ha mégse: http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/ukran-nyugdijasok-tomegesen-lepik-at-a-magyar-hatart

A nyugdíjrendszert, főleg az ellátásra jogosultak listáját alaposan át kell fésülni, hogy az ilyen, és a szekrényből még ki nem dőlt hasonló csontvázakat mihamarabb elhantolhassuk.
A korkedvezmények eltörlésével mélyen egyetértek. Legyen a korhatár egységes. Persze arra senkit nem lehet kötelezni, hogy addig az életkoráig dolgozzon is, a már említett előtakarékossági javaslataimmal élve bármikor "nyugdíjaztathatja magát" bárki, amikor csak gondolja.

A jelenlegi nyugdíjrendszert még egy évig változatlanul hagynám. Utána öt évig a következő változások lennének: a nyugdíjjárulék egységesen és havonta 5000 ft. Azon 65 évesnél idősebbek, akik rendelkeznek 20 év igazolt munkaviszonnyal, jogosultak havi nettó 40000 ft-ra.
Az ezt követő öt évben a járulék havi 2500 ft-ra, a nyugdíj pedig havi 30000 ft-ra mérséklődne.
(Ezek a számok nyilván korrigálandók a mindenkori inflációval.)
A 11. év leteltével az állami nyugdíjrendszer befejezné működését.

Azon személyek, akik nem tudják magukat ellátni, állampolgári jogon jogosultak az addigra meg-és kiépülő idősellátó szociális hálózat szolgáltatásaira. Kaphatnak lakhatást, ápolást, gyógyszert-kötszert, folyamatos egészségügyi ellenőrzéseket, hideg-meleg ételt. Ezért cserébe az ingatlanjuk, amibe addig laktak, illetve a nevükön volt, állami tulajdonná válik.
Azon idősek, akik ezzel nem kívánnak élni, jogosultak a havi 30000 ft-nyi szociális segélyre, amennyiben úgy érzik, hogy annyiból megnyugtatóan meg tudnak élni.

Facebook-csoport

Szerk. 2013.04.02. 18:13:

Kicsit végiggondolva módosítanom kell a számokon, engedve a vasszigorral meghúzott költségfaragási elveimen.

Vegyünk egy tipikusnak mondható, szerencsés mintacsaládot, ahol apa-anya egyke, és van mondjuk két gyerekük. Egyenként hazavisznek havi 130 nettót, az összesen 260, fejenként 65000 ft. Ebből szűkösen, de meg lehet élni.
Mint mondtam, szerencsések, mert van jó állásuk, két szép gyerekük, és még mindkettejük szülei élnek. A nagymamák-nagypapák nyugdíja 4*90000 ft. Ebből, ha közvetlenül nem is, de közvetve tudják támogatni a gyerekeket-unokákat.
Namármost, én nem több, mint egy évet adtam ennek a tipikusnál valamivel jómódúbb házaspárnak arra, hogy összetakarékoskodjon a szülei számára az azt követő öt évre havi 4*50000=200000 ft-ot (ennyi esik ki a nyugdíjukból, mivel csak 40e-t kapnak), majd öt év után életük végéig további havi 4*10000=40000 ft-ot. Nem kell túlragozni, hogy ez a "nyugdíjreform" rövid úton a még félkésznek sem nevezhető, jelenleg amúgy is iszonyatosan leterhelt Idősellátó Szociális Hálózatba taszítaná a magyar nyugdíjasok túlnyomó többségét.

A 2.0-ás verzió szerint módosított számok tehát:
- két év átállási türelmi időszak;
- öt évig az öregségi nyugdíj összege havi 70000, a járulék bérenként 7000 ft;
- azt követő öt évben a nyugdíj havi 50000, a járulék havi 5000 ft.

Minden más változatlan.

Első megjelenés: 2013. Április 2.