Ez a bejegyzés, a kielemzésre kerülő témakörrel együtt egészen egyszerűen kimaradt, "kifelejtődött" annak idején a blog előre felépített szerkezetéből, valahonnan a Vízügyi beruházások, és a Hulladékkezelés témakörei közöttről.
Ezt a hiányosságot pótolom most, utólagosan.

Ismert közhely, hogy Magyarország nem energetikai nagyhatalom. Olyannyira nem, hogy a modern kor elvárásainak megfelelő mennyiségű tüzelő-és üzemanyagot, illetve villamos energiát nem képes a polgárai, üzemei, intézményei számára önerőből biztosítani, mi több, ezek jelentősebb hányadát importból fedezi.
A korábban, ezen a blogon felvázolt vízenergetikai fejlesztések jóformán csak a megvalósulásukig bekövetkező energiaigény-növekményt tudnák fedezni. A mostanában szakmán belül és kívül egyaránt nagy viharokat kavaró paksi atomerőmű-bővítés pedig az addigra amúgy is bezárandó, elavulttá, balesetveszélyessé váló régi, meglévő blokkokat fogja kiváltani.
Utóbbira reflektál a szerző ebben a bejegyzésben. Nagy részében mintha a saját tulajdon gondolataimat olvasnám.
A bejegyzést (és a kommenteket, kellő kritikával) végigolvasva látható két dolog:
- A makói, és egyéb, kevésbé felkapott palagáz-mezők korántsem biztos, hogy hazánk energetikai megmentőjévé fognak válni záros időn belül, a térség földgáz-nagyhatalmának státuszáról pedig egyelőre ne is álmodozzunk. A geothermikus nagyhatalom hasonló, ábrándos kategória - sajnos.
- A vízből, légből, kozmikus háttérsugárzásból, és még ki tudja miből előállított energiákat meghagyhatjuk a netes hoax-terjesztő társadalom gumicsontjainak. A korszerű fizika 99,9%-ban egy sötét szobában, rossz felé tapogatózik, és rosszul; de egy tized százalékban nem tévednek, az pedig nem más, mint az energia-és anyagmegmaradás törvénye. Nincs perpetuum mobile, nincs a bevittnél több kivett energia, nincs háttérhatalmi, vagy olajlobbista titkolózás.

Miként tudnánk mégis valahogy kijjebb húzni a nyakunkat az energiaválság szoruló hurokjából? Hogyan tudunk közelebb kerülni az annyira áhított gazdasági, és a vele járó politikai függetlenséghez egy lépéssel?
Vigyázó szemünket a méretben és lakosságszámban velünk analóg, megújuló energiák gyakorlatának tekintetében évtizedes hagyományokkal bíró Dániára, és az első nagyobb gazdaságként, a témában ambiciózus, de egyúttal gyerekcipőben járó Németországra vetjük.
De a lehetőségeink, országos szinten, igen korlátozottak. A biomassza nem lehet a fosszilis energiahordozók alternatívája. A levegőbe égetéssel juttatott szén-dioxid mindenhogyan szén-dioxid, ellenben a termőföldek energianövények termelésére való átalakítása rettenetes ésszerűtlenség.
A geothermikus energiákat leggazdaságosabban használati melegvíz előállításra tudjuk befogni, ami nem rossz, de a teljes energiatortának csak egy kis szelete.
A szél és napenergiák hatékonysága lokálisságukban rejlik, mindenképpen üdvös volna államilag ösztönözni ezek telepítését. Minden, az állami szolgáltatóktól függetlenedő, önellátó háztartás vagy egyéb épület növeli a többiek energiabiztonságát.
Ám az utóbbi három megújuló energiatermelő módozat erőltetett állami terjesztése, növelése, népszerűsítése sem jelent gyökeres változást, sem áttörést. Ambiciózus tervek a megújulók jelenlegi kb 4%-os összrészarányát 2020-ra 20%-ra kívánják növelni. Tehát, a fennmaradó 80% még mindig import áram, atom, földgáz, kőolaj lesz, vagy hazai lignit, illetve valamennyi vízenergia.

Megoldási javaslatom természetesen van. Ha nem tudjuk az előállítást házon belül növelni, akkor próbáljuk meg, ahol lehet, a felhasználást csökkenteni. És most rugaszkodjunk el a neten terjedő gyógypedagógiai színvonalú, -húzzuk ki a töltőt a konnektorból-, meg -ne hagyjuk a tv-t standby üzemmódban- gügyögéstől.
A rendszer Magyarországon jelenleg igen pazarló, hatalmas tartalékok vannak, amiket meg lehetne fogni.

Távvezetékek szigetelése (elektromos)

A háztartások hálózatfüggetlenségének általános elterjedése még a mienknél sokkal szerencsésebb helyzetben lévő, egyénileg és államilag a környezettudatosság felé sokkal elkötelezettebb országokban is borzasztó hosszadalmas folyamat. Amíg ezek az évtizedes változások lezajlanak, addig bizony az állami, központi áramszolgáltató rendszert kell üzemeltetni, ami jelenleg úgy néz ki, hogy a nagyobb termelő-fogadó csomópontok (pl Paks, Százhalombatta, Kisköre, Tiszalök, Vértes Erőmű stb) a magas feszültségűre feltranszformált áramot fokozatosan egyre kisebb feszültségekre szétágaztatva leosztják a végfelhasználókig, akik előtt az egésznek egy visszatranszformálása zajlik.
A jelenlegi rendszer vesztesége arányaiban sem elhanyagolható: 2007-ben 10%-os volt, amit évről-évre próbálnak kicsit csökkenteni, de nem az elvárt mértékben, mivel a fogyasztók kivételével jelenleg ebben minden résztvevő ellenérdekelt (a miértekről részletesen itt.)
Ez a 10% rengeteg. Érzékeltetve ez annyi, mint egy megépült nagymarosi vízerőmű. Mint egy új paksi erőműblokk. Mint a még üzemelő hazai ligniterőművek teljesítménye. Mint az importáramunk fele.

Amíg jobb megoldás nem születik, addig ennek a 10%-nak a lefaragására, és a lehető legnagyobb mértékű eltüntetésére a következőt javaslom: magasfeszültségű távvezetékek szigetelése (és cseréje).
Ennek egyből hat pozitív hozadéka is lenne:
1.: a már említett spórolás;
2.: az időjárásnak kitett sodort vezetékek védelme a víz káros hatásaitól (korrózió, fagy), ennélfogva az ellátásbiztonság növelése;
3.: nagy mennyiségű műanyaghulladék újrahasznosítása;
4.: sok kézi munkát, de minimális szakképzettséget igénylő, tömeges munkalehetőség országszerte;
5.: a magas feszültségek közelében élőket bizonyítottan, és feltételezetten sújtó káros hatások mérséklése;
6.: a madárvilág védelme az áramütésekkel szemben.

Egy-két mondatban részletesebben:
2.: A felsővezetékek legtöbbje országszerte siralmasan elhanyagolt, rojtosra foszlott, kiépítés-korabeli állapotában van. A tartóoszlopok közül rengeteg belül annyira elrozsdált, hogy csak egy nagyobb viharra vár, hogy végre összeomolva átadhassa lelkét a Teremtőnek. A már sokat emlegetett 'Mindent Karbantartó Ország' szemléletet lenne ildomos erre a területre is behozni. A szigetelés során a régi vezetékeket korábban szigetelt újakra cserélnék; a régieket beolvasztanák, azok anyagából újakat készítenének. A felsővezeték-tartókat minden esetben egyedileg megvizsgálnák, ha a cseréjük indokolt, akkor részben vagy egészben cserélnék, egyébként korrózióvédelmi munkákat végeznének rajtuk.
4.: A munkát az MMSZ tagjai az MVM, a MaVir, vagy az illetékes helyi áramszolgáltató szakembereinek útmutatásai alapján, azok helyszíni felügyeletével, alapos munkavédelmi oktatás után végeznék. A vezetékek tömeges és gyors cseréje pár napos betanítást igénylő feladat, ahol a legnagyobb kihívást a magasban történő magabiztos munkavégzés jelenti.
5.: A trafóházak, vezetékek közelében hallható zúgás, az érezhető "vibrálás" bizonyosan nem egészséges. A lakóházakban elhelyezett trafóházakat nagyon ideje volna a közterületekre kiszervezni, belvárosi, műemléki környezetben a pinceszinteken, a járdák alá kiépíteni. Amennyiben egyik megoldás sem járható, akkor a trafóházat magát belülről is szigetelni szükséges.
6.: A nagytestű ragadozó és gázlómadarainkat a szigetelés csupán a halálos áramütéstől védi meg, a nagy sebességgel történő ütközés következményeitől (nyak-, szárny-, lábtörések) sajnos nem. Erre megoldás lehet legalább a vonulási útvonalakon, természetvédelmi területeken alkalmazott feltűnő színű, mondjuk piros, vagy piros-fehér sávos szigetelések alkalmazása.

Épületek, közintézmények, lakóházak szigetelése (hő)

Először a nyers és elszomorító számadatok.
Magyarország energiaigényének 40%-át a lakóingatlanok fűtés-hűtése és melegvízelőállítása adja.
A 4,3 millió lakás 70%-a NEM felel meg a korszerű energetikai feltételeknek.
A lakások energetikai felújításának menetrendje jelenleg a következő: fűtéskorszerűsítés, egyedi mérés; nyílászárók cseréje; és végül a falak és födémek hőszigetelése.
A társasházak számára elérhető pályázati rendszerben ez a szisztéma meglehetősen kötött. Ez azért rossz, mert a prioritás hibás. Az ingatlanok hőveszteségének átlagosan 30-40%-áért a falak a felelősek, 20-30%-áért a tetők, és csak további 15-25%-áért az ablakok, ajtók.
Így viszont a lakóközösségek a tartalékaikat, hitelkeretüket a megkérdőjelezhető megbízhatóságú egyedi fűtésmérők felszerelésére, és az amúgy korántsem haszontalan nyílászárócserékre kimerítik.
Egy átlagos, "F"-"G" energetikai besorolású lakóházból csak a falak megfelelő szigetelésével, a gépészet változatlanul hagyásával "A" besorolásba lehet kerülni, 30-40%-os rezsicsökkentést lehet realizálni, 2-4 éves megtérülési idővel.
A különböző neveken futó panelprogram jószándékú, de jellemzően csak a tehetősebbeken segít. Ugyan mára egyre többször látni külsőleg is szigetelt, élénk festéssel ellátott panelházakat, ezek jellemzően Nyugat-Magyarországon, és Budapest jobb régióiban találhatóak. Az igazán rászorulók, a folyamatosan rezsigondokkal küzdők az önrészt nem tudják, vagy nem akarják előteremteni, ezért ők azok, akik továbbra is az utcát fűtik, illetve nyáron erőn felül hűtenek.
Örvendezni tehát nincs okunk, 2007-ig az ország 820 000 panellakásából csupán 190 000-et újítottak fel a Panelprogram keretein belül, ez a szám becslések szerint mára kb 200-250 000. A teljes panellakás-állomány csupán 30%-a, tehát tennivaló akad még bőven. A "nehéz esetek", az Avas, meg a Havanna, még hátra vannak...
Ehhez képest a kormányzat nem töri magát, hogy jó példával járjon elöl: saját, nem túl merész vállalásuk szerint 2020-ra a középületeknek 3(!!)%-a lesz energetikailag részben, vagy egészben korszerűsítve.

Pedig hazánk éghajlati adottságai kimondottan támogatják a hőveszteség csökkentésére tett erőfeszítéseket (=szigetelés): a forró nyárban a hűtésen, a hideg teleken a fűtésen lehetne sokat spórolni.

Az állam szerepvállalását két, akár párhuzamosan futó lépcsőben tudom elképzelni:
Az elsőben a megfelelő nyersanyagellátás biztosításának gyors kiépítése után (MaO-on nem ismeretlen a polisztirol, gondoljunk csak a beszédes, közismert elnevezésére: Hungarocell) az állami, önkormányzati intézmények energetikai korszerűsítése történne, természetesen az MMSZ jelentős szerepvállalásával. A külső szigetelés mellett a belső közművek javítása-cseréje, a gépészet korszerűsítése, nyílászáró-csere, helyi energiatermelők és egyéb megújuló technológiák telepíthetőségének vizsgálata és megvalósítása (pelletkazán, napkollektor, naperőmű, szélkerék, geothermikus hőcserélő, esővízgyűjtő-tisztító, komposztáló, stb), tetőszerkezet-javítás, beázások-vizesedések megszüntetése, járó-és burkolófelületek cseréje, külső-belső festés is történne/történhetne.
A második lépcsőben az építőiparilag kellőképpen rutinírozódott munkásokkal már a versenyszférába is ki lehetne merészkedni. Eleinte olyan formában, hogy az állam biztosítaná a szigetelés és nyílászáró-korszerűsítést az önerővel nem, vagy csak korlátozottan rendelkező, szociálisan rászoruló társasházak részére, az elérhető leggyengébb minőségben, az MMSZ dolgozóinak szaktudásával kivitelezve (ami jó, de nem mindig biztos, hogy tökéletes, netán szép).
A beruházás önköltségi árára aztán különféle részletfizetési konstrukcióban, akár a rezsibe (villany és/vagy gáz és/vagy távhőszámla) beépítve, azaz: amennyivel kevesebb lenne a számla, bizonyos ideig azzal az összeggel törlesztenek a lakók, tehát ugyanannyit fizetnek, mint előtte.

Ez a munka még óriási munkás-és építőanyag tömegek megmozgatása során is minimum több évtizedes nagyságrendű, mire a közintézmények és a nagyobb társasházak mind sorra kerülnek.
Ezután következhetnek a családi ház típusú ingatlanok, üzemek, irodák, kereskedelmi egységek, ezúttal már tisztán üzleti alapon (lakóépületeknél esetleg szociális rászorultság figyelembe vétele mellett).

Facebook-csoport