Nahát, már 2015 volna? Hogy szalad az idő, ha jó a társaság!

Ne is fussuk a tiszteletköröket tovább, ha már eddig vártunk ("vártunk").
A közeljövőben tervezem elindítani a korábban már beharangozott "ideológiai profil" témakörbe tartozó bejegyzéseket; ez a mostani azonban még nem illik közéjük.
Közterületek, közparkok felújításáról lesz szó.

Az elmúlt években-évtizedben Budapest kisebb-nagyobb közterei jelentős, amolyan "faltól-falig" felújításon estek át. A korszellemnek megfelelően elképesztő összegekből. Bár ez volna a nagyobbik baj, én ezúttal gyakorlati, és esztétikai szempontból vizsgálom ezeket.

Vegyük sorra, mi szúrja a szemem, mit csinálnék másként, az Óbudai Rendelőintézet melletti Spar előtti tértől, egészen a Kossuth térig bezárólag. Vigyázat, szigorúan szubjektív sorok következnek!

Látszóbeton neokubizmus

A korszerű, modern, haladó, trendi, XXI. századi építészet hívószavai nemcsak az organikus, és az autentikus, hanem a megideologizáltan puritán, és a megelőlegezetten vandálbiztos is. Sajnos.
Utóbbiak állatorvosi lova a budapesti 4-es metró. Az állomások bővelkednek a gyárilag ocsmány és barátságtalan látszó(=nem bevakolt, nem lefestett)betonban, a fekvésre alkalmatlan nyersfa padokban, és az előre pókhálósra tört, biztonsági üveg elválasztókban.
Amit le lehet nyomni az emberek torkán, mint tömegközlekedési teret, ahol az első a funkcionalitás, nem biztos, hogy erőltetni kéne ott, ahol pl az emberek pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni járnak.

A '70-es, '80-as években kellőképpen közutálatnak örvendő óriás betonteknők visszatértek, funkciójukat is megőrizve. Ismét tele vagyunk merész ívű, a közlekedési útvonalakat elvágó majdani csikkgyűjtőkkel, melyekben a beléjük telepített növényzet a kiszáradás általi kínhalálra ítéltetett.

Ezek az esztétikai és funkcionális zsákutcák még leülni sem jók, mert padot a legritkább esetben erősítenek a peremükre.

Javaslom, hogy lendüljünk már túl ezeken, és térjünk vissza a múlt évezred elejének bevált, és tetszetős megoldásaira: a talajszintre beépített jelleghatár-kövekre, a kisebb-nagyobb kerítésekre és korlátokra, a hívogató és kényelmes padokra.

Faltól-falig fal

A '90-es években sorozatosan a városkép ellen elkövetett bűntényeknek, azaz a nagy bazaltkockák olcsó áron Ausztriába, Németországba való átjátszásának, hála az égnek, sikerült gátat szabni. Ahogyan az ezt követő, indokolatlan és megmagyarázhatatlan viacolor-fíliának is.

Napjainkban az elhanyagolt bazalttal borított közterek, amennyiben műemléki környezetben vannak (és többnyire ott vannak), felezve visszakerülnek az eredeti helyükre. Ha pedig nem áll rendelkezésre ilyen anyag, akkor is törekednek a nívósabb kő, vagy műkő burkolatok alkalmazására.

A baj a mennyiséggel van. Végeláthatatlan felületek válnak összefüggő kősivataggá egy-egy felújítás nyomán.

Meggyőződésem, hogy még egy szorosan beépített belvárosban is szükség van zöld, füves, bokros területekre - sőt, itt van ezekre csak igazán szükség!
A felporzás, a letaposódás, a szétkutyaszaratás nem lehet ellenérv. Mindenre van megoldás, pl okos tervezés, tisztességes karbantartás, őrzés, netán állampolgári odafigyelés(!).

Kockalombú fák műgyanta lábazaton

Én elhiszem, pontosabban: nagyon el akarom hinni, hogy ez a mostanság elharapózó, sárgásbarna, enyvszerű tömörített sóder átengedi a vizet.

Mindenesetre eléggé embertelenül néznek ki az így körbeszigetelt fák. Ennél szomorúbbak a csak tervezőasztalokon, meg 3D térmodelleken jól mutató, formára nyírt lombkoronák. Nem tudok számokat, de az így kihelyezett fák tuti nagyobb százalékkal pusztulnak el az első három évben, mint a "normális" fák, egyszerűen attól, hogy fiatalkorukban lenyesték róluk a külső, kis ágaikat.

Újrafelhasznált, olcsó, könnyen nagyobbra cserélhető műanyag rácsokban, esetleg "visszaválthatatlan" fém rácsokban kéne gondolkozni.
Fiatal, gyenge fák helyett pedig 5-6 éves, erős, fejlett gyökérzetű és lombozatú fákat kéne méretes gödrökbe, földlabdával együtt elültetni. Figyelve arra, hogy ezek a növények por- és szárazságtűrő, gyors növésű, és nem allergén fajok legyenek.

Újratervezés

Ezalatt elsősorban a városi parkok gyalogjárdáit értem; de vonatkozik ez a köztér funkciójára is. Nem kell mindent bezsúfolni a zöldfelület rovására, nem kell egyidejűleg játszótér, focipálya, kutyafuttató, kétlépésenként pad, és sakk-asztalok. Fel kell mérni a környék összetételét, életkori, szociális adottságait, és a konkrét igényeiket, majd ezek alapján létesíteni (vagy számolni fel) a funkciókat.

A gyaloglási-sétálási útvonalak többnyire gyalázatos képet festenek a felújítások előtt, és rosszul megvalósítottak, rossz vonalvezetésűek, alul-vagy túlméretezettek a felújítás után.

Minden nagyobb zöldterület felújítását meg kellene, hogy előzze egy (minimum) kétszer egy héten át tartó "forgalomszámlálás". Tavasszal/ősszel, illetve a nyári iskolaszünetben, a terület széleire le kell ültetni a megfelelő számú megfigyelőt, akik grafikusan és numerikusan jelölnék, mennyi ember, és hol halad át a területen. A majdani utak tervezése és kivitelezése végül ez alapján történhetne.

Hiszem és vallom, hogy a meglévő anyagok újbóli felhasználásával jelentős összegeket lehetne megtakarítani, pl a beton járólapok közül az "egészségesek" nyugodtan újrafelhasználhatók lennének; de beépíthető lenne az autósforgalom alól kibányászott viacolor is (ide, erre megfelel).
Úgy gondolom továbbá, hogy jelenleg a legtöbb, parkokon átvezető gyalogút túlméretezett. Minek 3, 4, sőt, ezeknél szélesebb utakat vezetni? 2,5 méteren még két babakocsis kismama is ki tudja kerülni egymást. A felszabaduló területtel ismét zöldfelületet lehet nyerni.

Szökőkút

Tudom, hogy drága, és tudom, hogy luxus, és tudom, hogy nincs kolbászból a kerítés.
Azt is örömmel látom, hogy az utóbbi években elvétve akad olyan felújítás, ahová ne telepítenének valamilyen "vizes" létesítményt.

De szökőkútból, vízesésből, csobogóból, bármi vizesből, a sok is kevés. Budapestnek, a "Vizek városának" súlyos deficitje van a témában.

Pedig a szökőkút jó. Tisztítja a városi levegőt, nyáron hűt, párásít, innivalót ad a városi madaraknak, és nem utolsó sorban nyugtatólag hat a lélekre.

Kortárs műalkotások

Említsünk meg kapásból az elmúlt 25 évből, Budapestről 4-5 olyan új, köztéri műalkotást, ami nem valami historizáló, vagy valami egykori állapot visszaállítása!
'56-os emlékmű (=Munkásőr-emlékmű). Német megszállási emlékmű.
Nem túl díszes felsorolás, igaz?
A kortárs művészet halódik, állami/önkormányzati macenatúra nélkül szinte biztosan el is sorvad. Pedig nem minden kortárs, modern művész alkot szükségképpen ocsmányat is. A belvárosból kifelé haladva bátran lehetne kísérletezni merészebb szobrokkal, vagy egyéb installációkkal is akár.

Bár Budapest nem Párizs, legalábbis a lehetőségeinket összemérve bizonyosan nem, viszont az tény, hogy utóbbi nagyváros igen szép és látványos végeredményt hozott ki abból a konok álláspontból, hogy még a legkisebb kiteresedésben is legyen "valami". Megpályáztatják, egy művészi zsűri elbírálja, a területet az önkormányzat adja hozzá, és némi pénzzel is beszáll. Valahogy így képzelem nálunk is.

Facebook-csoport