Csonkamennyország

A trilógia utolsó részében átnézzük, hogy mik azok a területek, ahol a MMSZ munkásait praktikusan be lehet vetni, illetve hogy hol működhetnének a nagyobb regionális központok.

A szervezetet bemutató sorozat második részében bemutatom, hogy miért is jött létre az egész, és milyen alapelvek mentén működik.

Nyugalom, a blog nem döglött, csak alszik. :)
De már felébredt, és egy olyan témával tér vissza, aminek a terve eddig, ilyen mértékben még sehol nem volt nemhogy megvalósítva, de még leírva sem. Egy országos méretű, egyfajta közmunkaszervezetről lesz szó, nagyon nagyot kívánok ezúttal harapni, és csak remélni tudom, hogy nem fog a torkomon akadni. Sok esetben már most látom, hogy az ügyeskedőknek és szélhámosoknak kedvező kiskapukat teremt a rendszer, míg ugyanott a jószándékú, becsületes, valóban segítségre szoruló elé gátakat emel a visszaéléseket megelőzni kívánó szabályozás... De mint mondtam, ez egy új, és nagy volumenű feladat, ami elhivatott, és a lehető legtisztességesebb emberek közreműködését igényli.
Tehát: a Magyar Munka Szervezet.

Hallgatván az ésszerűség szavára, fejet hajtottam a kezelhetetlen és mizantróp felhasználói felület előtt, és a blogot mától itt, a blog.hu-n írom tovább. Sajnos a szépen(?) megkreált fejlécemet elbuktam, de ez legyen a legnagyobb baj.
A blogspot.hu-s bejegyzéseket megtartom, hogy a helyenként figyelemreméltóan értékes kommentek ne vesszenek el.

Tehát: aki visszaolvasná a régebbi kommenteket, az megtalálja őket a régi, csonkamennyorszag.blogspot.hu -címen.

Facebook-csoport

A mostani bejegyzésnek három nagyobb, és két kisebb, zárójeles témája lesz.
A három nagy: a közigazgatás ügyfélbaráttá tétele; a személyi okmányok egységesítésének és használhatóságának kérdésköre, és az SZJA-rendszer. A két kisebb pedig a Katasztrófavédelem és a Terrorelhárító Központ szerepe, létének jogosultsága.

Kormányunk anno nagyon jól ismerte fel, hogy az átlagembereket, a választókat célszerű bevonni a dolgok menetének alakításba, érdemes kikérni a véleményüket. A legkevésbé hozzáértő ember fejéből is pattanhatnak ki szokatlan, de jól használható ötletek.
A megvalósításuk már a megszokott volt: átlátszó szimpátiafelmérés, irányított kérdések, a kormány munkájának leplezetlen öndicsértetése, némi elmúltnyolcévezéssel megfűszerezve. Természetesen a befolyás, a változtatás bárminemű esélyének belengetése nélkül.
Jó érzésű emberek, ily mértékű pökhendi arrogancia, és minden helyzetből jól kijövési politika láttán (=ha visszaküldöd, akkor részt veszel a felmérésben, ha nem, akkor innentől egy szavad sem lehet, hogy mi miért nem tetszik, hisz volt lehetőséged beleszólni, mégsem éltél vele) vöröslő fejjel és fortyogó dühvel gyűrték össze, és hajították a szemetesbe a rendszeresen érkező, újabb és újabb, tematikus konzultációs íveket.
Pedig lehet ezt, érdemes ezt jól is csinálni.

Pár évvel ezelőtt, járva a vidéket, egyre több helyen láttam házakon, kerítéseken a táblát: eladó. Aztán már szinte csak azt láttam, és már nem csak vidéken. Mikor már úgy számoltam saját, nem reprezentatív észleléseim alapján, hogy tíz házból hármon kint van a tábla, de vannak olyan ország/városrészek, ahol tízből haton, arra gondoltam: ebből nagyon nagy baj lesz. És akkor már az okokat is ismertem: a bűnös, visszafizethetetlen svájci frankhitel. Mi lesz azokkal a család százezrekkel (nem ember: család), akik hamarosan az utcára fognak kerülni, kérdeztem magamtól, bele a vakvilágba.

Miután kellemes, és többségében kevésbé kellemes módokon sikerült a költségvetést tartósan szufficitessé tenni, el lehet kezdeni kibújni a nemzetközi szervezetek ölelő, baráti szorításából.
A szabadság, a függetlenség, és főleg a nemzeti önrendelkezés jó, de nehezen megszerezhető, és még nehezebben megtartható dolgok. Mégis, ezek nélkül folyamatosan csak "gúzsba kötve táncolhatunk", mint szegény - amúgy szabadságharcos - kormányunk.
Az Európai Unió, és a NATO pozitív végkicsengésű szervezetek. Szól a közkeletű dogma. Vizsgáljuk hát meg ezt a két szövetséget figyelmesebben!

Előzetes koncepcióm szerint az utolsó, pénzszerzési halmazhoz értünk. Az előző három keveseket érintett napi szinten, mégis elég termékeny vitát generált. Gyanítom, hogy a mai három területtől még nehezebb lesz majd elszakadni, hiszen ezeket a többség vagy fontosnak, vagy húsbavágónak érzi.

Folytatom a guruló forintok keresgélését. Ebben a bejegyzésben három témát is gyorsan ki fogok vesézni, többnyire rövid leszek, könyörtelen, és szándékom szerint igazságos. Ahogy haladunk, úgy tartunk az egyre kisebb kinyerhető bevételek-megspórolható kiadások felé, ezért gyorsítok be egy kicsit.